Pár éve még árufeltöltőnek jelentkezett a Tescóba a 90 éves Julika néni, de a kora miatt elutasították

– Nagyon pörög a mama, nem bír leállni – mondta 90 éves anyukájáról a 72 éves lánya, Szárazné Tóth Edit.

– Engem hajt, már évek óta, de már fel se veszem – mondta nevetve Edit dorozsmai otthonukban, amíg nem volt ott az édesanyja, aki az emeleten készülődött. Majd nyílt az ajtó, és egy tündérnagyi toppant elénk, aki azonnal a konyhába szaladt, hogy kávét főzzünk nekünk.

 Tóth Jánosné Ábrahám Júliát a napokban köszöntötték fel kilencvenedik születésnapja alkalmából. – Senki sem tudja megmondani, hogy mennyi idős a mama. Nem látszik rajta a kora – mondta a lánya. A mai napig süt-főz, azon néha össze is veszünk, és mindennap takarít, porszívózik és port töröl az emeleten – folytatta a lánya.

– Hát persze hogy ellátom magam! Nem is engedem fel a lányom az emeletre – mondta Julika néni.

 – Nem is mennék, anyuka, mert én már utálok lépcsőzni – mondta a lánya.

– Én meg egy nap hatvanhatszor lejövök – replikázott Julika néni. Az emeletre 18 lépcsőfokon lehet feljutni. És valóban csillogott-villogott minden Julika néninél. – Aki azt mondja, hogy nálam piszokság van, azt lelököm a lépcsőn – mondta Julika néni, és látszott, komolyan gondolja.

Edit elmondása szerint az édesanyja akkor is lépcsőzött, amikor nem lett volna szabad, ugyanis négy éve csípőprotézissel műtötték. Julika néni akkor költözött ki a Lomnici utcai panelből a lányához Dorozsmára. – Nem azért jött, hogy lábadozzon, nem tud egy helyben ülni, állandóan tesz-vesz, takarít, ablakot pucol – mondta a lánya.

– A Lomnici utcában már haragudtak rám az asszonyok, amikor látták, hogy már megint az ablakokat pucolom. Mert minden hónapban alaposan megtisztítottam az ablakokat – mondta Julika néni. Elmesélte, sokszor vásárolt be a Rókusi körúti Tescóban, ahol meglátta a hirdetést, hogy eladókat és árufeltöltőket keresnek.

– Jelentkeztem árufeltöltőnek. Azt mondták, nincs akadálya. Elbeszélgettek velem személyesen, és már előkészítették a szerződést, amihez kellettek az irataim. Amikor meglátták, hogy 1927-ben születtem, nem akarták elhinni. Majd közölték, ne sértődjek meg, de sajnos a magas korom miatt nem alkalmazhatnak. Na, az kicsit rosszulesett. Mert el tudtam volna én ott pakolgatni – mondta Julika néni, aki aktív korában rengeteget varrt, a vásárhelyi Hódikötben dolgozott a gépsoron.

– Még ma is kézimunkázok. A horgolást már nem látom, de kötök, magamnak készítek pulóvereket, amit mindenki megdicsér, hogy milyen szép, de Editnek nem kell – mesélte Tóth Jánosné Ábrahám Júlia, akinek három gyermeke született. A férje már évekkel ezelőtt, János fia pedig az idén halt meg. Sándor fia Hódmezővásárhelyen él.