Albérleti téridő csimbók

„Bevallom, gyakorta gyötörnek erotikus látomások egy világról, amelyben én vagyok a Pöcsminiszter! Rabszolgává foglak tenni, és az összes ruhádat kivágom a mellbimbódnál" – mondja a kanos Kis Alvin barátnőjének, Kiss Nórának [namelink name="Vinnai András"] párkapcsolati sci-fijében, a Másikemberben. A kortárs fekete komédia tipikus mai férfi-nő problémákkal a szegedi színiévad meglepetésprodukciója.

Utópisztikus a sztori: a fiatal pár albérletet keres, megnéznek egy olcsó garzont, amit a tulaj unszolására azonnal ki is vesznek, mert az ajánlat kihagyhatatlannak tűnik. Már az első éjjel szakítanak, csakhogy eltűnik a bejárati ajtó, és háromszáz évre bezáródnak a lakásba, ahol a hűtő mindig magától újratöltődik kajával, és ahol egy csőcsonkon tökéletesen áthallatszik, amikor a szomszéd bömböltetve nézi a tévét vagy önfeledten szexel. Kiderül, hogy a kibékíthetetlen kutya-macska barátságban élő Alvin és Nóra a kiválasztott emberpár; az lenne a küldetésük, hogy megmentsék a Földet a kipusztulástól...

Vinnai András persze nem arra törekedett, hogy realista párkapcsolati drámát írjon, a groteszk dialógusok mégis mintha ebbe az irányba mutatnának. A vígjátékot színpadra állító – és a férfi főszerepet is magára vállaló – Barnák Lászlónak nem volt könnyű dolga, hogy a Korzó Zeneház pódiumán igazi színházi atmoszférát teremtsen, de néhány fallal, egy ajtóval, egy ablakkal és pár leselejtezett bútorral ötletesen, egyszerűen megoldotta a díszlettervező feladatát is.

Barnák László Alvin és Csorba Kata Nóra szerepében. Fotó: Schmidt Andrea
Alvinja tényleg tenyérbe mászó ősbunkó, önző kis mitugrász, akinek az életigazságát, álláspontját nehezen képes tolerálni a néző. Barnák jól adja a „szurikátafejű" figurát, pontos tempóban adagolja az olykor kínrímbe süllyedő, lapos poénokat is.

Hálásabb, parádésabb szerep jutott a Nórát megformáló Csorba Katának: könnyed riposztokkal és hisztérikus ellentámadásokkal keltheti életre az örök nő mintapéldányát. A szerző alaposan ismerheti a női logikát, mert olyan karikatúraszerű kirohanásokat komponált, amelyeket egy jó színésznő prózai bravúráriaként adhat elő.

[namelink name="Csorba Kata"] él a lehetőséggel, ezernyi színnel, indulattal, szenvedéllyel, humorral áriázik. Méltó feladatot kapott, belead hát apait-anyait, a közönség csak ámul: Jé, ilyet is tud? Amilyen pikírten visszaszól – „Ma nem mosunk fogat, holnaptól meg a sarokba szarunk" –, vagy ahogyan az összekuszálódott „téridő csimbók" csúcspontján lazán lereagálja a legabszurdabb szituációt is – „Ivarérett gyermekünk annak a kérésének adott hangot, miszerint szeretne szexuális kapcsolatot létesíteni velem" – dől a nevetéstől a Korzó nézőtere.

[namelink name="Báhner Péter"] minden lében kanál, idegesítő alaknak mutatja a tulajt, [namelink name="Poroszlay Kristóf"] reménytelen véglénynek az időkapszulába született fiút, [namelink name="Szívós László"] telefonhangjával is képes nevettetni. Az előadáshoz [namelink name="Rákai András"] komponált zenét, a csellista Hohl Zsuzsannával közösen pianínón kísérte az előadást. [namelink name="Tóth Judit"] apró tükörmozaikokból álló jelmezben hatásosan énekelte el az Űrlény talányos áriáját.