Szeged és környéke

2016.03.29. 09:49

Szabi és a Trabi Szegedre menne

Kistelek - Szegedre szeretné vitetni preparált autóját Kurucsai Szabolcs. A kisteleki férfi 2009-ben veszítette el látását. Rendezvényekre jár, segít abban, hogy a látó emberek megismerjék a vakok életét. A Trabant is ezt a célt szolgálja.

Bakos András

A kisteleki [namelink name="Kurucsai Szabolcs"] olyan embert keres, aki szívesen beszállítaná trélerrel a Trabantját április 30-án, a vakvezető kutyák világnapján a szegedi Széchenyi térre. Aki segítene, a 30/532-2955-ös telefonszámon tudja elérni őt. Szabolcs az Árbóc Egyesület elnöke. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola és Szabolcs egyesülete a látássérült emberekre és a vakvezető kutyák jelentőségére szeretné felhívni a figyelmet Szegeden.


Rendszeresen tart foglalkozásokat iskolákban, rendezvényeken arról, hogyan élik mindennapjaikat a vakok, hogyan lehet megfelelően segíteni nekik. A Trabi éveken át egy diófa alatt pusztult. Szabolcs elhozta, kicserélte a padlóját, mert olyan lyukak voltak benne, hogy átfért rajtuk a diszperzites vödör.


A motor benne maradt, súlynak. Átfordította az anyósülést, és egy nappalit rendezett be benne, ahol a szemtakaróval ellátott látó emberek egyszerű feladatokat oldanak meg az ő segítségével. Van történet, többféle kellék és hangeffekt a megfelelő pillanatban. Ahogy a szemtakaró fölkerül, a legtöbben zavarba jönnek. Ezt oldja Szabi rendíthetetlen jókedve és a másik ember iránt megnyilvánuló őszinte kíváncsisága.


– Régebben dekoratív festészettel foglalkoztam, vállalkozóként, alkalmazottaim is voltak. Később bútorboltokat nyitottunk, volt pálinkafőzdém is. 2009-ben levált a retina a szememről. Elveszítettem a látásomat, az egzisztenciámat, és nagyon sok mindent. A vezetés lehetőségét is, pedig imádtam vezetni – mondja Szabolcs.

 

Kurucsai Szabolcs az ˝érzékenyítő autóban˝. Ő maga alakította át. Fotók: Segesvári Csaba

Kurucsai Szabolcs az ˝érzékenyítő autóban˝. Ő maga alakította át. Fotók: Segesvári Csaba

– Azelőtt is nagyon gyorsan kötöttem ismeretségeket, nyitott voltam. Persze a zebránál megállva én is intettem a vaknak, hogy menjen nyugodtan, és csodálkoztam, miért nem megy... Amikor elveszítettem a látásomat, elhatároztam, nem fogok bezárkózni.


Megtanult együtt élni ezzel a helyzettel. Ebben nagyon sokat köszönhet kutyájának, Elvisnek. Az egyesület révén segít abban, hogy ez a világ lakályosabb legyen mindenkinek, azoknak is, akik elveszítették egyik érzékszervüket. A vakvezető kutyák világnapjára a szervezőkkel együtt mindenkit vár, aki kíváncsi ezekre a nagyszerű munkakutyákra és gazdáikra. Ki fog derülni, miért nem szabad az épp vezető kutyát az utcán megsimogatni, kipróbálható, mekkora segítséget, támaszt ad a kutya, amikor nem látunk. Kiderül, hogyan tudják meg a vakok a hozzájuk szóló emberekről, hogy milyen magasak, a csuklójukat megfogva, hogy testesek vagy soványak.


Szabolcs távolabbi célja, hogy szerezzen egy nagyobb, működő autót, amelynek hátuljában be lehet rendezni egy ugyanolyan szobát, mint a Trabiban. Akkor már nem kell tréler ahhoz, hogy eljusson vele rendezvényekre, elég lesz egy sofőr is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!