Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

1848 polgári hozadéka

1848 tavaszának eseményei a polgári átalakulás jegyében zajlottak Magyarországon. Hazánk különleges helyzetben volt a XIX. század közepén: kialakult polgárság híján a változtatást a magyar nemességnek kellett fölvállalnia.
Pelyach István: Ma is állandó politikai vitakérdés a polgári társadalom megléte. Fotó: Gyenes Kálmán
– Az elmúlt 10-15 év állandó politikai vitakérdése a polgári társadalom megléte, felépítése. Mindkét oldal megfogalmazza a maga polgárfelfogását, de úgy gondolom, mesterséges jelzőket aggatunk a fogalomra – mondta Pelyach István, az egyetem új- és legújabb kori magyar történeti tanszékének tudományos munkatársa.

Magyarországon a XIX. századra megérett a helyzet a rendszerváltozásra. A reformkor politikai elitje – a régi nemesi társadalom liberális, másként gondolkodó része – felismerte, hogy a hagyományos gazdasági, társadalmi keretek felett eljárt az idő. – Amikor a magyar nemes piacra vitte rossz minőségű gabonáját, szembesülnie kellett azzal, hogy hiába termeltette meg olcsón a jobbágyaival, a piacon nem tudja eladni – magyarázta Pelyach István.

Hiányzó polgárság

A változás, a polgári társadalom és gazdaság alapjait Európában a polgári forradalmak teremtették meg. Előfeltételük egy gazdaságilag erős polgárság megléte volt. Ez Franciaországban, Angliában és Németalföldön már létezett, Magyarországon viszont nem alakult ki. Ezért a XIX. század közepén, a reformkorban az átalakulást egy olyan társadalmi rétegnek kellett fölvállalnia, amelynek nem volt polgári mentalitása és életérzése: a nemességnek. – Tőlük nem várhattuk el hogy tisztán csak ezek mellett az elvek mellett álljanak ki. Ezért 1848 tavaszán, a Pozsonyi Országgyűlés törvényalkotó munkájában a nemesi érdekérvényesítés is fontos szerephez jutott. A nemesség úgy akart változtatni a társadalmon, hogy a hatalmat megtartsa. De nem is tudta volna kinek átadni, mert nem volt olyan polgári vagy értelmiségi elit, amely átvehette volna tőle. Ezért hazánkban a politikai hatalom a II. világháború végéig a magyar nemesség kezében maradt – magyarázta Pelyach István.

Példátlan összefogás

– 1848 márciusában voltaképpen békés átmenet következett be. A pesti eseménysor – Petőfiék forradalma – romantikus, látványos, de csetlő-botló volt. Nem dörögtek fegyverek, nem kellett Bastille-t rombolni. Ahhoz, hogy a forradalom sikeres legyen, szükség volt Kossuthra, Széchenyi Istvánra, Batthyányra is. A reformországgyűlés programja gyökereiben ugyanaz volt, mint Petőfiéké – magyarázta a történész. – 1848 ezzel együtt kivételes pillanat volt. Olyan társadalmi összefogásra került sor, amilyenre meggyőződésem szerint azóta sem. Ez a nemzeti együttműködés, egyet akarás, együtt gondolkodás és cselekvés időszaka volt.

A polgári fejlődés tehát hazánkban a nemesség mellett próbált kibontakozni. – A dualizmus korában kezdetét vette a polgári társadalom jellemző rétegeinek kialakulása, de megmaradt a hagyományos feudális világ, a vármegyei nemesség is, amely monopolizálta a politikai hatalmat. Ha a nagypolgárok hatást akartak gyakorolni a politikai életre, megpróbáltak beházasodni egy régi arisztokrata családba, vagy nemesíttették magukat Ferenc Józseffel – beszélt a kitörési próbálkozásokról a történész.

Kényszerpályán 1948-tól

A megrekedt fejlődés a XX. században is végigkísérte a magyar társadalmat. – Károlyi 1918-as forradalma zsákutcának bizonyult, a Tanácsköztársaság lett a vége, amely nem a polgári értékrend felé mozdította a társadalmat. A 133 nap után a fehér terror és a Horthy-korszak évei következtek. 1945 tavaszán aztán sor került a földosztásra, amely a polgári társadalom alapja. Sajnos hamar pályát tévesztünk, mert a Tildy-kormányon belül a szovjet jelenlét miatt egyre erősebb hatalommá vált a kommunista párt. Így 1947–48-tól, a hatalomátvételtől a magyar társadalomfejlődés megint nem organikus úton, hanem kényszerpályán haladt.

Az 1956-os forradalmárok pedig nem a polgári társadalom megteremtését tűzték ki célul, hanem a Rákosi-, sztálini diktatúrából akartak egy élhetőbb szocializmust teremteni – összegezte a XX. század eseményeit Pelyach István. – Nem csoda, hogy 1990-hez úgy érkeztünk el, hogy olthatatlan vágy él bennünk a polgári eszmény megfelelése iránt, de igazából nem tudjuk, mi a polgári társadalom. A polgár nem hozható létre egyik napról a másikra. Úgy látom, ahhoz, hogy hazánkban normális polgári értékrend alakuljon ki, még egy-két emberöltőnek el kell telnie.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyei lista: kinek meglepő, kinek nem

Farkas Sándor, a szentesi körzetben induló országgyűlési képviselő vezeti a Fidesz megyei listáját.… Tovább olvasom