Délmagyar logó

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 29°C Még több cikk.

400 kilométeres zarándokút

Szeged - 11 napig zarándokolt az országban Miháczi János. 400 kilométeres, magányos túrára indult Esztergomból Máriagyűdig. A cél előtt 15 kilométerre azonban feladta, lábai nem bírták tovább. Azt mondja: a zarándoklattal új ember lett.
– Másképp látom a világot, nyitottabb és befogadóbb lettem – mondja Miháczi János. Az 57 éves férfi szombaton tért haza 11 napos zarándokútjáról. 400 kilométert szeretett volna egyedül megtenni Esztergomtól Máriagyűdig, mindössze 15 kilométerre a cél előtt azonban képtelen volt folytatni a gyaloglást, bal lába annyira fájt, hogy fel kellett adnia. Ám nem is a táv és az időtartam az igazán különleges János történetében. Inkább az, hogy nemrég gyógyult fel az orbánc nevű betegségből, s így vágott neki az útnak.

– Tavasszal több hétig lábra sem tudtam állni. Nyárra azonban jobban lettem, a hónap elején eldöntöttem: teljesítem az utat – meséli a férfi. Egész családja óvta ettől, de nem érdekelte: saját magának akarta bizonyítani, hogy képes véghezvinni tervét. Csatlakozott hát a Magyar Zarándokút Egyesülethez, kiváltotta zarándokútlevelét, és augusztus 23-án útnak indult Esztergomból.

Miháczi János az út egy állomásán. Fotó: DM/DV
Miháczi János az út egy állomásán.
Fotó: DM/DV

– Már az első nap eltévedtem – emlékszik vissza a kezdetekre Miháczi János. De nem aggódott. Tudta, zarándok- és turistajelzések alapján visszatalál a megfelelő útra. Így is lett. Pécs környékén már jobban izgult, mert amikor ott is eltévedt, alig talált jelzést. Néhány erdei kör után végül sikerült. Kedvezményesen aludt zarándokszállásokon, többnyire kiváló körülmények között. Mosni mindenhol tudott, fürdőt és hűtőt is biztosítottak neki legtöbbször. Nem készült sok ruhával és élelemmel sem. – Ennivalóként csak kolbászt vittem magammal, de az két nap alatt elfogyott. Néhány nap után már nem ettem sokat. Előfordult, hogy a reggelim két alma volt.

Az útvonal hosszának fele hegyvidék, fele pedig alföldi sík terep volt. Átvezetett a Pilisen, a Kiskunsági Nemzeti Parkon és a Mecseken, de János a Zengőre is kitérőt tett. Legszebb emlékei között a napfelkeltéket említi, de egy reggeli orgonajátékot is felidéz, amit Kalocsán hallott. Azt, hogy mit tekint az út lényegének, a szellemi szabadfoglalkozású férfi nehezen tudja megfogalmazni.

– Úgy érzem, megváltoztam. Sajnálom, hogy a vége előtt kellett megállnom – mondta. – A múlt hét végén azonban elmentem Pécsre, és az utolsó szakaszt is megtettem. Úgy éreztem, ezzel teljes az út. Amikor beléptem a máragyűdi templomba, komolyan meghatódtam. Jövőre ismét elindulok egy zarándokúton, az El Caminót sem tartom kizártnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerdán nyit a 2011-es Bor tér

Kiállítások, koncertek és gyakorlati bemutatók is várják a látogatókat a Dóm téri Bor téren. A finom nedűké lesz a főszerep a vasárnapig tartó őszi bormustrán. Tovább olvasom