Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 29°C Még több cikk.

Varga-trükk: kő, papír, igazgatói iroda

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A Nagy László fémjelezte Pick Szeged-utánpótlás tagjaként serdülő és ifjúsági bajnok, felnőttként pedig az NB II-ben aranyérmes kézilabdázó, Varga Balázs van soron. A Levendula Hotel FKSE-Algyő csapatkapitánya sokáig labdarúgónak készült, és bár nem volt rosszfiú, egy kövekkel teli papírzsák miatt az igazgatói irodában is volt jelenése.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Varga Balázs néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A Kent-kupé kártyajáték. A közös jelek miatt szerettem, amelyekre nem jöhettek rá az ellenfelek.
Mesekönyv: – Édesapám nyomdában dolgozott, mindig hozott nekem olyan mesekönyveket, amiket ki kellett színezni. Imádtam őket, több száz ilyet rajzoltam végig.
Rajzfilm: – Nils Holgersson. Farsangon is annak öltöztem.
Tantárgy: – Testnevelés.
Tanár: – A Madách alsós és felsős testnevelő tanárai, Vezsenyi Zoltán és Várkonyi Béla.

Rókus Albert Flóriánjának is nevezhették volna lakótelepi játszótársai Varga Balázst, a Levendula Hotel FKSE-Algyő kézilabdázóját, hiszen mindig is imádta a futballt, nem szeretett futni, de szórta a gólokat. A szegedi Partfürdőn, édesapja munkahelyének nyaralójában töltötte a teljes iskolai szünetet, ilyenkor is egész nap lábtengózott a cimborákkal és bátyjával. Hogy miért választott később más sportágat?

– Sokáig úgy tűnt, hogy ez az én világom. A suli után állandóan játszottunk a grundon, ráadásul ki is nézett magának Lóczi István, így egyesületi szinten is focizhattam. Először a Szegedi Dózsában, majd a Tisza Volánnál. Ott már kiderült, hogy nem vagyok olyan tehetséges, de nem is volt nagy probléma, mert akkoriban már Várkonyi Béla tanár úrnak köszönhetően megszerettem a kézilabdát is. Mire észbe kaptam, a Pick Szeged utánpótlásában találtam magam. Bár akkor Nagy László, Laluska Balázs vagy Vadkerti Attila, akinek a cseréje voltam, még nem volt ismert, mi már tudtuk, hogy kivételes tehetségek között vagyunk. Megtiszteltetés volt velük játszani – mondta az akkor még balszélsőként villogó Varga Balázs, aki serdülő és ifjúsági magyar bajnok lett csapatával.

felnőttként is Nagy Leventével jár meccsre Varga Balázs (jobbra). Fotók: DM
felnőttként is Nagy Leventével jár meccsre Varga Balázs (jobbra). Fotók: DM

Nagy szerelem lett tehát a kézilabda, ezt pedig otthon is gyakorolta testvérével. A lakás bármely pontján tudtak kaput csinálni, dobálni, passzolgatni.

Gyerekként szomorúan nézett, amikor nem találta a labdát
Gyerekként szomorúan nézett, amikor nem találta a labdát

– Nem voltam ettől rossz gyerek, inkább leleményes. Erről van egy történetem, amit sokszor emlegetünk Nagy László öccsével, Leventével. A Madách Imre Általános Iskolában papírgyűjtést rendeztek, amit nagyon meg akartunk nyerni. Hárman kitaláltuk, hogy a zsákokba újság mellett köveket pakolunk, hiszen a súly számított. Ezt elvonszoltuk a mérlegelésre, ahol néztek is nagyot. Persze gyorsan kiderült, hogy egy mázsa papír nem férne bele, és kiszúrták a köveket. Azonnal az igazgatói irodába küldtek minket, ahol alapos fejmosásban és megrovásban részesültünk. Akkor kellemetlen volt, de ma már jót nevetünk rajta – idézte fel csínytevését a 32 esztendős irányító, aki a jelenről is mesélve hangsúlyozta: nagyon büszke rá, hogy a Levendula Hotel FKSE-Algyő csapatkapitánya lehet. Cikksorozatunkra visszatérve pedig Barna Évának, az MTK NB I-es kézilabdázójának „passzolta a labdát".


Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Csatár. Jól ment a góllövés, de leginkább azért voltam elöl, mert ott kevesebbet kellett futni. Azért ha szoros volt a meccs, odatettem magam.
– Volt bőrlabdája?
– A bátyámmal mindig volt egy használható labdánk.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Valahogy mindig kibuliztam, hogy ne az legyek.
– Mászott fára?
– Persze, életem eddigi egyetlen csonttörését is ennek köszönhetem. Egy padról akartam a fa ágát elkapni, de nem ugrottam elég magasra, a földre esve ezt a csuklóm bánta.
– Verekedős volt?
– Soha nem verekedtem, szavakkal oldottam meg a konfliktusokat.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Nagy Levente, a Veszprémben játszó Nagy László öccse. Általános iskolában osztálytársak lettünk, azóta nagy a barátság. A családjaink közös nyaralásokat is szerveztek már, de a férfi kézilabda BL kölni négyes döntőjére is ketten mentünk.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Burpee-tól a kézenállásig

Két szegedi versenyző, Hegedűs Dóra és Bodnár Ádám is az első helyen végzett a szerbiai Zentán rendezett Cross Challange CrossFit versenyen, mégpedig elit kategóriában.
Tovább olvasom