Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Vajda Attila mindenért megküzd – nem csak a vízen

A Démász-Szegedi VE kenusa, Vajda Attila optimista ember. Szereti a motorozást, a síelést, ha kap egy Rubik-kockát, azt is hozzáértően forgatja. Magányos szigetlakóként egy túlélő bicskára és a barátnőjére számítana.
A Démász-Szegedi VE kenusa, Vajda Attila optimista ember. Szereti a motorozást, a síelést, ha kap egy Rubik-kockát, azt is hozzáértően forgatja. Magányos szigetlakóként egy túlélő bicskára és a barátnőjére számítana. Az olimpiai bronzérmes versenyző, Vécsi Viktor tanítványa fontos eseménynek tartja az olimpiát, Pekingben, majd még talán Londonban is szeretne indulni – jövőre például nyerni. Az alábbi beszélgetés nem elsősorban a profi sportról szól.

– Kispályás csapatot szervezek, és kellene még egy játékos. Beszáll?
– A ballábas szerepkört ellátnám, de a jobbos sajnos nem az igazi. A tavaly történt balesetem óta, amikor megcsúsztam, és az üvegajtóval részlegesen elvágtam az ínszalagot, kenuzásra alkalmas ugyan a láb, de labdarúgásra nem igazán. Eléggé göcsörtös, és a labda nem biztos, hogy egyenesen, vagy oda menne, ahova én akarnám. A foci terén sosem voltam nagy spíler, ezek után meg pláne nem leszek az.

– És a futásra megfelel?

– Eleinte fájt, sőt télen még voltak gondjaim vele, mert csak négy kilométert tudtam teljesíteni. Nem erőltetem túl, inkább csak normális keretek közt használom. Olyan jellegű munkát végzek vele, amely az állóképesség javítására megfelel.

– A spanyolországi Pontevedrában, az Eb-n két Vajda Attilát láttunk. Azt, amelyik az előfutamok után, az eltört lapátja miatt hisztizett, és azt, amelyik az ezerméteres fináléban hatalmasat küzdött, és fölényesen vert meg olimpiai bajnokokat. Milyen az életben Vajda Attila?

– Igazából optimista ember vagyok, mindenhez ilyen mentalitással állok hozzá. Ami pedig az Eb-n történt, az teljesen váratlan szituáció volt, és ezért egy kicsit magam alá kerültem. Mindenkinek van olyan napja, amikor minden összejön. Én ezt Spanyolországban átéltem. Világéletemben mindig mindenért megküzdöttem, semmit sem kaptam ingyen, csak úgy, ajándékba. Ez megedzett annyira, hogy ha érzelmileg elgyengülök, akkor is tudom, mit akarok, és ezért hajlandó vagyok tenni, változtatni. Úgy gondolom, ez látszott is az ezres fináléban, hiszen nem lehet csak úgy Eb-t nyerni.

– Adott már fel valamit akár az életben, akár a sportban?

– Az életemet feladtam a sportért. Na, persze mindez csak vicc. Volt egy maratoni vb 2003-ban, amit feladtam – rajtam kívülálló okok miatt. Azt tudtam, hogy 36 kilométer a táv. Ám amikor azt hittem, vége, még volt hátra hét km, hála a szervezőknek, akik, kevesellve a távot, egy kicsit módosítottak a pálya hosszán. A maratonisták a hosszú verseny miatt vihetnek magukkal frissítőt. Két helyen kaptunk inni, a második állomásnál elszakadt a katéteres zacskó, amiben a szomjoltó volt. Pumpáltam ki a hajóból az itókát, ám ekkor azt éreztem, vége, ennyi, elég volt. A végállomás a helyi kórház, infúziót kaptam, és megkatétereztek. Egyébként soha semmit nem adok fel. Sem a sportban, sem az életben.

– Büszkék Vajda Attilára a származási helyén, Szőregen?

– Nem tudom. Biztosan. Nem kérdezgetem az embereket. Megismernek, és ez jó érzés. Nekem és a családomnak, a rokonoknak is. Keveset vagyok otthon, az évet szinte végig edzőtáborokban töltöm. Éppen az elmúlt napok egyikén beszélgettem a szüleimmel, akik azt mondták: szinte csak azon a fotón látnak, amit aláírva osztogatni szoktam a szurkolóknak.

– A sportolás, a kenuzás monotonitását milyen kiegészítő sportokkal teszi elviselhetővé?

– Szeretek síelni, motorozni, focizni, de csak hobbiszinten. A motorozást nem a száguldozás miatt szeretem. Sokkal inkább a szabadságérzet vonz benne. A túrázás lehetősége is benne van, és kikapcsol. Hamarosan lesz nekem is. Kedvelem az extrém sportokat, így például a gördeszkázást. Nem csinálni, csak nézni.

– Ha egy magányos szigetre küldenék, mit vinne magával? Három dolgot mondhat.
– Egy túlélő bicska mindenképp jól jönne. Akár egy hajó is összetákolható vele, amellyel elhagyhatom a szigetet. Aztán egy Rubik-kockát. Végső elkeseredésemben, amikor már azt érezném, nincs tovább, pörgetném egy kicsit, és a sikerélmény új erőt adna. A harmadik pedig természetesen a barátnőm.

– Milyen a nőideálja?

– Mint a kedvesem. Barna szem, barna haj. A rövid hajú lányokat nem kedvelem. A szem nagyon fontos. És az is, hogy legyen összhangban magával és velem is.

– Hogyan áll a házimunkával?
– Keveset vagyok otthon, így mentesülök alóla. Ha tehetem, azért próbálok segíteni.

– Szereti, ha kiszolgálják?
– Nem. Mindenki pontosan annyit adjon, amennyit tud. Nem kell több, mert meg tudom oldani a dolgaimat. Persze, néha azért jólesik egy kis kényeztetés, ez tény és való.

– Jövőre olimpia lesz Pekingben. Mi a véleménye róla?

– Hűha! Rendkívül fontos esemény. Nyerni kellene. És nyerek is. Ehhez pedig edzeni kell. Nem keveset, nagyon sokat.

– És utána?

– Akár még 2012-ben London is szóba jöhet. Ha minden jól megy, még az angol fővárost is megpályázhatom. 24 éves vagyok, azaz még fiatal, és akkor is csak 29 leszek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Triplázásra készül a Hód TC

Vasárnap megkezdődik a küzdelem a férfi tenisz Szuperligában. A bajnoki címvédő Hód TC együttese a… Tovább olvasom