A csúnya gyerek

Ha elesett, nem sírt, mert soha sem vigasztalták. Nem vigasztalták, mert kellemetlen látvány, ha egy ab ovo nyomorult lény még nyomorultabbá képes változni a szemünk láttára.
A csúnya gyerek ábrázata kimondottan buta. Kiugró kapafogai arcát olyan ostobává teszik, hogy ha megszólalna, nem is várnának tőle mást, mint rosszul formált magánhangzókat, valami állati mormogást. Ezért a csúnya gyerek legtöbbször néma.
A csúnya gyerek mindig szegény. Szegény, mert az anyja sem szoptatta, mikor csecsemő volt. Szegény, mert csúnyasága miatt verték, ha megverték, nem pedig önmagáért. Szegény, mert ha kéreget, nem azért kap, hogy ő kapjon, hanem azért, hogy más adjon.
A csúnya gyerek játéka épp olyan szánalmas, mint ő maga. Hiszen melyik gyerek játszana szívesen egy kezetlen babával, egy korcs kiskutyával vagy egy gumiabroncs nélküli biciklivel? Ezért aztán a csúnya gyerek egyedül játszik - tapintatból -, amikor senki sem látja.
A csúnya gyerek hamar öregszik. Nem kérdezik tőle: mi leszel, ha nagy leszel? Csúnya lesz. A gyerekek közül a leghamarább megtanulja a helyét, kérdés nélkül elül a hátsó padban. Akár az iszap a tófenéken, ha nem háborgatják, nem szennyez.
A csúnya gyerek soha nem csinál olyat, ami dicséretre méltó. Lelki világát tekintve nincs benne szánalom vagy hősiesség. Öncélúan csúnya. A csúnya gyerek rosszabb, mint egy öregember - nincs mentsége a rútságra.

Ferencz Gábor