A roncsban látta meg a kincset

– Huszonöt éve vezeti saját vállalkozását. Csak az üzlet miatt vágott bele?

– A most huszonöt éves Roncsautó Kft. előtt alapítottunk egy hasonló vállalkozást Molnár Jánossal. Harmincéves autószerelők voltunk, és nem is tudtuk, hogy jövedelmező lesz-e a vállalkozás vagy sem. Akkor még nem is létezett ez a szakma. A rendszerváltás előtt nem lehetett nagyon autóalkatrészt kapni, ezt a lehetőséget próbáltuk megragadni. Nagyon kicsiben kezdtük el az üzletet, 400 négyzetméteren, a Móra utcában: tíz autó fért el nálunk. Ma 40 ezer négyzetméteren dolgozunk, ahol 1200 jármű fér el.

– Mi van a roncsokban? Az elmúláson kívül lehet bármi mást látni?

– Egy folyamatot látok benne. A roncs egy autónak a vége, de nálunk valami újnak is a kezdete. Az uniós szabály ugyanis kimondja: 95 százalékát újra kell hasznosítani. Nálunk reinkarnáció folyik, a roncsokban nem az elmúlást, hanem egy új autót látunk.

 Küzdés és kitartás

– Mindig is autószerelő akart lenni?

– Anyukám egyedül nevelt a nővéremmel. Ő továbbtanult, és amikor nekem 14 évesen kellett döntenem a jövőmről, az autójavítás mellett döntöttem. Az iskola mellett kezdtem el birkózni, nyertem két magyar bajnokságot is. Ez a közösség tanított meg a küzdésre és a kitartásra. Ma is vallom, és a fiataloknak tanítom: „Legyél nagyon jó vagy nagyon rossz, mert akkor beszélni fognak rólad. Aki középszerű, az elvész. Megalapítottam a Gépjárműbontók Országos Egyesületét, aminek első elnöke lettem. Mikor beléptünk az európai szövetségbe, mindenkit megismertem a szakmában. Nagyon fontos a sikerhez a kapcsolati tőke – Japántól Ausztráliáig mindenhol jártam a világban.

– Nem éppen tiszta foglalkozás az önöké. Mi a szép benne?

– Hogy egy új és addig még nem létező szakma alapkövét mi tettük le. A roncsautó szétszerelését és az alkatrészek hasznosítását autodidakta módon sajátítottuk el: ennek még szakirodalma sincs. A környezetvédelmi törvény szerint a gyártóknak kellene megsemmisíteniük a roncsokat. Még mi sem vagyunk azonban mindenre felkészülve. Itt vannak például a hibridek és az elektromos autók. Ennek a megsemmisítését még most próbáljuk megtanulni. A hozzánk behozott autókból a veszélyes anyagokat eltávolítjuk, a maradék egy részét alkatrészként, a másikat a ledarálás és válogatás után hulladékként értékesítjük. Az elmúlt huszonöt évben elképesztő helyekről érkeztek hozzánk roncsok. Számos autó a Tisza folyó fenekéről került hozzánk. Egy időben az volt a dili, hogy ki tud messzebbre beugratni a Zsigulijával a Tiszába. A rendőrök vetettek ennek véget, hiszen szétfolyt az olaj a vízben. Sokan egy buli után a rakpartról futottak bele autójukkal a folyóba. Természetesen kapunk olyan járműveket is, amelyek súlyos baleset résztvevői voltak: ezekhez nagyon rossz érzés hozzányúlni.
 

– Úgy tudom, ajánlanak fel roncsautókat a rendőrség és a katasztrófavédelem különböző baleset-szimulációs gyakorlataihoz.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a kölykök lássák, mivé válhat egy autó egy nagy baleset után. Amikor egy roncsot a tűzoltók negyven méter magasról ejtenek le a betonra, az olyan, mintha közúton a jármű hatvan kilométer per órás sebességgel ütközne. A hang, amit akkor hall a gyerek pár méteres távolságból, jobban rögzül benne, mintha csak olvasna egy ilyen balesetről. Október 21-én a telepünkön egy roadshow-t rendezünk általános iskolásoknak és olyan középiskolásoknak, akik autószerelőnek, fényezőnek vagy karosszérialakatosnak tanulnak. Ez egy szakmamegszerettető nap lesz: csak a Csonkából kétszázötvenen jönnek hozzánk.

 Horgászat és unokázás

– A Délmagyarország Presztízs díját 2008-ban nyerték el környezetvédelem kategóriában. Miért fontos cégüknek a környezet megóvása?

– Nehéz meghatározni, hogy az autós vagy a hulladékkezelő szakmához tartozunk. Előírás a környezetvédelem a szakmában, de ebben is megpróbálunk a legjobbak lenni.

– Melyik autó a legtartósabb? Mit ajánlana olvasóinknak?

– Amikor Enzo Ferrarit egyszer megkérdezték, hogy melyik a legjobb autó, azt felelte: az új. A gyártók tisztában vannak azzal, hogy nekik mi a legjobb. Miért csak alvázszámmal van ellátva egy autó, miért nem csipezik meg? Ha ellopják valakitől a kocsiját, az vegyen egy újat – mondják. Egy kutyát megcsipeznek néhány ezer forintért, de egy autót nem.

– Mennyire vesz még részt a cég mindennapjaiban? Mindent a fiára bíz, és csak a hobbijának él?

– Ha azt mondom, hogy jövök, ha hívnak: hazudok. Ha azt, hogy nem jövök: akkor se mondok igazat. Otthon azért nem tudok hosszasan megmaradni. Imádok horgászni. A legnagyobb fogásom egy harmincegy kilós harcsa volt a Tisza-tónál. A régi birkózókkal pedig a mai napig megmaradt a jó kapcsolatom. És persze van egy unokám is, aki szintén Dobó József. Ezen a néven ő már a negyedik a családban. Talán belőle is autószerelő lesz. A fiam tizenkét évesen már segített a műhelyben. Neki még ezek szerint tizenegy nyugalmas éve van. Új érzés a nagypapa szerep, belülről még mindig egy fiatal srácnak érzem magam. Szörnyű hallani, hogy már nagypapa vagyok, cserébe ez egy nagyon jó dolog. Várom már, hogy járjon és beszéljen az unokám. Akkor azonnal viszem magammal horgászni.