Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

1989. június: az első ejtőernyős botrány

Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban.
A Dózsa György utcai volt ifjúsági irodát kapták meg az Ellenzéki Kerekasztal (EK) szegedi pártjai, itt kezdődtek el 1989 júniusában az egyezkedések. Akkoriban a rendszerváltó pártok még egységfrontba tudtak tömörülni a közös ellenséggel, az MSZMP-vel szemben, és ezen a kis helyen is elfértek békében.

Az MSZMP városi bizottsága részéről Gyenesey Edinát bízták meg, hogy a párt tárgyaló delegációját vezesse. (Az akkoriban a belső ellenzéket képviselő fiatal hölgy a Horn-kormányban a környezetvédelmi minisztérium sajtófőnökségéig vitte, de a posztról lemondatták.)

Az első tárgyalást június 27-én tartották, a témák között az MSZMP vagyonával való elszámoltatás állt fontossági sorrendben az első helyen. A média hatalmát felismerve az ellenzék már ekkor kikötötte: a pártlap Délmagyarországnak semleges napilappá kell válnia. Ma már mosolyt csalhat az arcokra az az elképzelés, ami a szegedi városi tanácsülésen – szintén ebben a hónapban – merült fel, miszerint alapítani kellene egy koalíciós napilapot is.

Horváth Ferenc 1989-ben...
Horváth Ferenc 1989-ben...

1989. június 16-án Budapesten újratemették Nagy Imrét, 1956 mártír miniszterelnökét. Szegeden az Aradi vértanúk terén állítottak kopjafát a forradalom tiszteletére, az országos gyásznapon itt koszorúztak az emlékezők. Az EK nevében Raffay Ernő mondott beszédet.

Júniusban kirobbant az első ejtőernyős botrány amiatt, hogy az akkor 52 éves Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság korábbi titkára a Móra-múzeumnál kaphatott volna tudományos munkatársi állást bruttó 22 ezer forintért. Az lett volna a feladata, hogy Ópusztaszerrel, valamint a leendő világkiállítással foglalkozzon, dél-alföldi kitekintéssel. Akkoriban tudományos fokozattal (Koncznak ez megvolt, igaz, neveléstudományból) az egyetemen ennél jóval kevesebbet lehetett keresni. A múzeum dolgozói által aláírt tiltakozó levél Vastagh Pál első titkárnál és Lehmann István megyei tanácselnöknél landolt. A hónap végén a múzeum szakszervezeti bizottsága is lemondott az ejtőernyősügy miatt, élén Horváth Ferenc szb-titkárral, és felállt a teljes alapszervezeti pártbizottság, Lengyel András vezetésével. Koncz végül nem foglalhatta el ezt az állást.

...és ma.
...és ma.

Horváth Ferenc 1989-ben régész, ma a Móra-múzeum igazgatóhelyettese

„A 80-as évek közepétől már éreztük az évtized végére bekövetkezett változások előjeleit. Érdekképviseleti vezetővé választásom is ezt bizonyította, hiszen a múzeumi dolgozók az előző – egyúttal párttag – szakszervezeti titkárokat követően egy polgári értékrendet valló munkatársukba helyezték a bizalmukat. Ebben a megbízatásban akkor nem szakszervezeti, hanem ellenzéki szerepet láttam, eszerint tettem a dolgomat. Ezért állt mögém az „ejtőernyőzés" elleni tiltakozásunk során a munkatársak sosem látott egysége. A Koncz-ügy a rendszerváltozás előestéjén országosan is modellértékű történés volt. A megyei múzeumi szervezet közössége szembefordult mind a múzeum vezetésével, mind kenyéradó gazdájával, a megyei tanács apparátusával. Egy hónapig tartó kemény ellenállással mondtak nemet a hatalomnak. Visszatekintve azért modellértékű az eset, mert egy munkahely szinte teljes egységet tudott felmutatni. Vállalva a várható megtorlást, még az állás elvesztésének rémét is. Ma úgy látom, az ország a szegedi modell követése helyett húszévnyi történelmi esélyt szalasztott el."

Csapó Balázs 1989-ben...
Csapó Balázs 1989-ben...

Csapó Balázs 1989-ben ismert ellenzéki, ma vállalkozó, önkormányzati képviselő

„1989-ben már több mint 10 éve vettem részt az ellenzékiek munkájában: önképzőköröket, táborokat szerveztünk, szamizdatot gyártottunk. 1983-ban házkutatás volt nálunk, letartóztattak, vizsgálati fogságba kerültem a Rajk László és társai ellen indított perben, ahol Rajknak Demszky Gábor és én voltunk a 'társai'. Ettől kezdve nem taníthattam, holott Aczél György levelében biztosította: 'végzettségének megfelelő' tanári állást kaphat. Lassan elkezdődtek vállalkozói éveim: vállalkoztam arra, hogy Bíró Zoltán főiskolai szobájában kitaláljuk, milyen legyen az MDF pártigazolványa; hogy kiadjam az ország első legális ellenzéki lapját, a Déli Naplót; hogy szerkesszük Széchényi Misivel a Fidesz Híreket, Lezsák Sándorral az MDF-hírleveleket; Kőszegh Ferenccel az SZDSZ Belső tájékoztatóját; hogy az irodámban induljon az SZDSZ-nek és 'ifjúsági tagozatának', a Fidesznek a helyi pártközpontja; hogy a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként képviselő legyek a városházán. Majd otthagytam a pártokat. Sokat változtak a barátaim: politikusok lettek, én nem. Ma demokrácia van, és nincsenek biztos értékeink, nincs létbiztonság. Én nem ilyen demokráciáról álmodtam."

...és ma.
...és ma.

Olvasóink írták

  • 2. Triton 2009. június 26. 14:10
    „Kész vicc! Csaló (alias: Csapó) Balázs, mint rendszerváltó. Mindig is a komcsik beépített embere volt, álprovokatőr, Pódával és a mórahalmi Nógrádivak együtt. Különben is volt Mo-on rendszerváltás?, vagy csak a hatalom gyakorlásának formája változott meg. A háttér, a haszonélvezők maradtak.”
  • 1. varadipal 2009. június 24. 17:48
    „Szerintem nem ilyen lovat akartak az akkori ellezéki kerekasztal résztvevői, de mind elfogadták a zsíros állásokat, vagy minimálbéren tengődő vállalkozók lettek: Húsosfazekasok.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Társadalmi felelősségvállalás a GTK-n

Szeged - Nemcsak tanítják a társadalmi felelősségvállalást a szegedi gazdaságtudományi karon, de az… Tovább olvasom