Délmagyar logó

2018. 04. 23. hétfő - Béla 12°C | 26°C Még több cikk.

150 éve nyitott Rohrbach, az első fényképész

Szeged - Nehéz mesterség volt az első szegedi fényképészeké. 150 éve természetes fénynél dolgoztak, a gépükben mindent fordítva láttak, és helyben hívták elő a képeket. Mégis máig fennmaradtak a remekműveik – mutatja a Fekete Ház tárlata.
– Az első szegedi fényképészek egyszerre voltak súlyemelők és vegyészek. Hatalmas bőröndben cipeltek magukkal nedves üveglemezeket, amire dolgoztak, az óriási kamerát és a mobil labort vegyszerestül. Hosszú percekig tartották mozdulatlanul a fényképezőgépet, mire megszületett a felvétel. A nézőkén át ráadásul, tükörreflex híján, mindent fordítva láttak. Utána viszont nem volt idő visszamenni a műterembe, helyben fixálták a felvételeket, érzékenyítették a papírt – magyarázta a kezdetekről Fári Irén történész-muzeológus a Fényírók és fényírdák Szegeden című kiállításon, amely szeptember 20-áig látható a Fekete Házban. A Móra-múzeum kiállítóhelye több ezer régi fotót, üveglemezt és 30 ezer negatívot őriz, amelynek feldolgozása nagyrészt egykori munkatársuk, T. Knotik Márta érdeme.

Az első szegedi fotón: Hegedűsné Boldenburg Lina színésznő. Fotók: Karnok Csaba
Az első szegedi fotón: Hegedűsné Boldenburg Lina színésznő. Fotók: Karnok Csaba

A legelső 3×5 centis szegedi fotót 1857-ben készítette Hegedűsné Boldenburg Lina fiatal színésznőről Rohrbach Antal gyógyszerész és amatőr fényképész. Két évvel később a mai Szentháromság útja 9. szám alatt ő nyitotta ki a város első hivatalos műtermét. Budán ekkoriban 5, Debrecenben 1 mester dolgozott. 1859-től az első világháborúig több mint ötven műterem működött Szegeden. Az 1890-es évekig ünnepnek számított, ha valaki a lencse előtt pózolt. (A fényképes személyi igazolvány és útlevél megjelenésével beindult a hétköznapi portrézás.) Érdemes megnézni régi családi fotókon: a fényképészek cirádás cégjelzéssel látták el. Landau Alajos a Dáni-házban, Knezsevits György az Oskola utcán, Finali és társa a Szentháromság utcában, Dietler Ferenc a Kölcsey és Kelemen utca sarkán, Letzter és Keglovich a Kölcsey utcán, Lauscher Lipót a Somogyi utcában hirdette üzletét.

Múlt és jövő: egy kattintás a régi, Kölcsey utcai szalonról – mobiltelefonnal.
Múlt és jövő: egy kattintás a régi, Kölcsey utcai szalonról – mobiltelefonnal.

Katasztrófák a felvételeken

Dokumentumértékük is óriási a régi fotóknak. Plohn Illés például Vásárhelyről érkezett Szegedre az 1879-es árvíz hírére, egy hétre rá már árulta „a katasztrófa szomorú részleteit képekben". Hozzá hasonlóan hatalmas ladikban rendezett be műtermet Klösz György, hogy megörökítse a kiáradt folyóba merülő várost. Lauscher Lipót fényképezte végig a várat, mielőtt 1881-ben lebontották. Ravasz Imre 1885-ben szomorú szenzációnak lett szemtanúja: lefotózta, amint leégett a két évvel azelőtt épült színház. Fura fintora a sorsnak, hogy előtte Letzter Lázár éppen a színház tetejéről fényképezte végig Szegedet a Tiszától a Tiszáig egy egyedülálló panorámafotóra. A tűzoltókapitány kérte fel rá, mert a színház volt a legmagasabb épület, és oda akartak telepíteni egy állandó tűzjelzőt. 1900-ig nem létezett még vezetékes villany, ezért a műteremben is napfénynél dolgoztak. Az egyedüli szalont, amelynek üvegfalú épülete máig fennmaradt, Kozmata Ferenc építtette a Széchenyi tér 2. szám alatt 1892-ben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi kiadók könyvheti újdonságai

Szeged - A szegedi könyvkiadók is számos kötetük megjelentetését időzítették a hamarosan kezdődő 80.… Tovább olvasom