Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Udvari Szabolcs és Kothencz Péter: régi idők játékosai

Udvari Szabolcs és Kothencz Péter. A Mórahalom megyei I. osztályú labdarúgócsapatának belsővédő-párosa. Ketten együtt 81 évesek, ám még mindig meghatározó alakjai a feljutásért harcoló csapatnak és a megyei futballnak is.
Ha kérdeznék őket, biztosan tudnának érdekes dolgokat mesélni a futballmúltjukból. Igazi példaképek, akik még ma is képesek egy bizonyos szinten a csúcsteljesítményre. Nem véletlen, hogy ők voltak az elmúlt fordulókban a Mórahalom megyei I. osztályú labdarúgócsapatának belső védői. Ketten együtt már nyolcvan fölött járnak: Udvari Szabolcs 39, Kothencz Péter pedig 42 éves, de az elmúlt három forduló nem múlt el anélkül, hogy valamelyikük védő létére ne szerezzen gólt.

– Ennyi idősen is ezen a poszton rutinból lehet játszani. Voltam korábban védekező középpályás, balszélső, balhátvéd, ott azért jóval többet kellett futni. A gyorsaságom már nem a régi, de van két olyan szélső védőnk, akik viszont gyorsak – nyilatkozta a csapatkapitány Udvari, aki szerepelt az NB I-ben a Szeged LC, a Békéscsaba és a Honvéd színeiben is összesen közel száz mérkőzésen, illetve többszörös NB II-es bajnok. – Vitaminokat szedek, rendszeresen gyúratok, sokat eszem, odafigyelek magamra: talán ezek lehetnek a fittség titkai, hiszen munka mellett futballozom. És van egy hóbortom, mégpedig a fekvőtámasz. Megőrülök érte, minden hétköznap megcsinálok egy bizonyos mennyiséget. Örülök minden apró, sikeres cselnek, edzésen elért gólnak, imádom a trükköket, az átemelést, a dropot. Igazi Gombóc Artúrnak tartanak, a csoki jöhet minden mennyiségben, ám mégis 90 kilogramm vagyok évek óta. Amíg bírom, jólesik az edzés, jó a hangulat, és számítanak rám, addig csinálom. Meglehet, hogy a Mórahalom lesz az utolsó csapatom.

 Kothencz (fehérben) üldözi a támadókat. Fotó: DM/DV
Kothencz (fehérben) üldözi a támadókat. Fotó: DM/DV


– Három dolog kell ehhez: genetika, alázat és szerencse. Ezek miatt futballozom még mindig, de ha nem ezt választom gyerekként, akkor egy másikat űznék ugyanígy. A genetikával és a szerencsével nem lehet mit kezdeni, az alázat, a sportszeretet, a táplálkozás, az edzések minősége és mennyisége viszont rendkívül fontos, és ezeket tudom én befolyásolni például rendszeres nyújtással. Az is lényeges, hogy az a társaság, amelynek tagja vagyok, kellemes élményeket ad. Egyébként éppen húsz éve lehetett először egy csapatban megtalálni kettőnket: 1993-ban igazoltam az SZVSE-be, amikor Szabi éppen feljött az ifiből. Addig folytatom, amíg jólesik, és nem vagyok a csapat kárára. Nekem meg lehet mondani, ha netán így van, mert nem személyes sértésként értékelem a kritikát, hanem építő jelleggel hasznosítom – vélte Kothencz Péter, aki Udvarival együtt rendre túlórázik az edzések után.

Udvari Szabolcs. Fotó: DM/DV
Udvari Szabolcs. Fotó: DM/DV

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cselgáncs: Dorn Csanád ismételt

Az ősz a cselgáncsozóknál az országos bajnokságok időszaka. Tovább olvasom