Olyan titkos a taxi, mint a gyóntatófülke: Esztergályos Cecíliát, Deák Billt, és Mensárost is fuvarozta Lantos Árpád

Még a rendszerváltás előtt, 1983 tavaszán alapították meg Szeged első magán-taxitársaságát, amelynek Lantos Árpád is tagja volt – a Magán Taxit akkor még ötjegyű számon hívhatták, a 14-444-en.

– Egy sárga Wartburggal kezdtem a taxizást – meséli Lantos Árpád. – Ez volt az első Wartburg taxi a megyében, a Volán-társaságnál zömmel Ladákat használtak. Az engedélyezéssel volt ezért probléma, végül 1982. december 27-én vettek nyilvántartásba.

A Magán Taxit régen ötjegyű számon hívták - mutatja Lantos Árpád. Fotó: Kuklis István

A kezdeti nehézségek után beindult az üzlet: a nyolcvanas években akkora forgalmat bonyolítottak, akkor már Napfény taxi néven, hogy saját telefonfülkét vett a 15-20 fős társaság. A fülkét kulccsal lehetett zárni, ott fogadta a hívásokat az, aki a droszton a sor elején állt.

– Nemsokára annyi hívás érkezett a Napfény taxihoz, hogy az egyik sofőr ismerősét megkértük, üljön a telefonhoz hétvégenként, és vegye fel nekünk a rendeléseket – idézi fel Lantos Árpád. – Emlékszem, egy fehér nyúlszőrbundában üldögélt a fülkében, mert azért elég huzatos hely volt! Később a Szeged étterem bejáratánál alakítottuk ki az első diszpécserszolgálatot.

A Gábriel taxi, amely jelenleg Taxi Pluszként működik, idén lett 30 éves – annak is alapító tagja volt Lantos Árpád. Ma már „rendes" munkaidőben, napközben vállal fuvarokat, de több évig éjszaka is dolgozott: nem kérdés, hogy a legfurcsább történetek az éjszakai taxizások során történtek.

– A szabadtéri játékok idején sok színész volt az utasom, többek között Esztergályos Cecília, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula, Gregor József és a Szomszédok sorozat Böhm bácsija, Máriáss József is – mosolyodik el a sofőr. – Mikor Mensáros Lászlót vittem, csak annyit mondott, hogy vigyen ki a lakótelepre! De hova pontosan? Majd mutatom, válaszolta. Kiértünk a tarjáni víztorony környékére, néz-néz, majd megszólal: a fene egye meg, itt olyan egyforma minden ház!

Lantos Árpád vallja: ami a taxiban történt, ott is marad. Fotó: Kuklis István

Az éjszakába nyúló mulatozások sokszor nem épp dicsőséges hazaúttal zárulnak – előfordult olyan is, hogy megkergették az ártatlan sofőrt az autója körül.

– Egyszer a Szeged Bárból jött ki egy kis társaság, az egyikőjük, akiről utóbb kiderült, a többiek főnöke volt, beült előre, bemondta a címet, majd azzal a lendülettel elaludt – emlékszik vissza. – Megérkezünk a címre, felébred, kérdezi, hol vagyunk. Mondom a címet, amit ő diktált be, erre rám néz, és elkezd kiabálni, hogy „Te szemét, jársz a feleségemhez! Honnan tudod, hol lakom?" Később elmondták az alkalmazottai, hogy sosem szokott inni, most pedig jól felöntött a garatra. A hangzavarra kijött a felesége, hogy „Józsi, mit csinálsz?", végül a munkatársak cipelték be a házba.

– Ami a taxiban történt, itt is marad – jelenti ki Lantos Árpád, végigpillantva a hétszemélyes fehér autóján. – Olyan titkos ez, mint egy gyóntatófülke!