Egy napig gyalogolt a perui sivatagban a szegedi versenyző - Barta Tamás célba ért

Barta Tamás 59 óra 21 perc alatt teljesítette a 250 kilométert nem mindennapi körülmények között. Megírtuk, mindenki maga vitte az élelmét, a ruháit, a hálózsákját, polifoamját és egyéb felszerelését a hátizsákjában a futáskor, mert a rendezők csak vizet és sátrat biztosítottak. Barta Tamás közel 14 kilót cipelt a hátán futás, gyaloglás közben.

Persze indultak a versenyen valódi sivatagi futók, olyanok, akik eleve ilyen körülmények között tréningeztek. A férfiaknál a marokkói Rachid el Morabity nyert 21 óra 32 perccel, a nők mezőnyében pedig a francia Nathalie Mauclair szerezte meg az első helyet 25 óra 58 perces teljesítményével.

Sikerült. Fotó forrása: Barta Tamás facebook oldala

Korábban írtuk:

A versenyen egyedüli magyarként indult Barta Tamás azt írta, hihetetlen a múlt kedden, november 28-án kezdődött verseny, amelyen hat nap alatt 250 kilométert tesznek meg a futók a perui Atacama-sivatagban.

– Egyszerre nehéz és gyönyörű, sportriporteri nyelven szólva: menny és pokol – írta vasárnap a Délmagyarországnak Barta Tamás. – Az első nap elkaptam valamilyen fertőzést, ezért négy napig nem tudtam enni, csak inni. Szombaton sikerült ennem, és ma, vasárnap már sokkal jobban vagyok, mintha kicseréltek volna. Pénteken a hosszú távon, a 68,4 kilométeres szakaszon meg kellett állnom, annyira fájt a vállam és a gyomrom. Éjfélkor ledőltem egy kicsit a negyedik ellenőrző pontnál, mert úgy éreztem, itt a vég, nem tudok tovább menni. Fájt mindenem és rettenetesen hideg volt. Éjfélkor elaludtam a csillagos ég alatt egy hálózsákban, nagyon fáztam, de olyan fáradt voltam, hogy nem érdekelt. Körülbelül éjjel 2-kor sikerült felkelnem. Begyűrtem valahogy a hőtartó fóliát a pólóm alá, erre vettem fel a széldzsekit, arra pedig a hálózsákom, majd a hátizsákom. Elindultam a teliholdas éjszakába, 2-3 fokban. Itt nagy a hőingadozás, nappal negyven fok is van, éjjel viszont 0-5 fok. Négy órán át meneteltem a sivatagban egyedül. Senki se volt előttem és mögöttem kilometerekre se. Olyan csend és béke volt, amit soha nem felejtek el! Hihetetlen élmény volt! Valami vitt tovább, és hajnalra elértem az óceánt. Gyönyörű volt napfelkelte, soha életemben nem láttam még ilyet! Már csak egy nap és 20 kilométer van hátra, és véget ér hétfőn a verseny – írta a szegedi Barta Tamás.

Vasárnap a 42 kilométeres távot 7 óra 44 perc alatt teljesítette Tamás, és futott be a 157. helyen a célba a 203 versenyzőből a Marathon des Sables sivatagi futóversenyen. Hogy valóban beteg lehetett Tamás, mi sem mutatja jobban, minthogy múlt szerdán ugyanezt a távot, 42 kilométert 10 óra 10 perc alatt teljesített.