Október végén utcára kerülnek Árpási Erzsébeték

– Nem lehet így élni, a gyerekek is feszültek – magyarázza csendesen Erzsébet. – Fogynak a napok, megoldás meg nincs.

Árpási Erzsébet egyedül nevelte három gyermekét tíz éven át, egy végsőkig megromlott viszony elől menekült, a nagyobbik lánya is borzalmaknak volt a szemtanúja. Így inkább ott hagytak csapot-papot, a zsombói magánházban a férj maradt. Erzsébet segédápolóként dolgozott, mellette napszámba járt, hogy gyerekeit tisztességesen nevelhesse, de lakásra nem telt, így egyik albérlet jött a másik után. Most azért kell csomagolniuk, mert egy éve szerződés nélkül költöztek albérletbe, a tulajdonos pedig kiadta az útjukat, papír híján menniük kell.

Egyik csapdából a másikba

– Hatvankétezer forintos rokkantnyugdíjam van, erre semmiféle segélyt, hitelt sem adnak – magyarázza elkeseredetten Erzsébet. A lányai és azok barátai egy zöldségcsomagolóban napszámban dolgoznak, nincsenek bejelentve, ahogy állandó lakcímük sincs a szerződéskötés nélkül használt albérlet miatt. Így aztán se lakásfenntartási támogatást, semmilyen önkormányzattól igényelhető segítséget nem kaphatnak. Valójában igazi segítséget számukra a lakhatásuk megoldása jelenthetné, hiszen a pénzből, amit keresnek, megélnek, ha nem is fényesen. Csak a saját otthon elérhetetlen számukra. Most már az albérlet is. – Vagy kifizetem tisztességgel a rezsit, amivel még itt tartozom, vagy a pénzt az új albérletre költöm. Bár annyi nincs is.

Harminckét éves fia családot alapított, külön él a családjával, de lányainak élete úgy alakult, hogy együtt maradtak. Így most két lányával, két unokájával és lányai élettársaival együtt heten kerülnek az utcára.

A gyerekek miatt aggódnak

– Vivi nagyon tehetséges, hegedül és rajzol is – meséli a nagymama. – Most volt nemrég a szavalóverseny az iskolában, szépen szerepelt, de volt már jobb is. Érzem, hogy ő is feszült, meg a másik unokám, Riki is. Mindig igyekeztem, hogy az én gyerekeim és az övéik se érezzenek semmit abból, hogy minden napot éppen csak túlélünk, de most úgy érzem, hogy feladom – néz maga elé elkeseredetten Erzsébet.

A gyerekek, Vivien és Riki csendben rajzolgatnak a szobában, mindketten mosolyognak, mintha nem is tudnának semmit arról, amit a konyhában beszélgettek a szülők és a nagymamájuk. Egy civil szervezet önkéntese toppan be, azért jött, hogy Viviennel jelentkezzenek a Nyilas Misi pályázatra, nemsokára letelik a határidő. Erre az ösztöndíjra szociálisan hátrányos helyzetű, valamilyen művészeti ágban kiemelkedő, felső tagozatos gyerekek jelentkezhetnek.

Rövid idő alatt csak ötletelni lehet, így a legfontosabbként azt említi az intézmény egységvezetője, hogy nagyon gyors megoldásként elképzelhető a családok átmeneti otthonában való elhelyezés Erzsébet unokái és lányai esetében, de amennyiben felveszik a kapcsolatot a családsegítőkkel, akkor a család számára elfogadhatóbb megoldást is találhatnak együtt.

Nem kopogtatnak be, hogy baj van-e

Felkavarta az állóvizet a családok támogató ellátása körül az év eleji jogszabályváltozás, ez elsősorban a jelzőrendszer megerősítésével járt. A szociális szakemberek szerint nem lehet dilemma, hogy egy pedagógus vagy védőnő jelentse, ha gondot észlel, annak feloldása már a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok feladata.

