De vajon mit keres a rózsaszín, Barbie-házba illő fotel a buszmegállóban?

Először a padok mellett volt a rikító ülőalkalmatosság, majd valaki – talán az esőzések elől – bevitte a megálló fedett részébe.

Amikor tegnap ott jártunk, szorosan a székek mellé volt tolva, mintha csak egy negyedik ülőhely lenne, beleülni azonban senki sem akart. Nemrégiben lomtalanítás volt a környéken, talán egy buliból hazafelé igyekvő, vicces kedvű fiatal vitte a fotelt a trolimegállóba. A lomtalanításnak már nyoma sincs, egy partvisnyél, egy rozzant szék vagy egy törött ablaküveg sincs a környéken, a fotel azonban maradt.

Van, aki meglepődik, van, aki nevet, van olyan is, aki a fejét csóválja. A gyakorlott szemű járókelőnek talán még az is megfordul a fejében, hogy egy alapos takarítással és újrakárpitozással meg lehetne menteni. Lehetne újra rózsaszín, milyen jó lenne a gyerek szobájába. De nem, a fotel csak áll magányosan a megállóban. Pedig egész kényelmesnek tűnik.