Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Toni Kukoc nyomdokain

Tudják mi a hasonlóság Toni Kukoc, Vlade Divac, Arvydas Sabonis, Pau Gasol és Vince Carter sorsában? Azon túl, hogy mind az öten a glóbusz legjobb kosárlabdázóinak táborát erősítik vagy erősítették, valamennyien egy U19-es világbajnokságon tűntek ki először az átlagból.

Toni Kukoc neve például az 1987-es, bormiói vb-n került be a híres menedzserek jegyzetfüzetébe. A „spliti pók" az Egyesült Államok elleni döntőben potom tizenegy triplát dobott, kapaszkodjanak meg, tizenkét kísérletből. Az aranyérem végül a jugóké lett, ami felettébb természetes eredménynek nevezhető egy olyan csapattól, amelyben Kukoc mellett Divac, Radja vagy éppen Djordjevics pattogtatott.

A tinédzserek számára rendezett világbajnokság majd' húsz év elteltével is remek ugródeszka. Négy éve Szalonikiben az ausztrálok álltak a dobogó tetején, vezérük, a vb legértékesebb játékosának választott Andrew Bogut 2005-ben elsőként kelt el az NBA-drafton, a liga játékosbörzéjén. A Milwaukee-ban egyre markánsabb teljesítményt mutató Boguton kívül a legutóbbi U19-es vb All Star csapatából még ketten kerültek át a nagy vizen túlra: a Puerto Ricó-i Jose Barea a Dallas, a litván Linas Kleiza pedig a Denver kosarasa.
Hogy a fenti soroknak mi ad ezekben a napokban aktualitást?
Tőlünk kétórányi járásra, Újvidéken éppen egy ilyen világbajnokság zajlik.

A helyszín a Vojvodina gigantikus méretű komplexuma, amelyet a köznyelv mindenféle faramuci elnevezés helyett csupán Szpenszként emleget azon a vidéken. A két csarnokot is magába foglaló erődítmény nem túl kellemes emlék a magyar léleknek, férfiválogatottunk ugyanis két éve itt bukta el az izraeliek elleni Eb-pótselejtezőt. Az a mérkőzés – a jelenlegi állapotokat figyelembe véve – meglehetősen hosszú időszakra véget vetett mindenféle Eb-részvétellel kapcsolatos ábrándozásunknak.
Nem marad más, irigykedve szemlélhetjük azokat, akik nem csak a múltjukból élnek.

Itt van például az első csoportkör harmadik fordulójában egymásnak feszülő házigazda szerb és az amerikai válogatott.

A jenkik bő egy órával a kezdés előtt battyognak át a közeli szállodából a csarnokba, némelyikük szinte szétesik a lazaságtól, amint elsétálunk mellettük, az egyikük még egy harsány „Hi, guys!" kiáltásra sem rest.
Néhány perccel később a szerb tinisztárok kecmeregnek ki a buszból, három kulcsemberük sérült, és a tekintetek azt sugallják: érzik, hogy nem ők az esélyesek. Mindezt megerősíti az az önkéntes is, aki az akkreditációs kártya megszerzésében igyekszik segíteni. Az együtt eltöltött röpke idő alatt kiderül, hogy fiatal segítőm a Vojvodina fanatikusaként a futball mellett a kosárlabdát szereti, és tökéletesen képben van az újvidékiek magyar kosarasát, Németh Istvánt illetően is.

Az arénába most még ingyenes a belépés, és a hét végi elődöntőkre valamint a helyosztókra is csak jelképes összeget kérnek majd a rendezők. Az emeleti szektorokat ugyan lezárták, de a kezdésre a helyek nagy része elkel, mintegy négyezer néző várja türelmetlenül a két veretlen csapat randevúját.

A két nagyhatalom, a két, merőben eltérő nézeteket valló iskola csatája jó néhány tanulsággal szolgál. Feltűnő, hogy ebben a korban az indulásoknál elkövetett lépéshibák tekintetében az ifjú amerikai játékosok még nem kanászodtak el, miképp az is világos: még a védekezés sem „büdös" nekik. Igaz, könnyen vezényel zónát a meccs egyes szakaszaiban Jerry Wainwright szövetségi kapitány, mert akármilyen ötöst küld a pályára, minden embere egyformán atletikus és mozgékony, ami finoman szólva sem hátrány területvédekezés esetén.

A szerbek a nagyszünetig triplákkal tartják a lépést, a folytatásra azonban csődöt mond a célzóka, és harminc perc után tizennégy pontra duzzad a hátrányuk. Persze nem ők lennének, ha a szorult helyzetben kétségbeesnének. A negyedik negyed kamikaze taktikájának köszönhetően öt perc elteltével egál a parti, kezdődhet minden elölről. A végjáték izgalmait azonban az amerikaiak bírják jobban cérnával. A meccsből tizenöt, a támadásból négy másodperc van hátra, amikor kétpontos vezetésüknél Patrick Beverley nyolc méterre a gyűrűtől elindul, bemutat két dobócselt, majd hanyagul berámol egy duplát, és kialakítja a 82–78-as végeredményt.

A vereség ellenére a helyi publikum ünnepli az övéit, tudják, lesz még alkalom a javításra.

A világbajnokság egy nap szünet után ma folytatódik. Az Egyesült Államok mellett Franciaország, Spanyolország és Ausztrália várja veretlenül a középdöntő nyitányát.

Újvidék alig százharminc kilométer. Aki teheti, ne mulassza el megcsodálni a jövő sztárjait.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Sachsenringen az első időmérőn a leggyorsabb volt Talmácsi

Talmácsi Gábor gokartozással készült a vasárnapi versenyre. Stoner, Melandri és Doviziozo is a részt… Tovább olvasom