Délmagyar logó

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 13°C | 25°C Még több cikk.

Zakar János, a bohém csatár

Mi lett vele? sorozatunkban a Szolnok, a Békéscsaba, a Délép SC, a Hódmezővásárhelyi MSE, a Szegedi Dózsa és a Mezőhegyes egykori támadójával, a jövő héten 52. születésnapját ünneplő Zakar Jánossal beszélgettünk.
Ígéretes pályafutást jósoltak a szakemberek a Szolnokon született Zakar Jánosnak.

– A Rákóczifalva megyeegyes csapatában már 14 évesen rendszeresen játszottam – mesélte a „Zaki" becenévre hallgató egykori csatár. – Jól ment a futball, rugdostam a gólokat, bekerültem a Rákosi Gyula vezette ifjúsági válogatottba is, felfigyelt rám az NB II-es Szolnok, leigazolt, és Gelei Józsi bácsi 16 és fél évesen már be is tett a csapatba.

Tehetsége elvitathatatlan volt, 19 esztendősen már az élvonalbeli Békéscsaba együttesében találta magát.

– Remek gárdánk volt, olyanokkal játszhattam együtt, mint Pásztor Jóska, Kerekes Attila, Királyvári Karcsi, Kőhalmi Pista, Láza Jani.
Egy évet rúgtam a labdát Csabán, 18 NB I-es meccsen kaptam lehetőséget, majd fél évre bevonultam katonának Nagykanizsára. A leszerelés után viszont nem a Viharsarokba, hanem a Szolnokba mentem vissza, majd fél év után Szegedre költöztem, az NB III-as Délép SC-ben folytattam pályafutásomat. Kétszer is bajnokságot nyertünk, de az NB II nem jött össze, mert előbb a BKV Előre, majd a Dunaújváros elleni osztályozót is elbuktuk.

Szegeden tehát nem futballozhatott a másodosztályban, Vásárhelyen ellenben igen.

– A 80-as évek közepén lettem a HMSE játékosa – folytatta a múltidézést. – Élmény volt abban a csapatban szerepelni, Varga Pistával, Tasi Lajossal, Stark Csabival, Miklós Árpival, Csernus Pistával, Szenti Zolival, Olasz Ernővel, Fehér Lacival, Kováts Gabival, Bárány Misivel, Kutasi Lacival remek kis gárdát alkottunk. Két idényt húztam itt le, majd barátommal, Kőhalmi Kaviccsal egy évre kimentünk Franciaországba, ahol egy harmadosztályú együttesben légióskodtunk. Visszatértem Vásárhelyre, utána a Szegedi Dózsa következett, aztán megfordultam Mezőhegyesen is, végül két meccset játszottam még az Újszentivánban, majd 27 évesen abbahagytam a labdarúgást. Ennyi az én futballtörténetem. Tisztában vagyok vele, sokkal több volt bennem, csak az volt a baj, hogy egyrészt forró fejű voltam, másrészt pedig szerettem az életet, imádtam élni. Tévedések elkerülése végett: semmit nem bántam meg, de az is igaz, a mai fejemmel azért másképp csinálnék sok mindent.

A futballhoz mostanság nincs köze, öt éve a Szuper 6-os taxitársaságnál dolgozik, és mert van bőven munkája, ritkán néz meg élőben futballmeccset, a televízióban viszont bármikor vevő rá. Két gyermek édesapja, Nikoletta lánya 30, Szabolcs fia 28 éves, utóbbi Ausztriában alsóbb osztályú gárdában futballozik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Debreczeni Hajnalka remekül tájékozódik

Debreczeni Hajnalka remek időszakon van túl: ezüstérmet szerzett a németországi tájékozódási búvárúszó-vb-n. Tovább olvasom