2014.10.06. 16:57
A lány, aki le akar szokni a drogokról
Már egy hónapja "tiszta", drogelvonóra jár és mellette takarítónőként dolgozik a 23 éves Gál Emese. A Facebookon a nevét és az arcát is felvállalva naplót vezet a megpróbáltatásairól, hogy segítsen a sorstársainak.
"23 éves vagyok. Leszbikus. Összejöttem egy nálam egy évvel fiatalabb lánnyal. Összeköltöztünk. Elejében minden szép és jó volt. Elkezdtünk minden héten bulikba járni, inni és hasonló dolgokat csinálni, ami a fiatalságunkba belefér. Majd egy nap elvitt egy barátnőjéhez, ahol füves cigivel kínáltak."
Megdöbbentő őszinteséggel vall [namelink name="Gál Emese"] facebookos naplójában - Egy lány, aki le akar állni a drogokról - életének arról az időszakáról, amikor hónapokon át folyamatosan csak a drogoknak élt.Alig egy hónapja elhatározta, hogy leszámol korábbi életével, "tisztán" akar élni. Győzködjük, hogy név nélkül is szívesen megírjuk a történetét, de hajthatatlan, azt mondja, a nevével és az arcával sokkal hitelesebb a sztorija. Nincs takargatni valója - bizonygatja, reméli akad néhány sorstársa, aki okul belőle.
"Tekertük a spanglit és folyton csak szívtunk"
Egy majdnem halálos, mámoros este
- Meggyújtottuk a cigit, amibe két slukkot beleszívtam, majd hirtelen nem éreztem a kezeim, lezsibbadtak a lábaim, nem tudtam megmozdulni és kétségbe estem. Szóltam a barátnőmnek, hogy rosszul vagyok és úgy érzem, hogy meg fogok halni. Egyszer csak azt éreztem, hogy elvesztem az eszméletem. Lehet ez viccesen hangzik, de úgy láttam, hogy a testemből kiszáll a lelkem és fentről láttam magam, ahogy ott fekszem eszméletlenül. Szó szerint olyan volt, minta fent találkoztam volna valakivel, akinek könyörögtem, hogy engedjen vissza, mert nem akarok meghalni. Egyszer csak ismét az eszméletemnél voltam és mondtam a barátnőmnek, hogy hívja a mentőket, mert rosszul vagyok és hallucinálok. De neki az volt a válasza, hogy nem akar dutyiba kerülni, mert van nála 25 gramm. Simán hagyott volna meghalni.
18 éves koráig Mindszenten élt, akkor kezdődött a kálváriája, amikor 16 évesen elváltak a szülei, ő pedig - ahogy fogalmaz - rossz társaságba keveredett. - Vásárhelyre kerültem kollégiumba, esténként kijártunk a városba inni, a füves cigit is itt próbáltam ki először. Már ekkor mélyebbre is süllyedhettem volna, ha nem segít rajtam az egyik nevelőtanárnőm, akire máig második anyukámként tekintek - vág bele a történetébe Emese. Pedig mentora sem kímélte, többször szóvá tette, hogy nem lesz jó vége annak, amit csinál. A balhék miatt majdnem kirúgták a kollégiumból, a nevelőtanárnője állt mellé, így akkor még megúszta az elbocsájtást. Nem tanult az esetből, továbbra is kerülte az iskolát, mindennaposakká váltak az esti ivászatok és a füvezés. Végül a nevelőtanár kérte meg, hogy költözzön ki. - Óriási pofon volt ez számomra, de utólag be kell látnom, igaza volt - vallja Emese.
A következő évben Mindszentről járt be a suliba, nem is ment rosszul a tanulás, de végül otthagyta az iskolát és 2009-ben Szegedre költözött egy lány miatt. A következő 4 és fél évben egyáltalán nem drogozott, mígnem új kapcsolata lett. Az akkori barátnőjével tavaly decemberben Ausztriába költözött, akkor kezdett el újra füvezni, a facebookos napló fentebb idézett vallomása is erre az időszakra tehető. - Teltek a napok, a hetek és lassan minden nap csak ittunk és szívtunk. Boldog voltam. Aztán úgy döntöttünk, hogy visszajövünk Magyarországra. A barátnőm elvitt a haverjaihoz, ahol annyi drog volt, amennyit csak akartunk. Tekertük a spanglit és folyton csak szívtunk - árul el részleteket a legbódultabb napokról Emese.
Emese Emsi néven dalszövegeket is ír és videóklippet is készít a drogokról.
Túl a hörcsögön és a kristályon
"Beleestem egy lefelé menő spirálba"
"A célom nem az volt az életben, hogy éljek, hanem hogy pörögjek. Beleestem egy lefelé menő spirálba, afelé a pont felé, ahonnan már nincs visszatérés. Az évek során kipróbáltam az alkoholtól kezdve a porokat, attól a tévhittől vezérelve, hogy így majd elmenekülhetek a problémáim elől. Ám ettől csak rosszabbra fordultak a dolgok. Megvolt mindenem, legbelül mégis üresnek éreztem magam. Mintha semmim se lett volna. Mindig azt mondtam magamnak, hogy ez lesz az utolsó alkalom, és aztán leállok. Soha nem sikerült. Még olyan pillanatok is voltak, amikor azt gondoltam, feladom az életem."
Közben szakított a barátnőjével, a drogokkal azonban nem. Kipróbálta a "hörcsög"-öt, amit mások csak "herbál"-nak neveznek és rákapott a "kristály"-ra is. Ezt szájon át, orrba szívva is használta és bár vénásan is lehet adagolni, azt már nem akarta megreckírozni. Jó egy hónapja aztán elhatározta: végleg leszámol korábbi életével. Visszaköltözött Szegedre és az első dolga volt, hogy elmenjen a drogambulanciára. - Előtte két hétig a nap 24 órájában be voltam állva, alig vannak emlékeim. Az első két-három hét borzalmasan nehezen telt, hiába szedtem a gyógyszereket, gyakran remegtem, ideges, feszült voltam, folyton elkapott a sírógörcs, az anyagon járt az eszem - beszél őszintén az elvonási tünetekről, amelyekről így írt a Facebook oldalán: "Harmadik napja teljesen tiszta vagyok. Egyre nehezebben bírom, legszívesebben szétvernék valamit, vagy elszívnék egy füves cigit, hogy jobb legyen. De tudom... Az akaratom erősebb ennél. Kezdődik ismét a nagy feszültség, az ok nélküli idegeskedés és a kegyetlen fejfájás. Nem baj. Kibírom. Csak ne gondolnék a fűre."
Hogy minél jobban lekösse magát, jelentkezett egy 4 órás takarítói munkára, fel is vették, két hete dolgozik. Ott sem titkolta a múltját és talán éppen az őszintesége miatt igen megértően viselkedtek vele: úgy készítették el a beosztását, hogy el tudjon járni a kezelésekre. A vásárhelyi nevelőtanára is nagyon örült a pálfordulásának, amikor 10 perc találkozást kért tőle Emese, másfél órán át beszélgettek. Közben az anyukáját is beavatta a részletekbe, ő ugyanis nem igazán tudott a lánya kilengéseiről. Emese húga Down-szindrómás, állandó felügyeletet igényel, az édesanyja van mellette, az ő ellátása kötötte le minden figyelmét.
Emese már jó egy hónapja "tiszta", már nem is számolja a napokat, mert hisz abban, hogy nem fog többé drogokhoz nyúlni. - Kín és szenvedés a leszokás. Gyakran vagyok kétségbe esve, de élni szeretnék. Ki akarok lábalni ebből az egész "fekete világból".
