Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Tizennyolc hónap után újra a válogatottban Benedek Tibor

Lassan 35 éves lesz, mégis a földkerekség egyik legprímább pólósa Benedek Tibor. Nem csak teljesítményével emelkedik ki társai közül, hozzáállása is példaértékű. Tizennyolc hónapos önkéntes száműzetés után a napokban tért vissza a válogatottba. A majdnem meglepetéssel zárult Domino–Szeged bajnoki meccs után válaszolt lapunk kérdéseire.
Benedek Tibor személye összeforrt a sikerekkel. MTI-fotó
– Némi szerencsével csak a hajrában kerekedett a Honvéd a Szeged fölé. Csak kevesen gondolták volna ezt. Önt is meglepték Lehmannék?

– Nem, mégpedig azért nem, mert tisztában voltam vele, a Beton fegyelmezetten védekezik, jól zónázik, és arra is számítottam, hogy Baksa remekel a kapuban. Persze az utóbbiban mi is ludasak vagyunk, rosszul céloztunk, a lövéseinknek „köszönhetjük", hogy ennyire nehezen alakult számunkra a találkozó.

– A válogatottba tizennyolc hónap után tért vissza. Utólag nem bánta meg, hogy a legjobbak közül ilyen sokáig száműzte önmagát?

– Őszintén mondom, nem. Remekül telt ez az időszak, nagyon kellett a feltöltődésemhez, illetve ahhoz, hogy újra meghozhassam a döntésemet. Úgy éreztem, eljött az a pillanat, amikor újra ki tudom hozni magamból azt a maximumot, ami nélkülözhetetlen a válogatott felkészüléséhez.

– Nincs egy kis lelkiismeret-furdalása? Csak azért érdeklődöm efelől, mert miután a 2005-ös montreali vb előtt szívproblémája miatt lemondta a válogatottságot, nos azóta egyetlen világeseményről sem tért haza a „megszokott" aranyéremmel a nemzeti együttes...

– Ez a csapat nélkülem is nagyon jól működött, csak a szerbeket nem tudta legyőzni. Egyáltalán nem biztos, hogy velem ez sikerült volna. Majd most kiderül, mennyit számít a jelenlétem. Másfél évvel ezelőtt számomra az egyetlen lehetséges döntés volt a búcsú a nemzeti gárdától, örülök, hogy akkor azt megtettem, mint ahogy annak is, hogy most visszatértem.
Különös ismertetőjele: éremhalmozó

Az 1972. július 12-én Budapesten született Benedek Tibornak a Domino-BHSE az ötödik klubcsapata. A KSI-ben kezdte, innen 1989-ben az Újpestbe igazolt, '96-ban továbbállt a Racing, majd az INA Assitalia Roma együttesébe, 2001-től a Pro Reccóban pólózott, a Honvédban 2004-től játszik. 1990 óta válogatott, a nemzeti gárdában 382-szer szerepelt.
Négy olimpián (1992, '96, 2000, 2004) vett részt, ebből az utóbbi kettőn aranyérmet nyert; világbajnok (2003), vb-ezüstérmes ('98), vb-harmadik ('91); Európa-bajnok ('97), kétszeres Eb-ezüstérmes ('93, '95), kétszeres Eb-harmadik (2001, 2003); Világkupa-győztes ('95), Vk-ezüstérmes ('93, 2002), Vk-bronzérmes ('97); Világliga-győztes (2003, 2004); kétszeres BEK-, ill. BL-győztes ('94, 2003), BL-, ill. Euroliga-ezüstérmes ('95, '96, 2005); KEK-ezüstérmes ('97); LEN-kupa-győztes ('93), LEN-kupa-ezüstérmes (2002); hatszoros magyar ('91, '93, '94, '95, 2005, 2006) és kétszeres olasz bajnok ('99, 2002); háromszoros Magyar Kupa-győztes ('91, '93, 2006).

– Az emberek, a szakma, a közvélemény jóleső érzéssel vette ezt tudomásul. Ön is így tapasztalta?
– Igen. Elsősorban a környezetemen mérhettem le mindezt. Örülnek, drukkolnak nekem, de persze féltenek is. A feladat és a kihívás hatalmas. Az utcán is megállítottak az emberek, mondogatták: „Na, végre, hogy így döntöttem". A nevem elég régóta a sikerekhez kötődik, úgy gondolják, velem talán megint aranyérmes lehet a gárda.

– Gondolom, hiányzott már a válogatottság...
– Hát persze. Az elmúlt bő egy évet jó erőben és formában pólóztam végig, úgy éreztem, újra helyem lehet a legjobbak között, és ezt a játékommal is be tudom bizonyítani. Szerencsére az én gondolatom Kemény Dénes kapitány elképzelésével is találkozott, az akaratok egységesek voltak, ez tette lehetővé, hogy visszakerülhessek a keretbe.

– A papírformát figyelembe véve, szinte borítékolható, hogy április 1-jén Szerbia–Magyarország döntőt rendeznek a melbourne-i világbajnokságon.

– Magam is így gondolom. Valószínűleg kőkemény csatában, újra csak egy-egy gól dönt majd. Az, hogy melyik fél javára, arról majd a most kezdődő másfél hónapos felkészülés milyensége ad választ.

– A minap olvastam egy nyilatkozatát, amelyben azt mondja, 40 éves koráig szeretne pólózni. Gondolkodott már a későbbi életéről?

– Mindenképpen szeretnék a vízilabda közelében maradni, hiszen rengeteget kaptam ettől a sportágtól. Ebből pedig az következik, sokkal tartozom is. Nagyon szívesen kipróbálnám magam edzőként. Úgy érzem, megvan a tehetségem ahhoz, hogy egyszer majd jó pedagógus legyek. De az még odébb van, amíg lehet, inkább még játszom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Esélyt sem adtak

Magabiztos győzelmet aratott a férfi teke szuperliga folytatásában a Ferroép-Szeged, amely hazai… Tovább olvasom