Bújócska és fogócska a Dóm téren: jó terep a szalmalabirintus

Lihegve toppant mellénk Máté és Márk, a szalmalabirintus minden részében futkosott vagy épp megbújt valaki. A tizenegy éves ikerpár hittanóra után jött ki csoportjával a Dóm térre, hogy ügyesen elvesszenek vagy épp megtalálják egymást a bálák között.

A délelőtt az ovisoké volt, de délutánra a „nagyoké" a terep.

Ostromra fel!

– Csak úgy kijöttünk – vetették oda, mielőtt továbbálltak, a játék ugyanis nem áll meg a Szegedi Karácsonyi Heteken. Dél-Magyarország legnagyobb szalmalabirintusát építették fel a térre, ahol éjjel-nappal

 tiétek a terep!

Mi kipróbáltuk. Az illatos bálák közt csak úgy repül a szalma, ha belelendülünk, de már az is élmény, ha a kis folyosókon odatalálunk a labirintus közepén álló erődbe. Ostromra fel!

A „búgócska" a trendi

– Jó itt a hangulat – állapította meg a kilencéves Laura, aki nálunk jóval ügyesebben szökkent fel a kimagasodó építményre. Sokáig nem időzhetett társaságunkban: mellette már hangosan számoltak a fiúk. – Bújócskáztok vagy fogócskáztok? – érdeklődtünk a különös kavalkádot látva, hiszen a labirintus minden szegletében izgett-mozgott egy-egy pajti.

– Mindkettőt! – vágta rá, és elmagyarázta, hogy akit a bújócskában megtalálnak, az lesz a fogó. Búgócska, világos, nem? Mire visszanéztünk, Laura már el is tűnt, biztos jó rejtekhelyet talált a magasból.

Tereprendezés

A játékot azért felnőtt-tekintetek keretezték. De ahogy érdeklődtünk, kiderült, hogy csak egy szabály van a labirintusban: nem szabad a bálákról ugrálni. Az élelmesebbek azért rugalmasan kezelik ezt a kérdést. Nem ugrálnak, de kedvük szerint át- meg átrendezik a terepet.

És igazuk van, így nemcsak elbújni könnyebb, de a fogónak is jól meg kell dolgoznia az eredményért.