Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Ünnep, ha együtt a család

Dudás Gyula, az évek óta diósgyőri színekben versenyző szegedi gyalogló juszt se akar visszavonulni. Negyvenkét évesen is tele van tervekkel, eltökélt szándéka, hogy Sydney és Athén után a 2012-es londoni olimpián is rajthoz áll.
A felkészülést mindenesetre már tavaly óta elkezdte Angliában, az Atlanti-óceán partján fekvő Brightonban. A nevelőotthonban nevelkedett, mindenki által kedvelt sportolóval a kinti élményeiről, a mindenkinél jobban szeretett családjáról beszélgettünk.

– Mi az oka annak, hogy mostanában csak ritkán látni Szegeden?
– Keveset vagyok itthon. Jó fél évvel ezelőtt az angliai Brighton lett a második otthonom.

– Hogy került az Atlanti-óceán partján fekvő városba?
– Még a nyáron összefutottam egy angol gyaloglóismerősömmel. Elkezdtünk beszélgetni, aztán kibökte, hogy Brightonban elkelne egy gyaloglókkal foglalkozó szakember. Több se kellett, néhány nap múlva már kinn is voltam.

– Mivel telnek a napjai?
– Semmi különös, egyhangú az életem kint. Dél körül találkozom a tanítványaimmal, akik 10-12 éves gyerekek. Gondolhatja, Angliában sem a gyaloglás a legnépszerűbb sportág. Van úgy, hogy négy kissrácnak tartok edzést, de azért olyan is akadt, amikor összeverődtek tízen. Délután viszont kizárólag magamra figyelek, ami konkrétan azt jelenti, akkor kezdődik az edzésem, de olyan napok is előfordulnak, amikor délelőtt is tréningezem.

– Az edzéstervet esténként írja?
– Az nem az én reszortom. Azt már 26 éve, a megismerkedésünk napjától szeretett mesteremtől, Antal Andortól kapom. Több mint két és fél évtizede elválaszthatatlanok vagyunk, mindig, jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. És ez a jövőben sem változik.

A Dudás család kedvenc időtöltései közé tartozik a Kárász utcán sétálni. Gyula kezében Dusán, mellette Anett, a babakocsiban a kicsi Míra. Fotó: Segesvári Csaba
A Dudás család kedvenc időtöltései közé tartozik a Kárász utcán sétálni. Gyula kezében Dusán, mellette Anett, a babakocsiban a kicsi Míra. Fotó: Segesvári Csaba

– Ezek szerint eszében sincs felhagyni az élsporttal. Mi hajtja 42 évesen?
– Tele vagyok még tervekkel, célokkal! Higgye el, nagyon nem érzem magam negyven fölöttinek. Hogy mást ne mondjak, idén májusban a franciaországi Metzben világkupát rendeznek, augusztusban pedig Németországban vébét. De nem csak a közeli jövő foglalkoztat, eltökélt szándékom, hogy részt vegyek a 2012-es londoni olimpián is. Jól érzem magam a bőrömben, pont a sportnak köszönhetően egy vesével élve is egészséges, fitt vagyok. A magam példája nyomán is hirdetem az igét: aki sportol, az sokkal jobban érzi magát, az élet bármely területén többre képes elhanyagolt szervezetű, tohonya társánál. Képtelen vagyok elhinni, hogy ne legyen képes bárki a napi teendői mellett az idejéből egy-két órát kiszorítani sportolásra.

– Egy évvel ezelőtt ilyenkor még úgy tervezte, túl lesz a harmadik olimpiáján. Csakhogy Sydney, majd Athén után Pekingről lemaradt. Szívfájdalom?
– De még mekkora! Az volt benne a legrosszabb, hogy senkit nem hibáztathattam érte, csakis magamat. Én voltam a „bűnös", nyavalyás negyvenvalahány másodpercen múlt csak, hogy Angliában, a lemingtoni viadalon teljesítsem az 50 km kvalifikációs szintidejét.

– Köztudott, már régóta gyűjti a fogkeféket. A kollekció brightonival is bővült?
– Vettem pár darabot. Pontos számot nem tudok mondani, de lassan közelít a másfél ezerhez. Egy hatalmas dobozban pihennek, a szegedi lakásunkban nincs akkora szoba, hogy valamennyit ki tudjam állítani. De ha lenne, akkor sem merném, a féltve őrzött ereklyéim között pillanatok alatt rendet vágnának a gyerekek.

– Ön Angliában, a család, Anett asszony, valamint a kicsik, a két és fél éves Dusán és tizennégy hónapos kishúga, Míra viszont Szegeden él. Nem lehet egyszerű...
– Most tényleg nagyon rossz, de ahogy eddig, ezután sem lesz így. Tizennyolc éves koromig nevelőotthonban éltem, engem nem a szüleim, hanem az állam nevelt. Amikor kikerültem onnan, megfogadtam, ha lesznek gyermekeim, elhalmozom őket szeretettel, boldogsággal, olyan tulajdonságokkal, amit én nem kaptam meg. Nekem a családdal töltött minden nap ünneppel ér fel.

Örök élmény: Liverpool-meccsen szurkolt

Dudás Gyuláról köztudott, hogy mindenevő a sportban, amikor Szegeden tartózkodik, sportesemény – legyen szó kézilabda-, vízilabda-, kosárlabda-, röplabda-, labdarúgó-mérkőzésről, vagy éppen kajak-kenu-versenyről – elképzelhetetlen nélküle. De mi a helyzet Angliában? – A ködös Albionban sem „tétlenkedem", ahogy az időm, na meg persze a pénztárcám engedi, itt-ott felbukkanok. Mondanom sem kell, kint megőrülnek a futballért. Voltam például már Chelsea-meccsen, de az igazi az volt, amikor élőben láttam kedvenc angol csapatomat, a Liverpoolt. Amikor rákezdett a közönség biztatni Fernando Torreséket, szinte beleremegtem. Örökre szóló élményben volt részem. Brightonban is voltam focimérkőzésen, a Manchester City FA-kupa-meccsen vendégeskedett „nálunk". Jó volt, miként az ottani kutyafuttatást is kimondottan élveztem. Ahogy kergették a gépi nyulat az agarak, az valami csoda volt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vendetta a ketrecben

Vendetta – ez a neve annak a ketrecharcgálának, amelynek március 7-én 19 órától az újszegedi… Tovább olvasom