Délmagyar logó

2017. 07. 20. csütörtök - Illés 21°C | 34°C Még több cikk.

1956: Pusztay Éva mellett kitartott szerelme

Szeged - Első szegedi egyetemista nőként állította népbíróság elé a Kádár-rendszer Pusztay Évát, az 1956-os röpcédulákat gyűjtő, sokszorosító és terjesztő vegyészhallgatót. Pedig Éva szemlélőként, nem szervezőként vett részt a szegedi 1956 legjelesebb eseményein.
Mese csak a szegedi MEFESZ-emlékmű tövében, az őszi napfényben fürdőző, ölelkező fiatal pár számára, hogy a domborművön megörökített elődeiknek milyen sokat jelent a szabadság.

Emlékmű fényképről

– Éket vert a diktatúra fekete kőtömbjébe az első, Szegeden kigondolt és megalakított, a párt ifjúsági szervezetétől, a DISZ-től független diákszervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ). De a demokráciából is leckét adott egész a máig, mert minden fölvetődött javaslatot megvitatott a hallgatóság, aztán meg minden karon megalakultak a MEFESZ-szervezetek – mutat a korabeli fotó ihlette emlékműre, mintegy annak üzenetét magyarázva Pusztay Éva vegyész. A Szegedi Tudományegyetem nyugdíjas docense férjével, Török Attilával együtt szinte minden 1956-os rendezvény résztvevője, mióta szabadon lehet emlékezni arra a 13 fölszabadító napra, amely megrendítette a világot, az országot, de kettőjük életének is új irányt szabott.

Mese a maiaknak, mert elképzelniük is nehéz: milyen szigorú rend szerint éltek diákelődeik az 1950-es években.

Szerelmük erejét, fiatalságukat, 1956 megrendítő 13 napját is fölidézi a MEFESZ-emlékmű Pusztay Évában és Török Attilában. Fotó: Segesvári Csaba
Szerelmük erejét, fiatalságukat, 1956 megrendítő 13 napját is fölidézi a MEFESZ-emlékmű Pusztay Évában és Török Attilában. Fotó: Segesvári Csaba

– Jelen voltunk, vezető szerepet nem játszottunk az olyan szegedi 56-os rendezvényeken, mint az emlékművön is megörökített MEFESZ-alapító nagygyűlés – folytatja a múltidézést Pusztay Éva. – Látásból szinte az egész évfolyamot ismertük, mert a heti egyszeri tudományos szocializmus előadást az audmaxban tartották. A fiúk meg a heti háromórás honvédelem-oktatáson találkoztak. Ezeken ugyanúgy kötelező volt megjelenni, mint ahogy muszáj volt aktivizálódni a szemináriumokon. De ettől függetlenül is: szigorú rend szerint folyt az oktatás, vizsgára is tárgyanként csak egy-egy napot jelöltek meg, és névsor szerint ment a feleltetés. Kötelező volt az orosz is, miközben más nyelv tanulására nem nyílt lehetőség.

Pillangóhatás

Mese az ifjaknak, mert fölfogniuk is nehéz: a mindenfelől ellenőrzött életben mennyire megrendítő lehetett a szabadság pillangójának megjelenése, s a szárnyának rebbenése nyomán keletkező vihar.

– Mi is megkönnyebbültünk, helyettünk is kimondták a követeléseket az október 16-i és 20-i nagygyűlésen – a tanulási terhek változtatásától kezdve a szabad választásokon át az ország függetlenségéig. Ilyen érzés lehet, amikor friss levegőhöz jut a fuldokló – érzékelteti a helyzetet Éva. – De jelen voltam az október 23-i tüntetésen ugyanúgy, mint az október 24-i csillaghulláskor. Láttam a városháza előtt megjelenő, majd visszahúzódó, aztán újra ijesztgető szovjet tankokat.


Dráma és szerelem

Mese a mai szerelmeseknek, vagy inkább könnyes love story, ami a forradalom bukása után Évával és Attilával megesett.
– Dac, düh és elkeseredés keveredett bennünk november közepén, mikor a legális magyar kormányt csapdába ejtették a szovjetek. Az nem lehet, hogy csak röpke álom volt a szabadság, mondtuk egymásnak is – néz a múltba Éva. – „Nyílt levél Kádár Jánosnak...", „Engedjétek be az ENSZ-megfigyelőket!..." kezdettel röplapokat másoltunk édesanyám otthoni írógépén, aztán Attilával önfeledt szerelmespár sétáját mímelve kitűztük a kerítésekre, bedobtuk a postaládákba. Azt gondoltuk, ennyit meg kell tenni...

December 14-én éppen a Holdfényszonátát zongoráztam, amikor elárasztották a lakásunkat a munkásőrök, és házkutatás után letartóztattak. Karácsony előtt ugyan hazaengedtek, de 1957 januárjában visszavittek a Csillag börtönbe. Édesanyámtól, Attilától el se búcsúzhattam. Aztán Pestre, a Markó utcába kerültem – a Népbíróság elé tették az ügyemet: aránytalanul súlyos, 1 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítéltek, az akkori Sztálinváros közelébe, Pálhalma Mélykút nevű telepére vittek, ahol köztörvényesek között velem is kemény fizikai munkát végeztettek. Először 1957. június 3-án egy levelezőlapon adhattam életjelet magamról. Ezután egyedül édesanyám jöhetett látogatóba, küldhetett csomagot. Éheztünk, és szinte agyondolgoztattak – később Nagyfán is. Az ottani bolgárkertészetben combközépig vízben állva annyira rosszul lettem, hogy a szegedi klinikára szállítottak, és perforált vakbélgyulladással megműtöttek. Orvostanhallgatók ismertek föl, vitték a hírt szüleimnek, hogy itt vagyok...

