Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Vámos élvezi a kispolgári életet

Biztosan sokan emlékeznek még a Papiron SC válogatott röplabdására, a Kecskemétről igazolt Vámos Ferencre. Közel tizenhárom éve intett búcsút az aktív sportnak, de vagyon- és biztonsági őrként találkozhattak vele szórakozóhelyeken. Jelenleg munkavédelemmel, munkabiztonsággal foglalkozik.
Fotó: Karnok Csaba
– Egyéni vállalkozóként 2004. január 1. óta foglalkozom munkavédelemmel, munkabiztonsággal – mondta a 45 éves Vámos Ferenc –, és a jó oldalon állok. Nem büntetek, bírságolok, a személyi és tárgyi feltételeket ellenőrzöm az építkezéseken, felhívom a dolgozók és a munkáltatók figyelmét a szabálytalanságokra, a hiányosságokra, azok pótlására, ezekre, a megoldásokra javaslatot is teszek. Több céggel állok szerződéses viszonyban.

A mackós külsejű ráckevei származású röplabdás (center) 1991-ben került Kecskemétről Szegedre (megkereste a Vasas, a Csepel, a Tungsram és az Újpest is), a Papiron SC-hez. Nem panaszkodhat a karrierjére, a KSC-vel bajnokságot (1987) és kupát (1988), a Tisza-partiakkal MK-t (1993) nyert, a válogatottban, 1988 és 1993 között 49-szer szerepelt. Pedig nem így indult:

– Nem akartam profi röplabdás lenni, hobbi volt az egész, a gimnáziumban csakis a játék szeretete miatt csináltam. Ez volt a helyzet az NB II-es Ráckevénél is, majd a katonaságnál sporttátuszba kerültem, és így lassan kialakult az igazi szerelem, elkötelezettség a sportág iránt. Érdekes, hogy kecskeméti színekben Szegeden mutatkoztam be az NB I-ben. Ez a két város már akkor találkozott az életemben. Nem sejthettem, hogy nem utoljára.

A három évi szegedi szereplésről, ahogy ő fogalmaz csak szép emlékeket őriz, bár akadtak keserű pillanatok is. Felidézte azokat is: – Szeged mindig szimpatikus volt, bár abban az időben még nem dúskált az anyagiakban a klub. Nyári Sándor kajtatta a szponzorokat, nem mindig sikerrel.

Egyszer karácsony előtt csak ötezer forintom volt ,„Pása" Voronkovnak viszont egy fillérje sem: odaadtam neki négyet, ezerből pedig
Mozognak, az a fontos

Szégyennek is nevezhetnénk, ha egy korábbi válogatott gyerekeinek semmi köze sem lenne a sporthoz. Ezt Vámos Ferenc esetében nem állíthatjuk: a 10 éves Dávid és a 7 éves Szonja is cselgáncsozik, a Szilánkban működő Szegedi Judo Iskolában pallérozódnak. Hogy mennyire komoly a dolog? „Pillanatnyilag hobbi, mint nálam volt annak idején a röplabda, az a fontos, hogy mozogjanak" – fogalmazta meg elvárásait az édesapa. 
hazautaztam, ajándékot nem nagyon „kellett" vásárolnom.

És amikor képbe került (1994) a Medikémia Rt. esetleges bőkezű és névadó szponzorként, nekik, az „öregeknek", vagyis Lapsinnak, Voronkovnak és neki mennie kellett. Pedig a sportág elismertetéséhez, respektjének növeléséhez jelentősen hozzájárultak Szegeden. Nyári Sándorról tömören fogalmaz: „Szegeden ő csinált minőségi röplabdát, ezt senki sem veheti el tőle, akadtak azonban hibái is. De kinek nincs ilyen?".

Harminckét évesen, 1994-ben még folytathatta volna, több együttes hívta, csábította, de... Akkor kezdett bimbózni a kapcsolata jelenlegi feleségével, Ibolyával és a vagyonvédelemben is jó lehetőséget látott. Maradt. De egy idő után úgy érezte, váltania kell:

– Szórakozóhelyeken dolgoztam, és szerencsére nem volt semmilyen attrocitásom, a balhés emberkéket sikerült szép szóval is meggyőznöm. De belefáradtam abba az életbe, az éjszakázásba, ráadásul lett egy „szimpatikus" gerincsérvem. Elsősorban a család miatt döntöttem a profilváltás mellett, szükség volt rám. Jó, hogy időben hazaérek, a szeretteimmel lehetek, tanulhatok, játszhatok a gyerekeimmel, Dáviddal és Szonjával – élvezem az átlagos „kispolgári" életet. A párommal szeretnénk mindent megadni a csemetéinknek, az a legfontosabb, hogy boldogok legyenek.

Nincs kapcsolat

– Egykori sportágammal pillanatnyilag semmilyen kapcsolatom sincs, a Starcopy meccseire sem járok ki – mondta Vámos –, mesterségesen, tudatosan „leépítettem" minden érdeklődésemet. Persze ha a televízióban röplabdát közvetítenek, nem kapcsolom ki a készüléket... A mai játék nagyon dinamikus, a szabálymódosítások jót tettek, de mi egyre jobban eltávolodunk a legjobbaktól. Sehol sem vagyunk, és a sportág itthon is egyre devalválódik, szinte mindenhonnan kivonulnak a szponzorok, sorra lehetetlenülnek el, szűnnek meg a csapatok. Szomorú...  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajtuk múlik a focijövőnk

Fiatalok, tehetségesek. A jövő – néhányuk talán már a jelen – reménységei. És ami közös… Tovább olvasom