Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

1989. július: választás az uborkaszezonban

Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban.
A nyár kellős közepén Szegeden mérkőzéssorozat kezdődött az 1. számú választókerület országgyűlési mandátumáért. Mint ahogy arról már írtunk: a lemondott Apró Antal székéért ment a versengés, s aki majd győzelmet arat, az egy rövid időszakra, az 1990-es választásokig beülhet a parlamentbe.

Húsz évvel ezelőtt – egy ma már szokatlan szisztéma szerint – 3 jelölőgyűlést tartottak, és azok lettek a képviselőjelöltek, akik a résztvevők által leadott összes szavazat egyharmadát megkapták. Az aspiránsok listája hosszú volt, mert még a jelölőgyűléseken is be lehetett dobni új neveket. Raffay Ernő történész (az MDF jelöltje) és Dobozy Levente ügyvéd (független, Hazafias Népfront) mellett – közülük kellett legvégül választani – részt vett a megmérettetésben Valastyán Pál, Tóth József, Molnár Sándor és Nagygyörgy József.

Lovászi József 1989-ben, és napjainkban.
Lovászi József 1989-ben és napjainkban

Az időközi választást július 22-én tartották – és eredménytelen volt. A választásra jogosultaknak csak a 45,2 százaléka ment el voksolni. Az kiderült, hogy Raffay vezetett, a szavazatok közel 60 százalékát szerezte meg. A választópolgárok közönyét az uborkaszezonnal magyarázták. A pótválasztás időpontját augusztus 5-ére tűzték ki. Raffay kijelentette, indul, Dobozy azt mondta, még alszik rá egyet. Az MSZMP pedig váratlanul egy addig ismeretlen párttagot indított el a megmérettetésen, Miklós Károlyt.

Megszakadtak a tárgyalások az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között. Az ok lapunk, a Délmagyarország, amelynek gazdájaként akkor az MSZMP városi bizottságát jegyezték. Az ellenzéki pártok azt szerették volna, ha a napilap egy, a pártok képviselőiből álló bizottság vezetésével működne. Az MSZMP viszont állította: a Délmagyarország ugyan a párt tulajdona, de az mindig önálló műhely, szolgáltató néplap volt. „Az olvasók becsapása lenne, ha a pártok közötti egyezkedés oltárán feláldoznánk a lap szerves fejlődésben kialakult karakterét" – állt az MSZMP közleményében.

Olasz Sándor a rendszerváltás idején, és a jelenben.
Olasz Sándor a rendszerváltás idején és a jelenben

A politikán kívül is volt élet Szegeden: 10 éves felújítás után megnyílt a zsinagóga. A Mars téren olyan áruház nyílt, amelyben valutáért lehetett műszaki cikkeket vásárolni. A középiskolákban 40 fős osztályokat kellett indítani szeptembertől, mert nem volt elegendő tanterem. Aláírták a Szegedért Alapítvány alapító okiratát. A szabadtérin júliusban bemutatták a Párizs gyermekeit és A jövendőmondót, a hónap végén pedig elkezdődött a SZIN.

Július 1-jétől a Tiszatájat újra a régi, 3 fős rehabilitált szerkesztőség vezette.

Lovászi József volt reformkörös, ma nyugdíjas

„1989 számomra a rendszerváltást előkészítő politikai csatározások időszakát jelentette. A megyei pártbizottság munkatársaként 1988-ban egyik alapítója voltam a párton belüli reformköri mozgalomnak. Júliusban még senki sem tudta, mennyi idő kell a régi rendszer összeomlásához, és véres vagy békés lesz-e az átmenet. Grósz Károly a fehérterrortól rettegett, az ellenzék pedig attól, hogy a hatalom erőszakot alkalmaz. A pártvezetés halogató taktikázást folytatott. Mi gyorsítást, társadalmi megegyezést, békés átmenetet akartunk. Kierőszakoltunk egy rendkívüli pártkongresszust, ahol aztán a változás hívei kiszorították a hatalomból a konzervatívokat. Megszűnt a visszarendeződés és az erőszak veszélye. Felgyorsultak az ellenzékkel folytatott tárgyalások, megszületett a békés átmenet forgatókönyve. A rendszerváltás útjából a baloldali reformmozgalom hárította el a politikai, hatalmi akadályokat. Örülök, hogy ennek aktív részese lehettem. A rendszerváltás után abbahagytam az aktív politizálást. A többpárti demokráciának örülök, a politikai csatározások alpári stílusának nem. Jó, hogy az emberek négyévente leválthatják a kormányzó pártot, ha elégedetlenek vele. De sok az árnyoldal. A politikai rendszerváltás vér nélkül zajlott, a gazdasági változásoknak azonban sok család esett áldozatul."

Olasz Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Tiszatáj főszerkesztője

„Remények és illúziók éve volt 1989. Egy évvel korábban még figyeltük, hová üt a végnapjait élő diktatúra, de azt, hogy végnapjait élte, senki nem tudta. 89-ben hirtelen leomlottak a falak. Valljuk be, a nyolcvanas évek hazai forrongásai, ellenzéki és reformtörekvései mellett világpolitikai tényezők játszottak ebben szerepet. Mindenesetre olyan volt ez, mint amikor egy hosszú ideje lezárt szobába betódul a friss levegő. Bizalom, optimizmus, szellemi pezsgés, s a magyar szellemi élet még látványos törések, szakadások nélkül – de már nem sokáig. Valahogy túl gyorsan jött minden. A damaszkuszi úton (Esterházy Péter szavaival) nagy tolongás támadt. Arcok, maszkok, szerepcserék karneváli játékában a magyar társadalomban elmaradt a szembenézés. A vágyott Nyugat karjaiba is akkor omoltunk, amikor az kiüresedett és komoly válságát élte, éli át. A Tiszatáj életében is fontos dátum 1989. Júliusban a régi, az 1986-ban menesztett szerkesztőséggel újraindul a lap. De ez már más korszak, másik világ, amelyben fel kellett ismerni, hogy nem folytathatjuk ugyanott, ahol három évvel korábban abbahagytuk."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Thealter szubjektív: a 7. nap

Szeged - A Thealter jövőre jubilál. A 20. fesztivál címe: Tolnai Világlexikona, ünnep és extázis. Tovább olvasom