Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Tóth Andi a csapat kabalája

A magyar női vízilabda-válogatott fantasztikusan nagy csatában a hosszabbításban szerezte meg az Egyesült Államok kárára a világbajnoki címet. Azt a titulust, amit jószerivel senki nem várt tőle. Az aranylányok egyike, a Hungerit-Szentesi VK kiválósága, Tóth Andrea még mindig nehezen hiszi el, hogy a földkerekség legjobbjai lettek.

Tóth Andrea (balról) boldogsága határtalan. MTI-fotó
Tegnap délben landolt Ferihegyen az a gép, amely a tizenhárom újdonsült világbajnokot, valamint a szakvezetői párost, Faragó Tamás szövetségi kapitányt és segítőjét, Petrovics Mátyást hozta Kanadából haza. A szurkolók, a családtagok, az ismerősök, a barátok majd szétszedték a csajokat. A gratulációból bőven kijutott a Hungerit-Szentesi VK kiválóságának, Tóth Andreának is.

– Úgy látszik, én vagyok a csapat kabalája – mondta örömtől sugárzó arccal Andi. – Legutóbb a 2001-es budapesti Eb-n voltam a gárda tagja. Mint ismeretes, akkor aranyérmesek lettünk. Most meg világbajnokságot nyertünk. Nem hiszem, hogy annyira rossz ómen lennék...
A csapat egyik legalacsonyabb játékosa szinte kérdezés nélkül mesélt.
– Szavakkal nem lehet leírni, mit éreztünk, amikor felhangzott a finálé végét jelentő végső dudaszó – kezdte élménybeszámolóját Andrea. – Tizenegy év után megint a csúcsra értünk! A csapatból egyedül Stieber Merci volt tagja a római együttesnek. Meg persze az egyik legjobb szentesi barátnőm, Szremkó Szuszi, aki még játszott a vb-selejtezőn, de később lemondta a válogatottságot. Most már nagyjából sejtem, mit érezhettek bő egy évtizeddel ezelőtt. A finálé után visszamentünk a szállodába, behúzódtunk az egyik szobába, ott pezsgőztünk magunkban. A legszívesebben ordibáltunk volna örömünkben, de nem akartunk sportszerűtlenkedni, ugyanis ugyanabban a szállodában lakott a szerb férfi pólóválogatott is, amely egy nappal később ugrott vízbe a vb-fináléban.

A 25 éves játékos az Egyesült Államok elleni végső csatában egyetlen másodpercet sem töltött a vízben. De ő emiatt egyáltalán nem volt szomorú.
– Ugyan miért kellene keseregnem? Remekül játszottak a lányok, nem volt indokolt, hogy változtasson a kapitány. A győzelmünk egyértelműen a csapat diadala, amikor az amcsik 7–3-as vezetésünk után kiegyenlítettek, akkor sem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy elveszíthetjük az aranyérmet.

A lányoknak túlságosan sok idő nem áll rendelkezésükre, hogy egy kicsit kiengedjenek, élvezzék a sikert. Augusztus 8-án már újra gyakorolnak.
– Egy hét múlva kezdjük el a felkészülést a Világliga döntőjére, amit az oroszországi Kirisiben rendeznek. A világbajnoki cím kötelez bennünket, esélyeshez méltón akarunk szerepelni azon az eseményen is. Addig mit csinálok? Kipihenem magam, vagy legalábbis megpróbálom. Körbejárom a családot, a barátokat, de igyekszem arra is időt szakítani, hogy kedvesemmel pár napra a Balcsira is leugorjak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Pick az EHF-hez fordult

Tegnap közzétették az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) honlapján a Bajnokok… Tovább olvasom