Szeged - delmagyar.hu

– Az Európa-bajnok montenegróiak testén keresztül vezet az út a fináléba. Velük vagy a horvátok ellen képzelte el az ütközetet?
– Abszolút a horvátokat vártam az elődöntőbe! Azt gondoltam, Boskovicséknak van jobb, erősebb csapatuk. Tévedtem. Az persze más kérdés, miként vezették azt a meccset a játékvezetők. Hasonlóan az Eb-hez, ők most is megkapták a bírói támogatást. Döbbenet, nem is értem...

– Azt mondta, hogy a horvátok a jobbak. Ha ebből indulunk ki, akkor most könnyebbedett a helyzetük?
– Erről szó nincs, ilyet soha nem állítanék. Hiába a bírók kegyeltjei Janovicsék, azért azt mégsem lehet csak a szerencse számlájára írni, ha egy gárda egy hónapon belül megnyeri a kontinensviadalt, és bejut az olimpia elődöntőjébe. Sok jó játékos alkotja keretüket, de a meccseken mindössze kilencen-tízen kapnak szerepet. Centerük csak egy van, igaz, Zlokovics a világ egyik legjobbja ezen a poszton.

– Annak ellenére, hogy a riválisnál még 2005-ből öt világbajnok is szerepel, a szakemberek önöknek adnak több esélyt.
– A csoportmeccsen úgy játszottunk ellenük 10–10-et, hogy vezettünk 7–4-re, majd 8–5-re is. Ha végigmegyünk a két csapat játékosain, talán ha két-három poszton egyformák velünk, a többiben jobbak vagyunk. Amennyiben túljutunk rajtuk, az akkora lendületet, olyan hátszelet adna, hogy akár a szerbek, akár az amerikaiak jutnak a fináléba, csak mi kerülhetünk ki győztesen.

– Ezek szerint a harci kedvre, a hangulatra nem lehet panasz.
– Azokra nem. Ráadásul nem kellett negyeddöntőznünk, lehet, hogy bajban lettünk volna a betegségek miatt. Szerencsére a kisebb meghűléssel bajlódott két játékos, Szécsi Zoltán és Madaras Norbert, valamint a harmadik sérült, Kis Gábor is ott lehet az elődöntőben, ez pedig rendkívül fontos.