Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Vadkerti Attila: playmobiltól a hokiütőig

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában, hiszen a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Vadkerti Attila Érsekújváron nőtt fel. A szlovákiai városban kisgyerekként is a sport játszotta a főszerepet. Focizott, télen jégkorongozott, de a szobában leginkább a Playmobillal játszott.
Kedvencek
Kíváncsiak voltunk Vadkerti Attila néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: futball
Mese: minden, nehéz
lenne kiemelni bármit
Rajzfilm: Nils Holgersson
Tantárgy: testnevelés
Tanár: Horváth György
testnevelő tanár

Magyar bajnok és kupagyőztes, megnyerte csapatával az EHF- kupát, ott volt Londonban az olimpián, ahol a magyar válogatottal negyedik lett. A MOL- Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának leghűségesebb játékosa a kapitány, Vadkerti Attila. Most mégsem a sportról, a kézilabdáról beszélgetünk, hanem gyerekkoráról.

– Érsekújváron nőttem fel, ott töltöttem a gyerekkorom. Igazi panelgyerek voltam, a leckeírás után lent bandáztunk, játszottunk, találtunk ki jobbnál jobb elfoglaltságot. Izgalmas fiatalkorom volt. Leginkább nagyszüleimnél, a kertvárosban futballoztunk, ez töltötte ki igazán az időnket. Különlegesnek számítottam a csapatban, mert apukám cipész volt, így ő varrta a labdám. Volt, amikor kiszakadt, édesapám pedig nem arról volt híres, hogy pillanatok alatt megjavította, így akadt olyan, hogy csak pár nap múlva lett kész. Amikor megjelentem a „zsugával", akkor nagyot ujjongva fogadtak a többiek – kezdte a gyerekkori élmények mesélését Vadkerti Attila.

Családi archív fotó
Családi archív fotó

– Alig vártuk, hogy tél legyen, leessen a hó. Ebből szerencsére mindig akadt bőven. Ekkor előkerültek a jégkorongbotok, letapostuk a havat, építettünk belőle palánkot, majd jégkorongoztunk. Ott nem volt csatár meg hátvéd, hihetetlen meccseket játszottunk. Amikor Szegeden floorballoztunk, akkor gyorsan kiderült, hogy jó alapokat kaptam Érsekújváron, mert Tomas Stranovskyval közösen a jók közé tartoztunk.

Családi archív fotó
Családi archív fotó

Vadkerti Attilának két testvére van, a báty, Roland és az öcs, Levente.
– Rolival otthon vérre menő meccseket játszottunk, ez négyesezés volt, zokniból csináltunk labdát, azt dobtuk kapura. Általában én nyertem, mivel én találtam ki a játékot. Imádtam a Playmobilt. Volt váram, hozzá tartozó katonákkal, de volt nővérke is a csapatban. Órákat tudtam játszani, nagyon szerettem – fejezte be az élmények mesélését a MOL-Pick Szeged játékosa.
Mindig a sportolók választják meg, hogy kik következzenek. Attila Mód Péternek, az SZVPS elnökének dobta a labdát, aki LEN-kupa-ezüstérmes volt a szegedi együttessel.



Rövid kérdések
Milyen poszton szerepelt,
amikor fociztak?
– Csatár voltam, védekezésnél lassan visszafutva segítettem a középpályát.
Volt bőrlabdája?
– Igen, apukám varrta, így
különleges labdám volt.
Házőrző volt a bújócskában?
– Akkora parkban játszottunk, hogy ez lehetetlen volt. Akadt olyan a játék közben, hogy öt percig kellett visszafutni a kiindulópontig, így a bújócska egyben futóverseny is volt.
Mászott fára?
– Bátor voltam! Felfele mindig ment, azonban amikor felértem, rájöttem, hogy tériszonyom van, így lefelé nehezen ment.
Verekedős volt?
– Nem! Barátságos kisgyerek voltam.
Legjobb gyerekkori barátja?
– Sok volt és meg is maradt.
Halámik Tamás volt a legjobb cimborám, ő Németországban él,
de a távolság sem akadály,
megmaradtunk jó barátnak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karnyújtásnyira a playoff: Naturtex-SZTE-Szedeák-Körmend 106-91

A bravúros pécsi győzelem után a Körmendet is legyőzte a Naturtex-SZTE-Szedeák férfi… Tovább olvasom