Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

1989. április: Királyt visszavették a pártba

Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban.
1989 áprilisa a csendesebb hónapok közé tartozott, az emberek figyelme az új korszak nyitányaként megünnepelt legendás szegedi március 15-e után a mindennapok felé fordult. A politikában apró lépésekkel, fokozatosan bontják le a pártállamot.

Április 11-én, a költészet napján a megyei tanács végrehajtó bizottsága – amelyet Lehmann István tanácselnök vezetett – visszahelyezte állásába a Tiszatáj 1986-ban politikai okokból menesztett, 1989 februárjában rehabilitált szerkesztőit: Annus Józsefet, Vörös Lászlót és Olasz Sándort. Állás nélkül maradtak viszont az addigi szerkesztők: Kaposi Márton, Belányi György és Zsoldos Sándor. Még egy rehabilitálás: április 18-án az 1988-ban az MSZMP-ből kizárt Király Zoltánt vették vissza a pártba (Lengyel Lászlóval, Bihari Mihállyal és Bíró Zoltánnal együtt). A Délmagyarországnak azt mondta: nem él a lehetőséggel, független országgyűlési képviselő szeretne lenni.

A parlament fenegyereke ekkor már egy hónapja Angliában volt, tanulmányúton, ott értük utol. Így 1989 tavaszán az országgyűlés legaktívabb szegedi tagja Rózsa Edit, a gumigyár energetikusa volt.
Április 15-én reformműhely-tanácskozást rendezett az MSZMP Kecskeméten, ezen Keserű Imre szentesi középiskolai tanár (akit sorozatunkban már megszólaltattunk) a reformszárny pártból való kiválását kezdeményezte. Szegeden is forrongtak a párton belül a reformerek.

Rózsa Edit 1989-ben országgyűlési képviselő, ma Miskolcon fesztiváligazgató. Fotó: Enyedi Zoltán
Rózsa Edit 1989-ben országgyűlési képviselő, ma Miskolcon fesztiváligazgató.
Fotó: Enyedi Zoltán

Eközben éltek a régi beidegződések is: április 4-ét, hazánk felszabadulását megemlékezésekkel, veteránok köszöntésével ünnepelték. Április 22-én pedig még Lenin születésnapját is megülték.
Áprilisban neves szegediek kaptak kitüntetéseket: József Attila-díjas Baka István költő, Juhász Gyula-díjas Bátyai Jenő helytörténész, Polner Zoltán költő és ifj. Lele József néprajzkutató, Liszt-díjas Weninger Richárd karnagy, érdemes művész Juhász József operaénekes, SZOT-díjas Varga Mátyás díszlettervező. Fennállása 25. évfordulóját ünnepelte a Molnár Dixieland Band. Gregor József, Szeged legendás basszistája pedig megígérte, visszatér Szegedre, elvállalja az opera vezetését. Az újságírószakma akkori legmagasabb elismerését, a mai Táncsis-díj elődjét, a Rózsa Ferenc-díjat kapta meg volt kollégánk, Papp Zoltán.

A hónap országos jelentőségű eseménye, hogy április 22-én elmondhattuk, „meghalt a KISZ, éljen a Demisz", a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. Április 25-én pedig megkezdődött a szovjet csapatok részleges kivonása, Kiskunhalasról 31 harckocsit indítottak útnak.

„1985-ben 24 évesen – a legfiatalabbként – kerültem a parlamentbe. 1989-re úgy emlékszem, mint egy ritka, már soha többé vissza nem térő időszakra: nyitott tér volt az országgyűlés mindazok számára, akik tenni akartak a régióért, az országért. A parlament munkáját nem lehetett se a korábbi évekéhez, se a későbbiekhez hasonlítani. Nem kötött a pártfegyelem, egyéni képviselőként legjobb tudásomnak megfelelően segíthettem a választóimat. Azonnali vizsgálatot kezdeményezhettem például, hogy ne adják el 100 forintért az újszegedi KISZ-iskolát – ehhez 80 aláírással kaptam levelet a szegediektől. A Délmagyarországban A képviselő levelesládája címmel önálló rovatom is volt. 1989-ben olyan törvények születtek, amelyek évekre meghatározták a gazdaságot, a demokratikus intézményrendszert. Önálló indítványokat terjesztettem be: az én nevemhez kötődik például a 2 perces hozzászólások rendszerének bevezetése."

Lehmann István 1989-ben tanácselnök, ma nyugdíjas

„Számomra az 1989-es esztendő 1988-ban kezdődött, mert ekkor – 15 év vásárhelyi elnökhelyettesség után – meglepetésemre megválasztottak a megyei tanács általános elnökhelyettesévé. Azért lepődtem meg, mert mindenki tudta, hogy az akkori megyei vezetés nem nagyon kedvelt. Amikor pedig 1988. december 16-án lemondott a megyei tanács elnöke, az elnöki feladatokat is el kellett látnom. Rendszerváltozásban nem gondolkodtam, bár Pozsgay Imre február 3-i, a porcelángyárban megtartott pártaktíván elmondott beszéde engem is gondolkodásra késztetett. Ekkoriban kezdődött meg a megyei tanácselnök-választás előkészítése is, teljesen új szellemben. Sem a párt, sem a népfront nem tett személyi javaslatot, várta a lakosság véleményét. Ennek is köszönhető az a hármas jelölés, amilyenre azóta sem volt példa. Nagy elismerésnek tartottam, hogy március 31-én elnöknek választottak."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Pajzs Szövetség már nem lakik itt

Szeged - Unióellenes az európai parlamenti választásokon indulni kívánó Pajzs Szövetség. A június 7-i megmérettetésre bejelentkező egyetlen szegedi szervezetet hiába kerestük hivatalos címén. Tovább olvasom