110-ből 17 nő

A MEFESZ rendezvényein, illetve a szegedi forradalmi eseményekből részt vállaló egyetemisták közül számításunk szerint 110-en részesültek retorzióban. Közülük 17 nőt büntettek – szigorú megrovással vagy az egyetemről való kizárással, kettőre börtönbüntetést róttak. A legelső, leggyorsabb és legsúlyosabb ítélet Pusztay Éva vegyészhallgatóé (képünkön): Népbíróság ítélte 1 év 6 hónapos letöltendő börtönbüntetésre (egy másik perben Kurcsa Klára joghallgató államvédelmi iratokról készített másolat miatt 10 hónap börtönt kapott). A MEFESZ szervezésében részt vállaló diákok bírósági ítélete: összesen 47 év 7 hónapnyi börtönbüntetés. 

Üzenetek


– Ott láttam meg Évát, több mint egy év után. Legutóbb az ügyészség ablakán nézett ki, én meg a Tisza-szállónál álltam. Most meg a szemközti klinikaépület ablakából néztük egymást – a szemünkkel beszéltünk – küszködik könnyeivel Attila is. – Olyan biztosak voltunk egymásban, mint hogy fölkel a nap.

Mese, de nem tanulságok nélkül való 1956 mának szóló üzenete.

– Fölemelő élménye életemnek 1956! Nektek már történelem. De tanuljatok belőle! – mondtam a gyerekeimnek és az unokáimnak is, amikor először beszéltem nekik, mit éltünk át akkor. – összegez Pusztay Éva. – Pedig később is kísértett ez a rosszakarómtól eredő, s talán a diákság elijesztéseként elrettentésül rám kiszabott büntetés. Végül 6 évvel később fejezhettem be az egyetemet, de még 9 évig nem oktathattam. Végre 1975-től a diákok közelébe mehettem, majd nekem, aki 1966-ban nem is érintkezhetett a hallgatósággal, 1993-ban mint legjobb előadónak Magister Optimus elismerést ítéltek a diákok. Ez elégtételt jelentett... Megdobált az élet, de nem tudnék más lenni, mint akkor voltam: őszinte. Akkor a szabadságért és a függetlenségért küzdve egy nagyon kis ország szembe mert szállni a helyi diktatúrával és egy nagyhatalommal. Jó volt részese lenni annak a gyönyörű 13 napnak!

Olvasóink írták

  • 2. Huszti Zsuzsa 2008. november 04. 15:39
    „Nagyon örülök, hogy végre megszólaltatják mindazokat az egykori fiatalokat, egyetemistákat, akikrésztvevői voltak a szeged forradalmi eseményeknek és ellszenvedői a forradalmat követő megtorlásoknak. A Pusztay család lelkesen üdvözölte a forradalmat, résztvett az ünneplésben, de nem gondolta, hogy ezért majd nagy árat kell majd fizetnie.
    Pusztay Ödönt, az édesapát egy házkutatás során a fegyverrejtegetés hamis vádjával elvitték és megkinozva, összeverve került haza, miközben Éva lánya, a harmadéves vegyész-hallgatót néhány röpcéduláért letartoztatásban maradt A Pusztay család sokáig nem tudott lányuk hollétéről, az édesanya fogházról, fogházra járva kereste a fiatal lányt, miközben olyan helyzeteket kellett átélnie és olyan sorsokat megismernie, amelyeket nem lehet elfelejteni.
    Magam is részese voltamezeknekaz "élményeknek", amikor, mint barátnő és évfolyamtársnő hétről, hétre meglátogattam a családot. Az édesanya beszámolóját a bebörtönzött politikai foglyok helyzetéről, köztük a 16-éves munkáslányról, akit véresreverve löktek vissza a börtöncellába, vagy azt a "canossa" járást, amit a hozzátartozoknak kellett elviselni mikor keresni kezdték a szeretteiket.Ezekről sajnos keveset tudnak az emberek, mert nem beszélhettünk 56-ról, azokról a csodálatos napokról, amelyeket valamennyien átéltünk és még kevesebbé azokról, ami ezután következett, az indokolatlanul brutális megtorlásról.
    Csodálom mindazokat, akik a forradalmi események elindítói és részesei voltak, de még inkább azokat, akik a megtorlás áldozataivá váltak! Ma talán nehezen érthető és irreális a húség fogalma, húség a szabadság eszméjéhez, hűség a hazához, de jó, hogy ilyen példák vannak éa jó, hogy ezeket be is mutatják nekünk
    Köszönettel és üdvözlettel
    Huszt Zsuzsa
    egykori 56-os egyetemi hallgató”
  • 1. Huszti Zsuzsas 2008. november 04. 15:11
    „folytatás (az előző hozzászóláshoz!):
    Csodálom mindazokat, akika forradalmi események elindítói és részesei voltak, de legfőképpen azokat, akiknek a megtorlást is el kellett szenvedniük. Ma talán "irreális" egy fiatal számára a hűség fogalma, húség a szabadság eszméjéhez, hűség a hazához, hűség a szerelmünkhőz, de jó, hogy vannak ilyen példák és jó, hogy időnként be is mutatják nekünk!
    Köszönettel és üdvözlettel
    Huszti Zsuzsa
    egykori 56-os egyetemista”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szilágyi Ákos az irodalmi szalonban

Szeged - Újabb népszerű költő látogat el Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet kiállítására, hogy egy… Tovább olvasom