Szeged és környéke

2016.07.12. 19:40

A földön jár, de a vízre szállt Őze Erzsi

A szegedi intenzív osztályon dolgozik Őze Erzsébet, aki szabadidejében teljesítménytúrázik. Ahogy mondja, földön járó ember, azért vágyott a vízre. Kincskeresők című mellékletünkben vitorlázni indultunk.

Kiss Tímea

Legutóbbi túráján 100 kilométert gyalogolt Erdély hegyei között [namelink name="Őze Erzsébet"]. A szegedi diplomás ápoló az intenzív osztályon végzett munkája mellett, szabadidejében teljesítménytúrázik, idén második alkalommal teljesítette hazánk leghosszabb távját, a 206 kilométeres Kazinczy-túrát is (kevesebb mint 50 óra alatt, összesen 7340 méter szintkülönbséget leküzdve). Hazatérve négy hónapos kisunokájához bringázik. Nem zavarja, hogy Röszkére kell áttekernie babázni, edzésnek tekinti, ahogy a futást is.

Ismeretlen vizeken

Egy ideje azonban a Lyme-kórral is küzd, nem „csak" saját határait feszegeti a túrákon és a hétköznapokban, átélt egy féléves antibiotikumkúrát, legyengült. – A betegség korlát, nem csak a sportban akadályoz – magyarázta a sportos nagymama, aki pár napja vehette át ápolói diplomáját, a jeles államvizsga megszerzését is komoly küzdelemként élte meg. A próbatételek ellenére célja, hogy tanuljon és túrázzon tovább. Ennek a tanulásnak része, hogy eddig számára új, idegen „vizekre evezzen", és új szabadságélménnyel ismerkedjen meg. Félelmét legyőzve az volt a kívánsága: szálljunk vízre!

Galéria kép

A Kincskeresők című, új mellékeltünkkel szándékaink szerint olyan olvasók kéréseit teljesítjük, akik segítségre szorulnak, vagy mások számára is tanulsággal szolgálhat történetük, érdekes kívánságuk. Az olvasók kérése számunkra kincs, és a lapunkat választók is kincsre lelnek, ha hozzánk fordulnak.

Női legénység

Kipper Györgyöt, az SZTE vitorlázás-sárkányhajózás testnevelési kurzus oktatóját kértük meg, avasson be a vízi élet rejtelmeibe. – Még időben érkeztek, estefelé el szokott állni a szél – üdvözölt a szegedi vitorláskikötőben a „kapitány", akinek eleinte potyautasai, majd – rövid oktatás után – legénysége lettünk. Az oktató elmondta, bár a vitorlázás technikai sport, műveléséhez komplex elméleti tudás szükséges. A nőknek jó érzékük van a vitorlázáshoz, mert több tényezőre, a szélre, a vitorlákra, a kormányzásra és persze a vízi forgalomra is tudnak figyelni.

Kincset keresünk!


Lapunk új, Kincskeresők című mellékletének célja, hogy ne „csak" tájékoztassuk olvasóinkat: amiben tudjuk, lehetőségeink megengedik, és a célok is összhangban állnak szerkesztőségünk értékrendjével – segítsük is életüket. Ha önnek vagy valakinek a környezetéből van olyan álma, vágya, kérése, amelyet valóra válthatnánk, jelentkezzen a [email protected] e-mail-címen, vagy küldje el kívánságát levélben a 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre „Kincskeresők" jeligével. Kérjük, egy rövid bemutatkozás mellett írja le történetét, és azt, miért az a kérése, amit megfogalmaz.

Mélységek, magasságok

Erzsi a kezdeti heves kapaszkodását és mentőmellény- igazgatását feladva már a vitorlák állására is tudott figyelni, és közben természetesen kérdezni is. – Fájó, hogy a Tiszát kissé mostohagyermekként kezeljük Szegeden – mondta Erzsi, hallva, hogy csak páran vitorláznak. Pedig a város közepén elkerült minket a zaj, a tiszai naplementében új arcát mutatta a fölénk magasodó dóm és alattunk az ezüst víztükör. Meg is jegyezte, hogy bár Szentesen született, a Tiszáról és általában a hajózásról a vitorlázás jut eszébe, gyerekkorában is mindig a háromszög alakú hajócskákat rajzolta.


Utunk végére már össze tudta hasonlítani választott sportjával. – Ahogy a vitorlázók, én is az elemekkel küzdök, hegyen-völgyön érzem, hogy változik a szél, vagy a hőmérséklet. Nagy segítségemre van a teljesítménytúrázás, futás, mert megtanultam a mélységek és magasságok, a hullámvölgyek átélését, és azt, hogyan tudok felülkerekedni a saját gyengeségeimen – vallja.

Sportos nagymama

Őze Erzsébetet az MSTSZ teljesítménytúra sportszakágban Az év sportolója díjjal ismerte el. Kategóriájában NB I-ben ezüstérmes lett, míg csapatban a Hunyadi túracsapat tagjaként bronzéremmel tért haza a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség díjátadó ünnepségéről az év elején.

Az úgynevezett Giga Túra Liga harmadik díját is megszerezte a 100 kilométer feletti túrák teljesítésével. – Sok szép vidéket bejártam, mégis mikor a díjakat átvettem, Szeged jutott eszembe – mondta el sikereiről.




 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!