Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

125 éve nyílt meg Szeged színháza

Szeged - Ünnepi gálával emlékezik meg október 14-én, kedden este 19 órától a Szegedi Nemzeti Színház arról, hogy 125 évvel ezelőtt ezen a napon I. Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében díszelőadással nyitották meg a nagyárvíz után újjáépülő város első állandó kőszínházát.
Az 1879-es nagyárvíz után a város újjáépítésének tervében szerepelt a régóta hiányzó állandó kőszínház létesítése is. Az elképzelések egyik fő pártfogója Tisza Lajos királyi biztos volt. Mint az összeállításunk egyik forrásául szolgáló színháztörténeti alapvetésből, Sándor János rendező kitűnő könyvéből, A szegedi színjátszás krónikájából megtudhatjuk: a város polgársága támogatta a teátrum építését, az árvíz után feloszlott Városi Kör vagyonát is erre a célra ajánlották fel.

1881 májusában a törvényhatósági bizottság a szegedi igényeknek megfelelő színház építésére 200 ezer forintot szavazott meg, a teátrum helyéül a lerombolandó vár északkeleti részének 600 négyszögöles területét jelölte ki.

Tisza Lajos a korszak egyik legnevesebb tervező cégét, a teátrumaival az egész monarchiát elárasztó bécsi Fellner&Helmert bízta meg, hogy tízhetes határidővel készítse el a szegedi színház terveit.

Bécsből tervező, Pestről igazgató

Tizenhat neves budapesti műépítész – köztük Ybl Miklós és Lechner Ödön – levélben tiltakozott a város vezetőinél a bécsi szakemberek felkérése miatt, és pályázat kiírását kérte. A város ennek ellenére jóváhagyta Ferdinand Fellner és Hermann Gottlieb Helmer terveit, sőt a 299 ezer 500 forintra becsült beruházáshoz biztosította a még hiányzó közel százezer forintot. 1882. március 2-án pályázat alapján Jiraszek Gábort és Krausz Lipótot bízták meg az építkezéssel. Június 11-én tették le a színház alapkövét, majd gőzerővel megkezdődtek a munkálatok. December 22-én a város törvényhatósági bizottsága nagy többséggel úgy határozott: az új színházat igazgatói kezelésbe adja, a direktort a színügyi bizottság meghallgatásával nyílt pályázattal vagy meghívással három évre választják, és arra kötelezik, hogy a szegedi színpadon elsősorban tartalmasabb drámai műveket adjon.

A szegedi színház új épülete 1883-ban Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A szegedi színház új épülete 1883-ban
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

A színház első igazgatójává a pesti népszínház ifjú rendezőjét, Nagy Vincét választották, aki pályázatában a kor igényeinek megfelelő, nemzeti irányú teátrumot ígért, amely „a felvirágzás útján haladó Szeged város műigényeit is teljesen kielégíti". Az 1883. július 20-i városi tanácsülésen ismertették az október 1-jére tervezett színházavatás részletes programját – különös tekintettel arra, hogy az esemény díszvendége I. Ferenc József osztrák császár és magyar király lesz. Nagy Vince javaslatára a Himnusz komponistájának fiát, a Népszínház karmesterét, Erkel Eleket kérték fel az ünnepi nyitány megírására.

Királyi díszelőadás

Amikor 1883 nyarán az eltűnő állványerdő mögül kibontakozott az impozáns színházépület, azonnal a város egyik látványossága lett. 1800 személyes nézőteret alakítottak ki, a pazar színházbelső a sok aranyozással, a dekoratív csillárral és az 527 légszeszlánggal mindenkit elkápráztatott. Nagy Vince a hibákat is rögtön észrevette: nem terveztek díszletraktárt és festőtermet. Az uralkodó más irányú elfoglaltsága miatt két héttel későbbre kellett halasztani a színház megnyitását, ami érzékenyen érintette a társulatot, hiszen addig nem tarthattak előadásokat. Nagy Vince szegedi társulata – a műszakkal együtt 114 állandó taggal – a nagyobbak közé tartozott: 30 színész, 24 zenész és 40 kórustag hozta létre a produkciókat.

