2015.02.01. 18:40
Azonnal ölt a cián a Tiszában
Szeged - 2000-ben a mintegy 40 kilométeres méregdugó szinten mindent elpusztított a Tiszában. A ciánszennyezést a csernobili atombaleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.
A román állam és az ausztrál Esmeralda közös tulajdonában álló Aurul bányavállalat a Nagybánya környéki fémbányák meddőhányóiból nyert ki aranyat és ezüstöt ciános kioldással. Ilyet a fejlettebb országokban már nem alkalmaztak 2000-ben. Major Tibor a Ciánkatasztrófa krónikája című cikkében leírta, a feltárás során keletkező különböző vegyi anyagokat tartalmazó zagyot egy 93 hektár területű földgáttal körülvett zagytározóba szivattyúzták.
Jó a rosszban
2000. január 30-án éjszaka 25 méteres szakaszon átszakadt az ülepítő gát, és 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Láposba, ahonnan a méreg a Szamosba és a Tiszába került.
– Nekem a Tisza volt a munkahelyem 2000-ben. Elszörnyedtem, amikor hírét vettem a katasztrófának, és azon imádkoztam, hogy a ciánszennyezés ne jusson ki a hullámtérbe, mert akkor évek kellettek volna a tisztuláshoz – mondta Szalma Elemér hidrobiológus. Az SZTE JGYPK főiskolai docense szerint isteni szerencse volt, hogy 2000 elején nem áradt a folyó. A mintegy 40 kilométer hosszan elnyúló ciándugó szinte mindent megölt a folyóban. Becslések szerint a Tisza magyarországi szakaszán több mint 1200 tonna hal pusztult el. Az alacsonyabb rendű élőlények – kagylók, kérészek és rákok – közül sokkal kevesebb esett áldozatul. Állományuk 2002- re helyreállt, három-négy év alatt pedig a vízi élővilág 95 százaléka újra megjelent a folyóban. A hidrobiológus szerint az is jó volt a rosszban, hogy nem nyáron jött a ciánszennyezés, amikor rendkívül aktív a vízi élet, nem csupán vízközt, de az aljzatban, az üledékben is.
Haltetemek. Több mint 1200 tonna hal pusztult el a Tisza magyarországi szakaszán. Fotó: Karnok Csaba
Megfulladtak a halak
– A méregdugó február elsején Csengernél érte el az országhatárt. Itt a cianid koncentrációja még literenként 32 milligramm volt, ami több mint 300-szor nagyobb a megengedett határértéknél. Rá tíz napra Tiszaszigetnél 1,5 milligramm volt literenként. De még ez is sok, hiszen az „erősen szennyezett" osztályba sorolt víznél is legfeljebb 0,1 milligramm cianidkoncentrációt említenek – mondta Szalma Elemér, aki szerint a vízügy hatalmas munkát végzett, amikor a tiszalöki és kiskörei duzzasztónál sikerült felhígítania a szennyeződést. – Emlékszem, az első mérésünk után valaki azt mondta, mérjük és számoljuk újra a
cianidkoncentrációt, mert a kapott érték hihetetlen, ilyen nem lehet. A cianid mint általános sejtméreg a sejtek energiaellátó rendszerét károsítja leginkább. A halak tulajdonképpen megfulladtak, mert a cianid lehetetlenné teszi az oxigénfelvételt.
Kiterítve. Elpusztult csukák, süllők, amurok, kecsegék, busák és keszegek a tápéi kompkikötőben 2000 februárjában. Fotó: Karnok Csaba
A víz ára
– A Kárpát-medence története mindig is a vízről szólt, és meggyőződésem, hogy a 21. században minden a vízről fog szólni. Már most látható, hogy a kék arany, a víz ára már most vetekszik a fekete arany, az olaj árával. Olaj nélkül még tudunk élni, víz nélkül már nem – mondta a főiskolai docens. Szalma Elemér szerint fontos, hogy ne csak akkor figyeljünk a Tiszára és a magyarországi folyóvizekre, ha baj van. Komoly pénzt kell áldozni a kutatásra. Szerinte ezzel máig adósak vagyunk, hiszen még most is csak alakulófélben van a Tiszakutató Intézet. A hidrobiológus szerint a nehézfémtartalom még most is kimutatható az üledékben, hiszen az sokkal lassabban tisztul. Hogy mennyiben változott meg a Tisza a katasztrófa hatására? – Mondhatnám azt, hogy ugyanolyan, mint a katasztrófa előtt, de ez nem teljesen igaz. Olyan ez, mintha valaki felgyógyul egy súlyos betegségből. A gyógyulás több irányba mozdíthatja el az embert is. Lehet ugyanolyan, mint a betegsége előtt, de kerülhet rosszabb és jobb állapotba is. A Tisza már nem ugyanolyan, mint a ciánszennyezés előtt volt – mondta Szalma Elemér.
Gyorsfelmérés. Vízminőség-ellenőrző vizsgálat 2000 márciusában a Tiszán. Fotó: Karnok Csaba
2000 februárban felmerült a kémiai beavatkozás lehetősége is. Megvizsgálta egy cég, lehetett volna-e csökkenteni a mérgező cianid-ion koncentrációt vasszulfát adagolásával. A cianid bizonyos körülmények között nem mérgező, oldhatatlan komplex vegyületet alkot (berlini kék). A Tisza méretei és az abban uralkodó körülmények azonban nem hasonlíthatók a laboratóriumi vagy üzemi szituációhoz. Rengeteg a kémiai reakció során felmerülő bizonytalansági tényező. Egy – technikailag esetleg megoldható – vasszulfát-adagolás mellékhatásai behatárolhatatlanok. Ilyen jellegű beavatkozásra az élővizek kármentesítése érdekében még alig-alig volt példa.
A Tiszán sem történt ilyen.