– Többször érkezik arról jelzés, hogy nem tudják befizetni a menzát, már megint szendvicset eszik a gyerek. Sokszor az igazolatlan hiányzásokról kapjuk a listákat – Bubrják Ottó, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője szerint az elmúlt húsz évben azok száma nem változott, akiknek napi szinten kell szembenézniük azzal, hogy esznek, vagy a számlát fizetik ki. A körülmények, hogy mitől gondolja magát valaki szegénynek, az viszont sokat változott. – Az internet, a mobiltelefon hiánya is bizonyos értelemben már szegénységet jelenthet – véli a szakember. Bubrják Ottó és kollégája, Sóki Szabolcs, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat egységvezetője úgy tapasztalja, hogy az elmúlt két évtizedben nem lett sokkal több a létfeltételek hiánya miatt mindennapos küzdelmet folytató család, ezzel együtt az is biztos, hogy nem lettek kevesebben sem.

Népszerűbb lett a gyermekvédelem

„Nem is tudtam, hogy hozzátok kell fordulni" – idéz egy pedagógust Bubrják Ottó. Ez év januárjától egyfelől összevonták a családsegítőket és a gyermekjóléti szolgálatokat, aminek hasznosságáról még nem gyűjtöttek tapasztalatokat a szakemberek. A jelzőrendszer megerősítését viszont mindenképpen hatékonynak gondolják a központ munkatársai. Januártól minden településnek van jelzőrendszeri felelőse, de vannak a járások szintjén is koordinátorok, így biztosított az információk begyűjtése. Az 1997-es gyermekvédelmi törvény eddig is előírta a jelentési kötelezettséget elsősorban a pedagógusok, orvosok, védőnők számára, de a szakemberek szerint az állampolgároknak is kötelességük a jelzés, még akkor is, ha bizonytalankodnak, hogy esetleg többet ártanak a jelzéssel, mint amennyit használnak. Bubrják Ottó úgy véli, hogy a jelzést mindenképpen meg kell tenni, aztán majd a gyermekjóléti szolgálat eldönti, hogy szükséges-e a beavatkozás.

Nagy a forgalom

– A legtöbbször anyagi gondok miatt keresnek fel bennünket, de sokszor a válás különböző szakaszaiból adódó konfliktusokban kérnek segítséget, illetve hivatalos ügyekben való eligazodásban támaszkodnak ránk – magyarázzák a szakemberek. Több százan fordulnak meg a Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnál. Valójában a szolgálat munkatársai csak azokkal dolgozhatnak, akik együttműködők, vagy önként keresik fel a központot.

Periférián

– Dolgunk van azokkal is, akik teljesen láthatatlanok, de egy jelzés nyomán rájuk bukkanunk – hangsúlyozza Bubrják Ottó. – A mezőgazdasággal foglalkozó térségekben mindig akad feketemunka, így előfordul, hogy olyan jelentések futnak be hozzánk, hogy az egyik tanyában eddig nem égett a villany, aztán most meg világos van, és kiderül, hogy ott van hat gyerek. Érezhetően ezeket az eseteket a szakemberek szinte megoldhatatlannak tartják, mivel többnyire Romániából érkező vendégmunkásokról van szó, ahol a tizenöt éves fiúról azt állítják, hogy otthon magántanuló, de nyilvánvaló, hogy se orvos nem látta a fiút, se iskolába nem jár, csak dolgozik. Nehéz meggyőzni őket, hogy ez nincs így jól.

Több mint tanoda

Tanulnak, játszanak a gyerekek, az anyukák a hátsó konyhában főznek. Egy héten egyszer megtelik a dorozsmai Roma Tanoda. Négy év alatt egy kis közösség forgácsolódott össze, ahol minden gond terítékre kerülhet. Olyan is, mint a kályhacső beszerzése, ami csak első hallásra tűnik apróságnak.

– Tudtok segíteni? Kályhacső kellene – magyarázza aggodalmasan Andi. A 31 éves asszony öt gyermekkel él a dorozsmai Árpa utcában, ő is itt született. Nem nagyon látja a kiutat innen, a kályhacső beszerzése is nagy lépést jelentene, mivel ezzel fűtenének, melegítenék a vizet és főznének. Andi legkisebb gyermeke három-, a legnagyobb 16 éves, így még napszámba is nehézségekkel tud elszegődni, de időnként ezzel tud egy kis pénzt keresni, a hat általános iskolai osztály elvégzésével nem is reménykedik más munkalehetőségben.

