2010.03.04. 23:32

Mértékkel és értékkel

Nem vagyok dietetikus. Nem vagyok Alexandra sem, és főleg nem vagyok Norbi. Nem akarok senkit sem azzal riogatni, hogy a szívinfarktus és az agyérgörcs felé vezető út fehér liszttel és finomcukorral van felszórva. Ellenben olyan hétköznapi ember vagyok – ezen belül pedig egy külön faj egyede, azaz egyetemista –, aki szeretne a lehetőségeihez (azaz a pénztárcájához és idejéhez) mérten egészségesen élni. Mivel megfelelő képzettség híján senkinek sem adhatok életmódvezetési tanácsokat, mindössze egy személyes tapasztalatomat osztanám meg az olvasóval.

Eljött és elmúlt a karácsony, volt bejgli és rokonlátogatással egybekötött nagy zabálás, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy felszedtem húsz kilót és megfogadtam, hogy ezután hetekig nem eszem. Szerencsére a családom nem csinál akkora felhajtást a karácsonyi, húsvéti, születésnapi lakomák körül, hogy az ember utána undorral forduljon el egy darab süteménytől. Ennek ellenére éreztem, hogy nem lesz ez így jó, ezért amikor januárban egy barátnőm felvetette, hogy méregtelenítsünk, kapva kaptam az ötleten. Keresgélni kezdtünk az interneten egy testhezálló kúra után, és találtunk is egy megfelelőt. Lelkesedésünk a második nap estéjére meglehetősen lelohadt, hiszen az előírások szerint első nap kizárólag folyadékot, másnap pedig ezt kiegészítendő csak nyers zöldséget és gyümölcsöt vihettünk be követelődző szervezetünkbe. Kínjainkat fokozandó főzős-romantikus filmet néztünk, és amikor a szereplők egy jelenetben éppen spagettit tömtek magukba, majdnem feladtuk. De büszkén jelenthetem, hogy végül kibírtuk, és a következő hét nap egyre jobb és jobb lett. Lassan bevezethettük az étrendbe a rizst - szigorúan a barna változatot -, a barna kenyeret, a sovány szárnyashúst és tejtermékeket, mellé pedig szorgosan fogyasztottuk az ásványvizet, teát és a kötelező zöldséget gyümölcsöt. A legnehezebben talán azt viseltük, hogy a csokit és egyéb nassolnivalókat száműztük a háztartásból. Közben viszont megérkezett az albérletbe legújabb lakónk, Amál is - áldassék az ő neve! Amál egy kefírgomba, azazhogy már nem is egy, mert a karfiolra hajazó lényecske mindenki legnagyobb örömére szaporodik. Vele kiegészülve egészen változatos és igen ízletes ételek kerültek az asztalra.
A kúra hatásai is kezdtek mutatkozni. Az ilyenkor tél végén, tavasz elején szokásos fáradtság elkerült, könnyebbnek, energikusabbnak éreztem magam, és ez máig így van, majdnem egy hónappal a kúra vége után.
Nem pénztárcakímélő, de még egy „csóró egyetemista" is ki tudja gazdálkodni, ezt tapasztalatból mondom. Nem szakad le az ég, ha az ábécé - vagy ne adj' Isten a gyorsétterem - helyett a sarki zöldségeshez tér be az ember lánya/fia. Nem csúszunk ki a szakdolgozat leadási határidőből, ha időt szakítunk rá, hogy megnézzük, mi van a polcról levett élelmiszerben. A teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér pedig igenis finom, mint ahogy a barnarizst is meg lehet szokni, továbbá megnyugtathatok mindenkit: a tésztafogyasztás minimalizálása miatt jelentkező elvonási tünetek közel sem olyan borzasztóak, mint azt gondolná az ember. És ha már mindezekre oda tudunk figyelni, egyúttal segítsünk szegény vergődő gazdaságunknak is azzal, hogy az importkaja helyett hazánk piros-fehér-zöld logójával ellátott termékeit vesszük.