Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Végső búcsút vettek Puskás Ferenctől

Szombaton örök nyugalomra helyezték Budapesten, a Szent István-bazilika altemplomában hazánk legismertebb sportolóját, Puskás Ferencet. A magyar és spanyol válogatott, a Honvéd és a Real Madrid gólvágóját meglepően kevesen kísérték utolsó útjára.
A Puskás Ferenc Stadionban a Köztársasági Őrezred tagjai viszik a koporsót, amelyet a még élő két csapattag, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő kísér. Fotó: Segesvári Csaba
Méltó volt? A búcsúztatás igen! A szervezők, a Puskás Ferenc kegyeleti bizottság méltó módon búcsúzott hazánk egyik legnagyobb sportcsillagától, a 79 éves korában elhunyt Puskás Ferenctől. Mi azonban, magyarok, sportbarátok, szurkolók: nem! Nincs mentség; kevés emberben van értékítélet, kevesen veszik észre a jót, a szépet. Nálunk úgy látszik, nincs igény a példaképekre, legendákra. Sajnos bebizonyosodott, hogy egyre kevesebb bennünk a tisztelet. Egy olyan ember emléke előtt voltunk képtelenek tisztelegni, aki igazán megérdemelte volna. Ő volt a legismertebb magyar. A világ minden pontján tudták, hogy ki ő. Mekkora zseni volt! Varázsolt a labdával, azzal a játékszerrel, ami mindig éltette.

Már fél három környékén gyanús volt, hogy bizony nem lesz telt ház a Puskás Ferencről elnevezett stadionban. Csak két-három százan ültek a lelátón, és figyelték a két nagy kivetítőt. Éppen ekkor érkezett meg a gépkocsijával Szepesi György. „Reggel óta könnyes a szemem! Végtelen szomorú vagyok! Elment a barátom, nagyon nehéz a búcsúzás. Hiányozni fog, nagyon!" – nyilatkozta lapunknak az egykor oly népszerű sportriporter. Amint befejezte a mondatot Szepesi, egy háromszáz fős kispesti szurkolótábor törte meg a stadion csöndjét: „Puskás Öcsi! Puskás Öcsi!" Aki ebben a pillanatban ott ült a székeken, az megborzongott. Igazán ekkor tudatosult mindenkiben: a nemzet bombázója már nincs közöttünk. Elment!

Puskás Ferenc koporsója a róla elnevezett stadionban felállított ravatalon. Fotó: MTI/Földi Imre
Hatezren a lelátón


Nyilasi Tibor egyedül érkezett. Állt a játékoskijáró felett, ami most egy hatalmas fekete kereszt volt. Nem beszélt senkivel. Állt és nézte a pályát, azt a zöld gyepet, ami most feketének látszott. Gyászolt az a játéktér is.
Fél órával a búcsúztatás előtt még csak három szektor telt meg. Az is eléggé foghíjasan. Ekkor kezdtek egy hatalmas tízes számot kirakni gyertyából a Honvéd hívek. Ez szép volt! Mészöly Kálmán a szegedi Sándor Csikar mellett ült. Nem igazán beszélt egyik a másikkal. Illovszky Rudolf is nehezen találta a helyét. Előbb a legfelső sorba ült, utána a középsőbe. A Vasassal és a magyar válogatottal is szép sikereket elérő szakember nehezen találta a szavakat: „Az elmúlt hetekben sokat nosztalgiáztam. Láttam magam előtt Öcsi nagyszerű megoldásait, cseleit, és parádés góljait. Hatalmas sportoló volt. Méltán lehetünk büszkék rá!" – nyilatkozta Rudi bácsi.

Pontban délután négy órakor megszólalt a harang. Olyan csönd volt a stadionban, amilyen még soha. Felálltak a nézők. Fejet hajtottak, megérkezett Puskás Ferenc koporsója. Alig voltak a lelátón. Jó, ha hatezren. A búcsúztatás pedig méltó volt a száguldó őrnagy emlékének. Novotny Zoltán – a betegsége miatt távol lévő Schmitt Pált szavait tolmácsolva – búcsúzott elsőként, majd Szepesi György a pálya szélén állva köszönt el barátjától. Ramon Calderon, a Real Madrid elnöke kiemelte, hogy Puskás emlékét örökre megőrzik, és mindenkinek azon kell lennie, hogy a szelleme fenn is maradjon. Buzánszky Jenő beszéde alatt talán nem is volt olyan ember, akinek ne lett volna könnyes a szeme. Már csak ketten maradtak az Aranycsapatból, Grosics Gyula és ő. „Öcsi csillag volt a földi életben. Most is csillag, csak már fent az égen! Egy új csillag született!"

Buzánszky Jenő és Szepesi György is beszédet mondott
Ágyútalpon a Hősök terén


A pályát 1200 labdarúgó állta körül. Köztük a szegedi Hrepka Ádám is. A magyar válogatottban is bemutatkozó csatár társaival összekapaszkodott, amikor a Himnusz megszólalt. Ezután ágyútalpra helyezték a koporsót, és elindult a gyászmenet a Hősök terére. Csendben, gyertyával és fáklyával a kezekben. Végh Zoltán, Lipcsei Péter, Lisztes Krisztián, Horváth Ferenc és az ország számos focicsapatának képviselői mentek a lovak vontatta ágyútalp mellett. A néhány ezres tömeg nagy részét ötven, hatvan és hetven feletti korosztály alkotta. Fiatal csak nagyon kevés akadt. Amint haladt a gyászmenet az utcákon, az ablakokban gyertyák gyúltak, vakuk villantak, az üzletekből, éttermekből kijöttek az emberek, a munkájukat félbe hagyták a felszolgálók. Búcsúztak Puskás Ferenctől. Ez igazán emberi volt, olyan, amilyen valójában Puskás is volt.