A roma tanodában amíg a nagyobbak tanulnak, a kicsik a meleg vacsorát készítő asszonyok körül játszanak. Fotó: Török János

Andit és öt gyermekét unokatestvére, Hajni hozta ide a dorozsmai tanodába. Hajniék is a telepen laknak, férjével három gyerekről gondoskodnak, ők adnak meleg vizet Andiéknak, hogy a gyerekek fürödni tudjanak. – Egy héten egyszer itt összejövünk, kibeszéljük magunkat, ez alatt a másik helyiségben a gyerekekkel foglalkoznak a tanodában – meséli Hajni, miközben a rántott húst forgatja a serpenyőben. – Szájról szájra terjedt a tanoda híre – folytatja Hajni –, már évek óta idejárunk.

A Roma Tanodát ugyan a Szegedi Cigány Önkormányzat működteti, de szorosan együttműködve a néhány évvel ezelőtt kutatókból alakult AKUT Egyesülettel, akik azon dolgoznak, hogy a helyi, érintett közösségekkel együtt dolgozzanak. Az egyesület tagjai kutatók, közgazdászok, biológusok, környezetgazdálkodással foglalkozó, azonos értékrendet valló egyetemi oktatók, akik a mélyszegénységben élő gyermekeket, családjaikat is szeretnék képessé tenni arra, hogy önmagukról gondoskodjanak.

Statisztika és a valóság

Mivel nyolc éve nem emelkedik az öregségi nyugdíj legkisebb összege, ami jelenleg is 28 ezer 500 forint, így az ellátásoknál jogosultság megállapításánál figyelembe vehető egy főre jutó jövedelem és a vagyon értékhatára sem emelkedik. A nyugdíjak és a minimálbérek emelkedésével és a cafeteria-rendszer változása miatt az ilyen jövedelmekkel rendelkező családok már nem felelnek meg a jogosultsági feltételeknek, így nem igénylik meg az ellátásokat, valószínűleg emiatt csökkent mindenütt radikálisan a jogosultak száma. Az ellátásokat igénybe vevők számának csökkenését azzal is lehet magyarázni, hogy azért nem kérik az ellátásokat, mert a jogszabályok módosításával más jogcímen juthatnak az ingyenes gyermekétkezéshez és a tankönyvellátáshoz. A 2015. szeptember 1-jei jogszabály-módosítással 100 százalékos normatív étkezési kedvezményre jogosultak a bölcsődés-, és óvodáskorú gyermekek közül azok is, akik családjában tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelnek, vagy olyan családban élnek, amelyben három vagy több gyermeket nevelnek, vagy a szülők által tett nyilatkozat szerint a család egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér személyi jövedelemadóval, munkavállalói, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal csökkentett összegének 130 százalékát (2015-ben: 89 ezer 408 forint, 2016-ban: 95 ezer 960 forint), továbbá 2015. július elsejétől ingyenesen étkeznek a nevelésbe vett gyermekek is. A tankönyvellátás esetében szintén a nevelésbe vett gyermekekkel bővült a kör, akik ingyenesen kapják a tankönyveket, valamint az általános iskolásoknál első osztálytól kezdve felmenő rendszerben minden tanuló ingyenesen kapja a tankönyvet, a 2015. évben ez már a 3. évfolyamot jelenti. Tehát összességében bővült az ellátottak köre, de nem feltétlenül azokkal, akik a perifériára szorultak.

Megszüntették, most újra lesznek szociális szakemberek az oktatási intézményekben. Nyitrai Imrét a család- és gyermekjóléti központok számára kiírt, szerdán bejelentett pályázatról kérdezte pénteken a köztelevízió. A szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy korábban az iskolákban voltak gyermekvédelmi felelősök, ám ezt az iskola számára kötelező feladatellátást a kormány megszüntette. Most ismét lesznek szociális szakemberek a gyermekek mellett, a szociálpedagógiai elemeket is használó „klasszikus szociális munkát" akarják minél közelebb vinni a családokhoz, a gyermekekhez. A szociálissegítő-feladatok újbóli ellátását az iskolák mellett az óvodában is bevezetik.