Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

2007-ben történt - újságíróinkkal

"Régi hagyomány lapunknál, hogy a szerkesztők humoros történeteket kérnek az újságíróktól a szilveszteri számba."
Az ikszedik nap – rémálom volt
Horváth Levente

Számomra az esztendő egyik legemlékezetesebb momentuma a szegedi Xdayhez kapcsolódik. Az egész napos sportversenyen a város meghatározó cégeinek csapatai mérték össze ügyességüket és kitartásukat Szeged legextrémebb vállalata címéért. Hogy milyen volt? Mintha csak rémálmodtam volna az egészet...

Sokáig forgolódom az ágyamban, mire elalszom. 28 méter magasan függök egy kötélen, még két méter és elérem a víztorony peremét. Teljesen elhagyott az erőm, nem érzem a karjaimat, cserbenhagyott az izomzatom. Lentről a csapattársaim biztatnak, ne adjam fel, úgyhogy csak felbrusztolom magam. Néhány perccel később, már újra a földön, szőlőcukorral kínálnak, vennék is szívesen, de a kezem nem engedelmeskedik, teljesen elzsibbadt. Zoli, az informatikai vezetőnk siet a segítségemre, a számba adja az édességet. Ő tudja a legjobban mit érzek, előttem ő kapaszkodott a magasba a kötélen.

Xday: ijedősebbeknek nem ajánlott. Fotó: Karnok Csaba

Kis csapatunk két cégregiszteres lánytagja, Gabriella és Márti az újabb álomkép főszereplői. Előbbi macskanőként kúszik át két tízemeletes háztömb közé kifeszített kötélen, utóbbi a triál akadálypályán szelídíti a hegyi kerékpárját, ami úgy ugrál alatta, mint egy megsebzett bika. Péter, a Déli Apró lapigazgatója Gabriellával együtt vállalkozik az egyik legnehezebb feladatra, a Nagy Ugrásra: a lábukat egy rugalmas kötélhez erősítve vetik a mélybe magukat. Még zuhannak, amikor álmomban elmosolyodom: Gábor barátomat, újságíró kollégámat figyelem a négykerekű terepmotoron. Született zseni, aki mindig külön utakon jár, mint ahogy most is. Nehogy már a földúton porozzon, mint mások, inkább behajt a susnyásba, majd a szervezők hátizsákjait veszi célba, pontosan a csomagok közepén hajt keresztül.

Amikor felkelek, mindenem sajog, tyúklépésben araszolok el a nappaliig, ahol egy DVD-lemez hever az asztalon. Az egyik fotón Géza, a rendszergazda lajhármászásban küzdi át magát egy kötélen. Nem csak álmodtam. A hősök köztünk élnek.

Bedobták a bonbont
Kancsár Tímea

„Tessék csak elfogadni ezt a bonbont! Esetleg valami erősebbet? Megkínálhatjuk finom ágyas pálinkával?" Éppen csak áttuszkoltam magam a békéscsabai kolbászfesztivál tömegén egy másik asztalhoz, már megint alkohollal és édességgel bombáztak, illetve kérték, mindenképpen kóstoljam meg az általuk gyúrt kolbászt, biztosan ízleni fog. A baráti fogadtatás a következő asztalnál sem maradt el, csak úgy sorjáztak a jobbnál jobb ajánlatok az idei békéscsabai kolbásztöltő fesztiválon. A kezembe nyomtak valami ínyencséget vagy alkohollal próbáltak itatni.

Hiába tiltakoztam, mire visszaértem lapunk standjához, jó néhány bonbonos dobozt begyűjtöttem már. Mindenki nagyon barátságos volt vetélytársával is, de először nem értettem a felém irányuló túlzott kedvességüket. Rövid időn belül leesett a tantusz. Mivel írószerszámmal és füzettel a kezemben sétálgattam a résztvevő csapatok kolbászoktól roskadó asztalai között – ugyanúgy, mint a zsűri tagjai – azt hitték, én is pontozó bíró vagyok...

Bombariadó és csengőhangcsere
Kiss Gábor Gergő

Megbolydult az élet május 9-én a Széchenyi téren. „Bomba robban a városi bíróságon!" – értesítette telefonon egy ismeretlen az egyik alkalmazottat. A helyszínre érkező rendőrök és tűzoltók kordonnal zárták le a bíróság környékét, a forgalmat a mellékutcákba irányították. Kint volt szinte az összes egyenruhás: rendőrök, mentők, tűzoltók, és a katasztrófavédelem munkatársai. Miközben a szakemberek a robbanószerkezetet bombakutató kutyákkal kerestették, a kezdeti izgalom az órákig tartó várakozás miatt lassan unalomba fordult át az épület előtt várakozók között.

Ekkor szólalt meg az éppen ügyeletben levő rendőrségi szóvivő telefonja. Na, végre valami történt. Több se kellett a közelben levő tűzoltóknak! Úgy csaptak le a csengőhangra, mintha csak ezért küldték volna őket ki. Tűzoltók és szóvivő nevetve cserélgették mobil csengőhangjaikat egymással, néhány percre kiesve eredeti szerepükből.

E sorok írója nem szállt be a nagy üzletelésbe: hátha mégis robban az a bomba...

Telefonos segítség
Kormos Tamás

A tájékozódásom sohasem volt valami fényes. Ha átrendeznék a szobámat, talán még ott is eltévednék. Mikor évekkel ezelőtt a szegediből a vásárhelyi szerkesztőségbe helyeztek, minden hová térképpel mentem a városban. Sajnos, nem sok sikerrel. Vásárhelyi első riportalanyaim egyikével a Széchenyi téren beszéltem meg találkát. Felpattantam a szolgálati bicajra, s elindultam. Vásárhelyi kollégáim elmagyarázták, hogy az Andrássyn tekerjek, majd a kereszteződésnél forduljak balra, s a zsinagógánál jobbra a Bajcsyra, s onnan egyenesen a térre jutok. A kerékpáron ülve igen elbizonytalanodtam, s egy hatalmas sárga épület árnyékában telefonon felhívtam Tésik Attila fotósunkat, mondja már meg, hol van a zsinagóga, aminél jobbra kell fordulnom. – Mit látsz? – kérdezte. Egy nagy sárga épülettől semmit, válaszoltam neki. Na, az volt a zsinagóga.

Kockás cetli
Balázsi Irén

Régi hagyomány lapunknál, hogy a szerkesztők humoros történeteket kérnek az újságíróktól a szilveszteri számba. Egyik ilyen alkalomra szegény megboldogult kollégánk, Czakó János kapacitált bennünket: írjunk szösszeneteket olyan történésekről, amikkel munkánk során találkoztunk. A szerkesztő annak rendje-módja szerint megszabta nekünk az írás terjedelmét, no és megjelölte a leadás határidejét is, mondván: december 15-éig küldjük az anyagot.

Emlékezetes marad számomra az időközben televíziós személyiséggé lett kollégám esete. Az akkor még kezdő, ám igen lelkes újdondász, Kéri Barnabás kitépett a jegyzetfüzetéből egy lapot, amelyre gyorsan ráfirkálta filctollal: „Jani! A 12 sort december 16-án adom." A cetlit pedig lerakta a szerkesztő asztalára. A humoráról közismert kolléga nem volt rest. Jancsi fogta magát, és Barna kockás fecnijét belerakta az újság szilveszteri összeállításába. A mi Barnánk meg csak pironkodott.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jégszobrászok a SZIN Ice-on

Szeged - A jég nem csak pohárba való – vallja a budapesti Ice Art csoport, ezért… Tovább olvasom