Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

2300 tonna víz a magasban

Funkció és külcsín. E kettő szem előtt tartásával nem ritkán különös alakzatok születtek: a szegedi víztornyok. Korábban inkább tetszetősség, később az ésszerűség határozta meg a víztartókat.
A textilművek saját magaslati bunkert építtetett. Fotó: Schmidt Andrea
Vonattal Szeged felé zakatolva először a rókusi víztorony magasan világító betontölcsére és a telefonkolosszus jelzi: megérkeztünk. Égbe futó felkiáltójelek.

Vasbeton poharak

A rókusiak, a tarjániak és az újszegediek már hozzászoktak a víztornyok látványához. A lakótelepek emeletes tömbjei szükségszerűen vonzották maguk közé a hatvanas-hetvenes években a nyúlánk tartályokat – emlékezett a Csongrád megyei Építész Kamara elnöke, Tarnai István. A Délép jóvoltából a Víztorony téren és a Töltés utcában galléros poharak emelkednek, a rókusi pedig futurisztikus csészealj formáját öltötte. Építői nem állványoztak, egy belül álló daru emelte egyre feljebb a növekvő torony építőanyagát.

Hét vízműtelep látta el a várost modern szivattyúkkal a hatalmas földalatti tározókból: a legnagyobb ötezer, a néhány kisebb háromszáz köbméter vizet fogad be – tette hozzá Becsky Balázs, a Szegedi Vízmű Rt. ivóvíz-termelési üzemvezetője. A víz nyomását – a lakóépületek méretét követve – egyre magasabbra kellett emelni. Ezért épült a három vasbeton pohár kétszintesre. Óriási körgallérjukban ezerötszáz köbméter, a csúcsukban nyolcszáz köbméter víz fér el. Hatalmas teher: tele vízzel 2300 tonna a magasban. Akár egy közlekedőedényben; az alsó szintről a négyemeletes bérházakba nyomják fel a vizet, ami a tízemeletesek harminc méterére a „felső polcról" érkezik. Manapság korszerű földalatti tározók látják el a vezetékeket, a tornyok a változó igényekhez szolgálnak biztonsági tartalékul.

Az Öreghölgy és a kilátó

A technika a panelkorban második helyre szorította az építészetet. Nem így száz esztendeje, amikor a Szent István téri „Öreghölgy" született. Alkotója, Zielinski Szilárd építészekkel együtt szecessziós ruhát adott az ezer köbméteres vasbeton tartályra 1904-ben. Jelenleg is csinosodó új ruhájában eltörpül a lakótelepi utódok mellett, akárcsak az újszegedi ligetben ácsorgó társa. A ligeti puritán betonhenger folyamatosan újul, bár tizenöt éve kilátót álmodtak bele – fogalmazott Tarnai István. Használni ma már csak drágán lehetne. Alkotója, Szojka Jenő ugyanis az ötvenes években 5-6 méterrel alacsonyabbra tervezte szegedi társainál. Ha most bekötnék és feltöltenék, felül kibuggyanna belőle a víz.

Bunker és nyalóka

A „nagyszomjú" vállalatok külön is fúrattak maguknak kutat az elmúlt rendszerben és víztornyot emeltek az udvarukon. Ma különös mementói ezek a korszaknak és a technikának. Így nőtt ki a földből többek között az újszegedi gabonakutató vizes „templomtornya" és a konzervgyári víztartály. A textilgyárnak Fenyves István emelt félgömb alakú „magaslati bunkert", amelynek pilléreit vasbeton gyűrűkkel merevítette és a tengelyét indázta körbe csigalépcsővel. Érdekes technikatörténeti szerkezet a MÁV acélrácsos kolosszusa, tetején vastartállyal.
A várost elhagyva gyorsépítésű fémhidroglóbuszok magasodnak a mezőgazdasági területeken. Teherbíró vastag oszlopok támasztanak praktikus gömböket „nyalóka" alakzatban. Letisztultan logikus és főleg praktikus mérnöki teljesítmények.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Évadnyitó közgyűlés: végtelen vita

Hamar elszállt tegnap a szegedi évadnyitó városi közgyűlésen az ünnepi hangulat, mert a… Tovább olvasom