Plesi: A zene menti meg ezt a világot

[namelink name="Pleskonics András"] 1953. július 10-én született Orosházán. Két lánya van. Általános iskolába Pusztaföldváron járt, középiskolába Orosházára. Diplomát földrajz–biológia szakon a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett. Kedvenc ételei a pörköltfélék, italok közül a jó minőségű pálinkát és bort kedveli. Kedvenc műfaja a dzsessz, a blues és az egzotikus zenék. Kedvenc filmje a Mindhalálig zene.

– Városképi jelentőségű az a fejfedő, amelyet rendszeresen visel. Mit akar kifejezni ezzel a ruhadarabbal?

– Blaho Attila dzsesszzongorista fején láttam ilyet először. A Weather Report zenekar alapítójára akart ezzel hajazni. Megtetszett ez a viselet. A zenei sokszínűségemet fejezem ki ezzel, hiszen ötven év alatt a világ minden muzsikájával megismerkedtem már. Másrészt fiatalos, amit jól bizonyít, hogy a fesztiválokon mindig elkéri tőlem valaki megnézni, és utána már nem látom viszont. Venni kell másikat. Ha mégis sikerül magamon tartani, és elkeveredek, jó eséllyel megtalálnak az ismerőseim, ha felállnak egy magaslatra. Mélylélektani oka pedig a kopaszodás: a fejemet ez a tökfedő kompozícióként zárja le. Az első fejfedő üzbég vagy kirgiz volt, minden fesztiválra vittem magammal. Amikor megkaptam a Dr. Rock becenevet, és már zenei előadásokat is tarthattam a fesztiválokon, ez lett az ismertetőjegyem. Ha felveszem, azonnal megváltozik a személyiségem, tegeződöm a közönséggel, még ha nyolcvanévesek is vannak köztük. Van egy zenei klubom az IH-ban, amit Dr. Rock Klubjának neveztem el. Néha fehér köpenyben, fonendoszkóppal a nyakamban hallgatózom a világban. Dr. Rock egy szigorú pedagógus, de nem a végzettségem szerinti földrajz–biológia tanár, hanem egy kortárs műveltséget terjesztő szaki.

Drog és Rock

– Mégis Plesiként robbant be a köztudatba. Ki adta önnek először ezt a becenevet?

– Már a gimnáziumban sem tudták kimondani a nevem, hiszen rengeteg hibalehetőség van benne. Egy Kokó nevű srác kezdett el Plesizni, amire úgy hallgattam, mint egy kutya. Ezután Békéscsabán újságíróskodtam, ez lett a szignóm az írásaim alatt. Szegeden akkor lettem Plesi, amikor a nyolcvanas évek végén, a hőskorban elkezdtem rádiózni a városban. Büszke vagyok a teljes nevemre is, a Délvidékről származik a családom. Nagyapám szerette a tudományt, este a csillagokról, a pápuákról és a tengeri hajósokról mesélt nekem. Ezután elővette egy orosz katonától kapott gombos harmonikáját, és zenélt nekem. Neki köszönhetem azt, amivé váltam. Édesapám Pusztaföldváron volt iskolaigazgató, honismereti munkái jelentek meg: a szülőfalujában teret neveztek el róla. Mindig tanárnak szánt, és sokáig tanakodott azon, hogyan lesz belőlem rendes ember, ha mindig csak a Beatlest és a Rolling Stonest majmolom.

– Tíz éve tart előadásokat Rocktörténet címmel szegedi egyetemistáknak. Drogprevenciós foglalkozásokból nőtte ki magát a kurzus. Pedig a rockzenét sokan társítják a tiltott szerek használatához.

– Nemcsak a rockzenészek drogoznak, ez a téma mindenkit érint. Ám a drogmegelőzési kurzusokat többnyire unalmasnak találják a fiatalok. Köztük élek, az ő nyelvüket használom, ezerrel pörgök a Facebookon is, így nagyjából tudom, hogyan lehet megszólítani őket. Egyszerűen elővettem a medve halállistájáról szóló viccet: minden állat felkerült rá, és csak a nyuszika volt elég bátor megkérdezni tőle, hogy le lehetne-e húzni róla, a medve pedig megtette ezt. Ugye milyen jó lett volna, ha a drog miatt fiatalon meghalt zenészek is kihúzatják magukat erről a listáról? A jellemzően huszonhét-huszonnyolc évesen elhunyt művészek halállistáját, vagyis az ő szerzeményeiket szoktam végigzenélni. A zenei műveltség átadása mellett így hasítóak a példák: mi minden csodálatosat csinálhatott volna még Jimmy Hendrix, ha nem hal meg túladagolásban? A huhogásnál ez sokkal jobban hat a gyerekekre, szinte csak sikertörténetekről tudok beszámolni. Egy makói kemény középiskolás csávó előadás előtt mondta, hogy semmit sem ér, amit mondok, hiszen mindenki tudja, hogy az iskola közelében hol terítik a drogot. Aztán a zenei példáimnak köszönhetően elmondta a saját történetét is, hogy egyik ismerőse belőve tűnt el a szemük elől, és megfagyott a hidegben. Kértem, hogy legyen utána a tanársegédem. Az előadásom végén már lelkesen adta oda a telefonszámát.

Nem buktat

– Az egyetem egyik legnépszerűbb oktatója. Ilyen könnyen ad jó jegyet?

– Tíz éve egy perc alatt betelt a háromszáz fős kurzusom. Lelkesen jártak a gyerekek az óráimra, s bár az elején kimondtam, hogy elvből nem buktatok, akkor ez még nem érdekelte őket. Mára néha csak negyed ház van, így évről évre fogadkozom, hogy keményebb leszek, és már nagy eredmény, hogy tudok adni ketteseket és hármasokat. Pedig vizsgán csak a saját szavaikkal kell beszélniük a zenéről: ha nagyon komolyan venném az egészet, kétharmaduk megbukna. Sokan egy értelmes mondatot nem bírnak leírni, elemi dolgokat nem tudnak megfogalmazni. A régi tanítványaim közül azonban sokan a Facebookon követnek engem, és a mostaniak közül is vannak, akik egyéb munkájuk miatt csak az óra végére tudnak odaérni, de mindig elkérik az aznapi anyagot. A többség azonban elkényelmesedett. Őket kreditparazitának nevezik az órákra rendszeresen járó hallgatók.

Minilaboratórium

– Mindig tanár akart lenni?

– Nem is volt más választásom, hiszen sokáig az iskolaudvaron volt a lakásunk. A házunk mögött a szertárból elcsent kémcsövekkel és anyagokkal minilaboratóriumot állítottam fel, nagyon érdekelt a csillagászat és a geológia is. A gimnáziumban már nem voltam ennyire lelkes, és habár földrajz–biológia diplomát szereztem, rájöttem, hogy a humán tudományok boldogítanak. Földrajz–biológia szakon például irodalomesztétikából írtam a szakdolgozatom.

– Biztosan megfogalmazta már azt is, önnek miért fontos a zene.

– Zenével menthető meg a világ. Az emberi kapcsolatok gyógyszere, jó közérzetet és emberi szituációkat teremt. A szabadidőm és a hobbim is a zenéről szól. Gyűjtöm és rendszerezem, hatalmas mennyiséget őrzök az adattárolóimon. Régen az volt a nyomasztó, hogy nincs elég zeném, mára már elveszek benne. Ferenczi Györgyöt tartom a legtehetségesebb magyar zenésznek, minden hangszeren játszik, az élő műsora tele van humorral és vitalitással.