Az Andrássy úton vonul végig a gyászmenet. Fotó: Segesvári Csaba
A Hősök terén zajlott le a katonai tiszteletadás. Ekkor egymás mellett álltak a Puskás-rajongók. Az idősebbek arcán látszott igazán, hogy mennyire szomorúak. Ők látták élőben játszani Puskás Öcsit. „Tudja, kedves, minden Honvéd-meccsen ott voltam! Ő miatta lettem szerelmes a fociba. Szerencsésnek vallhatom magam, mert láttam játszani. Zseni volt. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Nem esett soha nehezére, hogy beszélgessen velünk, szurkolókkal. Féltve őrzöm otthon az aláírását. Unokámnak sokat meséltem Öcsiről. Még várok egy kicsit, ha nagyobb lesz, megkapja tőlem azt a kis papírlapot, amin ott van az autogramja" – mesélte el a történetet Kövesdi Sámuel, miközben a menet már a Szent István-bazilika felé tartott. A magyar focisták nagy része már nem vonult a szurkolókkal. Leléptek... Volt olyan, aki a díszsortűz után egyből telefonált, pedig Puskás Öcsi koporsója még el sem indult a térről. Mi volt fontosabb ennél?

Kiss-Rigó László megszenteli a koporsót. Fotó: MTI/Kovács Tamás
Gyászmise a bazilikában


Amint beért a gyászmenet – ekkor már csak a közeli hozzátartozók és a vendégek mehettek be – a bazilikába: elkezdett esni az eső. Sírt mindenki. Aki kint volt, aki bent volt és az égiek. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrálta a szentmisét. Szívbemarkoló volt, amikor úgy köszöntötte a megjelenteket: sporttársaim... Ezután számos világhíresség mondott beszédet. Juan Antonio Samaranch, a NOB tiszteletbeli elnöke, Sepp Blatter, a FIFA elnöke, aki kiemelte: „Nagyon sokat adott nekünk, rengeteg örömet. Ma is láthattuk, milyen sokat jelentett. Fantasztikus ember volt. Legyünk szomorúak, de mondjunk neki köszönetet, mert nagyon sokat hagyott ránk. A mai napon új karrierje kezdődik odafönn, ahol még a bírók sem tévednek". Bozsik Péter – Puskás legjobb barátjának, Bozsik „Cucunak" a gyermeke – volt szövetségi kapitány, Détári Lajos, a Honvéd legutolsó csillaga és a „Császár", a korábbi aranylabdás és világbajnok Franz Beckenbauer is elbúcsúzott a legendától. A koporsót Tőkés László református püspök szentelte fel, majd a családtagok körében az altemplomban helyezték örök nyugalomra Puskás Ferencet.

Késő este értünk haza fotós kollégámmal Szegedre. Nem tagadom, még elmentem vacsorázni. Újhelyi István, a Szeol AK egykori kiváló kapusa volt a felszolgáló. Ő pedig azt kérdezte: „Ugye sokan voltak?" Azt válaszoltam, nem. Ő csak ennyit jegyzett meg: „Szégyen!" Milyen igaza van! Puskás Ferenc többet érdemelt volna.


Öcsiről mondták

Sólyom László köztársasági elnök: – Puskás Ferenc jó ember volt. Most egymás után kerülnek elő a történetek, hányszor, és milyen sok embernek segített. Az egész nemzet azonban azért gyászolja, és azért emlékezik rá az egész világ, mert nagy futballista volt, s játékával mindenkinek sokat adott: örömöt szerzett az embereknek. Ő ugyan a maga módján úgy mondta, hogy futballozásával szórakoztatja az embereket, ám jóval többről volt szó.

Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) volt vezetője, tiszteletbeli elnöke:
– Soha sem fogom elfelejteni, amikor egy évvel később Magyarország Anglia ellen játszott a Wembley Stadionban, Londonban. Nem kellett kétszer végiggondolnom, hogy ott legyek-e azon a mérkőzésen, amely történelminek ígérkezett. Az a mérkőzés valóban történelmet írt, mivel az angol nemzeti tizenegynek az volt az első veresége, melyet hazai pályáján szenvedett el – idézte tovább személyes élményeit Samaranch, aki később szinte baráti viszonyba került a kiváló labdarúgóval.

Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke:
– Puskás nem csupán a történelemben valaha élt legjobb magyar játékos, de kétségen felül a valaha élt egyik legcsodálatraméltóbb játékos is egyben, aki a labdarúgás nemzetközi színpadát ékesíti személyével.

Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke:
– Már Puskásunk sincs. Nem sikerült a vb-, az Eb-selejtező, de beléd még lehetett kapaszkodni. Feledhetetlen vagy, halhatatlan. Az örök példa, hogy így is lehet. Oly nagy voltál, oly magasra jutottál, hogy utolérhetetlen lettél. Az életedben váltál fogalommá. Képtelenség felfogni, hogy egy labdával itt a Földön mit lehet elérni. Neved egy stadion őrzi, játékodra milliók emlékeznek örökké. Csodálatos lábad volt, irigylem, aki utoljára megszoríthatta a kezed. Isten veled! 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bravúr kellene a győzelemhez

Idei utolsó mérkőzését játssza a Szegedi DRE-Radnóti NB I-es ligabajnokságban szereplő női… Tovább olvasom