Havi kétszáz fix, nyolc általánossal - csak nem itt

– Ha nem ön jelentkezik a munkára, akkor nem árulhatom el! – mondta határozottan a hölgy, akit a Csanádalberti egyik villanypóznájára kiszögezett hirdetés miatt hívtunk.

Veszprémi műanyaggyártó céghez, budapesti és szombathelyi mosodába és egy győri munkahelyre keresnek ilyen módon nyolc általános iskolai végzettséggel betanított munkásokat a négyszázharminc lelkes Csongrád megyei községben. A kérdésünk az volt, mennyi pénzt kereshet, aki jelentkezik, tól-ig határral.

– Itt most egy közfoglalkoztatott 54-55 ezer forintot kap, ha megvan az általános iskolai végzettsége. Ha képzettebb, 75 ezret is – halljuk Csjernyik Zoltántól, Csanádalberti polgármesterétől, aki hallott a hirdetésről.

– Egyelőre nem tudok olyan emberről, aki jelentkezett volna. Vannak a faluban, akik kimentek dolgozni Németországba, Szlovákiába, és nem mindig azt kapták, amit ígértek nekik. Szállásért, étkezésért levontak a bérükből valamennyit, így nem jártak sokkal jobban, mint ha itthon kerestek volna munkát – mondja a polgármester.

Szállás, étkezés ingyen

Az ismeretlen hirdető, ha a várható bért nem is, azt azért elárulta, hogy a fizetésből nem vonnak le a megígért szállásra és étkezésre pénzt: az tényleg ingyen lenne.

A dunántúli álláshirdetésekben valóban egymás után sorjáznak az ilyen kitételek: betanított munka szállással, azonnali kezdéssel. Az egyik leggyakoribb állás a gyártósori operátor.

– Itt elkezdtek nőni a fizetések, közelítünk a bruttó ezres órabérhez. Van még olyan partnercégünk, ahol 130 ezer körül keresnek, de a legjobb helyeken, aki túlórát vállal, pótlékokkal nettó havi 200 ezer forintot is összehozhat. Igen, betanított munkásként.

Az operátor összeszereléssel foglakozik, jellemzően autóipari cégnél. Ez az operátorok országa – mondja az egyik mosonmagyaróvári, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég tulajdonosa. Nem szeretett volna névvel szerepelni a cikkben, cserébe nagyon őszinte volt.

– Horror állapotok vannak, ami a munkaerőhiányt illeti. Ezzel, amit mi csinálunk, nagyon sok cég foglalkozik, de olyan óriási az igény, hogy nem rontjuk egymás üzletét.

Munkaerőhiány itt is van

Az, hogy egyre nagyobb a merítés, azzal is jár, hogy aki kicsit is megbecsüli magát, pár hónap alatt jobban keres. Jellemző, hogy az emberek egyszerűen hazamennek, vagy nem jönnek vissza, szó nélkül. Néha a szálláson is „horror állapotok" vannak.

De sok olyan vendégmunkás is van, aki kitart évekig.

– Mi senkit sem viszünk munkásszállásra. Magánházakat, panziót bérlünk. Négyszáz főt szállásolunk el így, kettőnél több ember nem alszik egy szobában – mondta a tulajdonos.

Tehát aki vállalja, hogy eljár az ország másik végébe, az akár háromszor annyit kereshet, mint közfoglalkoztatottként. De vajon muszáj olyan messzire menni? Csongrád megyére is jellemző a munkaerőhiány, és ez a betanított munkára is vonatkozik.

A szentesi Hungerit baromfihús- feldolgozókat keres nyolc általánossal, 18 és 60 év közöttieket, akik megfelelnek az orvosi alkalmasságin. „Dolgozni akarás" – ez is a leírt feltételek között olvasható. Két hónap után már jár a mozgóbér.

– Nettó 130-150 ezer forintot lehet így keresni, beosztástól függően – mondja Korda János, a Hungerit gazdasági igazgatója.

– A szállásunkon határon túliak laknak. A cég állja a lakhatást, az étkezést nem.

Mi lesz jövőre?

A Hungerit is nehezen talál munkást, 2015 óta tart ez a mizéria. A gazdasági igazgató szerint akik azóta el akartak helyezkedni – és nem mentek el ezért külföldre –, már találtak munkát.

Aki még nem, az nem biztos, hogy komolyan keresi, vagy a közfoglalkoztatotti lét tökéletesen megfelel neki. A cégek arra számítanak, hogy 2018 januárjától –  ahogy az állam csökkenti a közfoglalkoztatásban részt vevők számát – országosan pár tízezer ember még jut a versenyszférának. Aztán majd kiderül, mi lesz.

Bezár a budapesti Laci!Konyha! nevű étterem, amely „sokkal több volt az egyik legjobbnál" – írja a 444.hu-n szép búcsúztató írásában Uj Péter. A hely nem volt veszteséges, szerették, olcsó is volt ahhoz képest, amilyen igényes volt.

Viszont jó munkaerőt már nem talált.Akkor telt be a pohár, „amikor hosszú keresgélés után egy frissen, jó pénzen fölvett fiatal szakács már az első munkanapján nem jelent meg..."

Megkérdeztük szegedi olvasóinkat: Elköltözne egy jobb állásért?

Berecz Zsuzsanna (eladó):

– Igen, ha nem lenne saját tulajdonú lakásom. De kétszer-háromszor több fizetésért lehet, hogy kiadnám. Mindegy, hogy hova, a lényeg a fizetés mellett, hogy azt csinálja az ember, amit szeret. Például ha egy hegyvidéki panzió kiadásával foglalkozhatnék, mennék.

Kiss Szabolcs (őstermelő):

– Elköltöznék, ha mással foglalkoznék, de engem köt a föld és a család a lakóhelyemre. Azért is költöznék, ha nem gazdálkodnék, mert zavar, hogy mindenért a városba kell mennünk, alig van vidéken valami. Akár Szegedre vagy nyugatra is mennék.

 Lakatos Lívia (kutyatenyésztő):

– A mostani bevételem körülbelül háromszorosáért mennék, ha nem gazdálkodással foglalkoznánk, de így le vagyunk kötve. Ha nem így lenne, akkor akár külföldre is költöznék. Bár a lekötöttség ellenére szerencsére sokat utazunk, például szakmai kiállításokra.

Tóth Adrienn (védőnő):

– Nem költöznék, mert tulajdonképpen elégedett vagyok a mostani helyzetemmel. Egyébként van értelme felkerekednie és költöznie egy jobb fizetésért és munkáért annak, aki nem elégedett, nekik főleg nyugatra érdemes elindulni szerintem.