Szeged és környéke

2016.07.24. 18:51

Katikával veleszületett a víz szeretete

Szeged - Szeged első közfürdője 120 esztendeje nyílt. Az évtizedek alatt az ékszerdobozból igazi szegedikum lett; gyógyászati és wellnessrészlege páratlan. Benárik Katalin gyógymasszőr a legrégibb munkatársa.

Dombai Tünde

– Kinőttem otthon Tápén a nagylavórt, és édesanyámmal szombatonként idejártunk fürdeni. Így kezdődött – emlékezett vissza a ma 66 esztendős [namelink name="Benárik Katalin"], mikor járt először a szegedi Anna fürdőben. – Elvégeztem a nyolcadik osztályt, és éppen megint a fürdőbe jöttünk, amikor elébem állt a főnökasszony, hogy szeretnék-e itt dolgozni. Nem voltam túl szemfüles, anya válaszolt helyettem, hogy igen, persze. Tizennégy és fél évesen be is léptem 1964. június 13-án, azóta itt vagyok. Valahogy belém született a víz és az emberek szeretete, és erre figyelhettek fel.  Adta magát a helyzet, és anya nagyon örült, hogy meleg helyen dolgozhatok, fehér ruhában. Kínosan ügyelt rá, hogy semmi meg ne zavarja az én kis idillemet, valahogy még a gimnáziumi felvételi értesítőmet is elkeverte, nehogy a kezembe kerüljön.

Letörlős lányból masszőr

Katika először letörlős lány lett, vagyis a fürdőből kilépő vendégekre terített meleg lepedőt, hiszen rajtuk csak egy kötő volt. A mostani wellnessrészleg volt korábban a női oldal, a gyógyászat helye pedig a férfi. Utána  a törékeny lány előlépett kabinosnak. Akkor érte újabb szerencse: a gyógykádas osztályról elment a masszőr, helyébe a fiatal segédje lépett. Mellette cseperedett, kádat mosott, szénsavas és úgynevezett kénmájas fürdőt készített elő. Több mint egy év is eltelt, amikor idősebb kolléganője felajánlotta, hogy megmasszírozza. Pár hét múlva azt is megengedte neki, hogy Katika masszírozza őt. És amikor úgy érezte, hogy a beteget is a keze közé engedi, önként jelentkezőket kezelhetett. És jelentkeztek is sokan.

Katikával veleszületett a víz szeretete. Fotó: Frank Yvette (galéria)

Nagykorúsították, hogy dolgozhasson

Bikini volt a munkaruhája annak, aki a női oldalon vízzel dolgozott, a többieké fehér köpeny. – Akit egyszer megmasszíroztam, az maradt nálam.  A hétfő, szerda, péntek női nap volt. Kedd, csütörtök, szombat pedig a férfiaké; nőket csak nők, férfiakat csak férfiak masszíroztak. 1992-től koedukáltak bennünket – meséli. 17 évesen nagykorúsítottak, hogy önállóan masszírozhassak. Az a legfontosabb, hogy a páciens elégedett legyen. Korábban nagy számban kezeltek meszesedést. A kezelőlapon általában csak annyi állt, hogy teljes test, elöl, hátul. Mostanság azokra a testrészekre koncentrálnak, amire szükséges; vállat, nyakat, hátat, csípőt kezelnek.  

Soha nem unta meg

Katika elmesélte, korábban „betömegeltek" a betegek, mert nem időpontra érkeztek. Emiatt nagyon sietős tempóban dolgoztak; ez a temperamentumos masszírozás jellemző rá mind a mai napig. Az asszony keze, dereka jól bírta, és bírja ma is. Soha nem unta meg. A hosszú évek alatt fürdős, majd gyógymasszőr lett. A szakdolgozói kamara 2005-ben kitüntetéssel ismerte el tapasztalatait. Azóta sem lazult egy percig sem,  nyugdíj mellett is végigcsinálja a napi nyolc órát. Novemberben utazik el egy hétre Hévízre – ahol masszíroztat is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!