Az Úr jelenleg házon kívül

Egy szép nyári reggelen hiába vette fel legszebb kalapját a hölgy, hiába szedett virágokat takaros kis kertjéből - a templomba nem jutott be. Egy szürke öltönyös, nyakkendős, erősen kopaszodó hivatalnokféle állta el az útját az előcsarnokban. Illetve nem is ő, hanem egy hatalmas asztal, telerakva vaskos papírkötegekkel, számlákkal, irattartókkal, számológéppel és egy különös kék telefonnal.
- Ma nincs ügyfélfogadás - morogta szárazon a hivatalnok, fel sem pillantva egy számlatömbből.
A kalapos hölgy megtorpant.
- Hogyan, kérem?
A hivatalnok ránézett és - mintha rendkívül fontos munkájában zavarta volna meg egy csekély értelmi képességű jövevény - megismételte:
- Ma nincs ügyfélfogadás.
A hölgy egyre inkább zavarba jött.
- De hát... én csak templomba jöttem. Hoztam virágot is, minden hétfőn és csütörtökön jövök... én...
A hivatalnok bosszús arca felderült.
- Ó, hát a templomot kinyithatom, ha csak ezt akarja. Leteszi a virágot és kész?
- Igen és talán... elmondanék egy imát - tette hozzá félősen a hölgy.
A hivatalnok képe újra elkomorult.
- Mondtam, hogy nincs... - sóhajtott. - Értse meg, az Úr jelenleg házon kívül van!
- Házon kívül?
- Igen, igen - türelmetlenkedett a szürke öltönyös. - Időpontot kell kérni, mert az Úr most a Közel-Keletre ment hivatalos ügyben. Tudja, az ottani csetepaték...
A hölgy nem tudta, de azért szaporán bólogatott.
- Igen, persze, hogyne...
A hivatalnok gyanakodva sandított fel a csokor és a kalap tulajdonosára.
- Maga valami adóügynök? Rendben vannak a számlák! Ha akarja, megmutathatom...
- Ugyan, dehogy érdekelnek engem a számlái, csak a virágomat hadd tegyem vízbe, kérem! - könyörgött amaz.
A hivatalnok lassan bólintott. Kihúzott egy fiókot, kivett belőle egy kulcscsomót és nagy csörgések közepette megkereste a rácsos bejárat kulcsát. Felkelt székéből, kinyitotta az ajtót és betessékelte a hölgyet. Miután a kalapos távozott, fejcsóválva zárta be a templomot és telepedett le az asztalhoz. Megcsörrent a kék telefon.
- Halló? - szólt a kagylóba. Azonnal kihúzta magát ültében és szaporán bólogatni kezdett. - Igen, Uram, értem, Uram... rendben, minden időpont törölve... értem, sürgős ügy... értem, átteszem őket jövő keddre... rendben van. Köszönöm, Uram.
Ahogy letette a készüléket, remegő kézzel elővett egy piros pöttyös zsebkendőt, megtörölgette vele gyöngyöző homlokát, majd arrébb tologatott néhány papírt az asztalon. A számológépet kikapcsolta és a telefon mellé rakta, majd... eltűnt.

Csütörtökön a kalapos hölgy kissé szorongva érkezett a templomhoz, ám a szürke kis hivatalnokot nem látta sehol.
- Bizonyára csak képzelődtem - gondolta. - Nagyon meleg volt hétfőn, lehet, hogy napszúrást kaptam... Még hogy ügyfélfogadás, meg időpont... Ugyan!

Gyalai Zsófia