Szomorú

Pajor-Gyulai László

Tudom, most Szoboszlai Dominik mindent visz: minden áldott nap méltatja valaki Angliában, már az is szenzáció, hogy nem játszott a Liverpool csütörtöki Európa-liga-meccsén; aztán ott van Varga Barnabás és Sallai Roland sérülése a válogatott döntő ütközetei előtt, de kiemelt téma Milák Kristóf ügye is, hogy képes lesz-e újra medencébe ugrani, és persze olimpiát nyerni jövőre Párizsban. Azaz, akad bőven olyan hír, amely egytől egyig címlapra kívánkozik, holmi konferencia ebben a hírdömpingben esélytelen az érdeklődés küszöbének az elérésére.

Ezt a konferenciát a Magyar Kézilabda Szövetség szervezte A magyar utánpótlásképzés és -nevelés aktualitásai címmel, és talán maguk az ötletgazdák sem hitték, hogy bármelyik előadás visszhangra talál. És mégis, néhány gondolat, ha súrolva is azt, de átvitte azt a bizonyos ingerküszöböt. Szűcs Martin, a női válogatott erőnléti edzője elárulta,

a felnőttválogatottban jelenleg egyetlen olyan kézilabdázó van, aki minden mérésből hozta az elvárt szintet, a junioroknál két, az ifjúságiaknál két, a serdülőknél pedig egy ilyen játékost találtak.

Elszomorítóbb tény, hogy a posztonkénti teljesítményprofil készítése közben a kapusok esetében meg kellett változtatniuk a skálázást, olyan szinten térnek el – negatívan – az elvárt értékektől, ráadásul ez a tendencia a serdülő-, az ifjúsági, a junior- és a felnőttválogatottnál is. Az erőnléti edző azt is elmondta, hogy több játékos produkált jelentős előrelépést, ami viszont szomorú, hogy a felnőtteket kellene eljuttatni a juniorok szintjére, nem fordítva, ahogyan az normális lenne.

Ha belegondolunk, hogy a sportban kívánatos képességek közül az erőnlét a legkönnyebben fejleszthető, akkor ezek a tények tényleg elkeserítőek. Ráadásul nem sportágfüggőek, hiszen például a kosárlabdázóknál is óriási gondot okoz, hogy, különösen a fiúk, nem kellő fizikummal és erőállapotban kerülnek a felnőttkor küszöbére, és ez bizony nagyon is beárazza az utánpótlásban zajló szakmai munka minőségét. Persze akad több olyan képesség is, amelyben a magyarok állják a versenyt, ám ezek önmagukban nem sokat érnek. Ilyés Ferenc elnök maga mondta a konferencián, hogy a legtöbb versenyen jól indulnak a csapataink, de a végére elfogynak erőnlétben.

Itt tartunk tehát azok után, hogy a látványsportágakba évtizede ömlik a közpénz utánpótlás-nevelésre. És a szövetségnek az elhangzottakra kiadott közleménye képes azt állítani, hogy ezek az adatok nem tartoznak a nyilvánosságra – arra a közre, amely adja a pénzt…