1883. október 14-én Szeged ünnepi díszbe öltözve várta a király különvonatát, amely délelőtt 11 órakor érkezett meg az állomásra. Miután elvonult a tiszteletére felsorakozott díszszázad előtt, Ferenc József szálláshelyére, a városházára indult, ahol királyi lakosztályt alakítottak ki számára. A színházavató díszelőadás este fél 8-kor kezdődött, a Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos királyi biztos kíséretében érkező uralkodót Nagy Vince vezette a királyi páholyba. Az est nyitószáma Szabados János ünnepi költeménye volt Erkel Elek zenéjével. Pósa Lajos színházi titkár Prológja is nagy sikert aratott, majd Dóczi Lajos történeti vígjátékának, az Utolsó szerelemnek egy részletével zárult a műsor. Amikor elhangzott a játék kezdő mondata: „Hajoljunk meg a király előtt!", a közönség felállt, és a díszpáholy felé fordulva meghajolt Ferenc József előtt, mire ő is felállt, meghajolt – és elhagyta a páholyt. Eddig tartott a protokoll, fél 9-kor már a király tiszteletére rendezett tűzijáték kezdődött.
Tűz és víz

Nagy Vince társulatával nagy elánnal látott munkához: klasszikusokat, népszerű kortárs magyar szerzőket és divatos franciákat egyaránt játszott. Hamar kiderült azonban az alapprobléma: a bevételeket messze meghaladták a kiadások. Ráadásul jött a tragédia: 1885. április 22-én a zsinórpadláson tűz keletkezett, ami pillanatok alatt elhatalmasodott a színpadon, kigyulladt az épület, a lángok messzire világítottak. Csődöt mondott a vízvezeték, nem tudtak oltani, csak a csupasz falak maradtak meg. Szerencsére fizetett a biztosító, így 1886. október 2-án átadhatták az átépített, biztonságosabbá tett, immár csak 1500 személyes nézőtérrel rendelkező teátrumot.

Gázsik 1883-ban

A szegedi kőszínház induló társulatának átlagfizetése közel tíz forinttal magasabb volt az országos átlagnál. A legtöbbet, 200 forintot Nagy Vince igazgató és Vadnay Vilma primadonna kereste. A főrendező bére 120, az első karmesteré 100 forint volt. A színészek gázsija 60-190 forint között mozgott, a kardalosok 25-70, a zenészek 40-50, a díszítők 30 forintot kaptak. Összehasonlításul: az 1880-as évek közepén a legjobban fizetett budapesti gyári munkások sem kerestek többet napi 2–2,5 forintnál. A szolgabírák évi átlagban 826, a főszolgabírák 1234 forintot kaptak, a miniszterelnök fizetése évi 30 ezer forint volt.

Ünnepi gálaest

Október 14-én, kedden 19 órakor kezdődik a nagyszínházban a 125 éves jubileumról megemlékező ünnepi gálaest. A műsor elején Gyüdi Sándor főigazgató mond köszöntőt, majd Botka László polgármester ünnepi beszéde után átadják a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja kitüntető címeket és a Pro Theatro plaketteket. Az ünnepi műsorban felidézik a megnyitó eredeti műsorát, felcsendül Erkel Ünnepi nyitánya és több népszerű operaária. A szünetben nyitják meg Gyémánt Csilla színháztörténész kiállítását az előcsarnokban. A gálaest második részében Lendvay Kamilló és Juronics Tamás balettoratóriumát, A mennyei várost mutatják be a Szegedi Kortárs Balett, a színház énekkara és a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pick képviseleti iroda Tokióban

Szeged - Tokióban nyitott képviseleti irodát a Pick Szeged Zrt., hogy az a szalámigyár termékeinek… Tovább olvasom