Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

5 éve rektor az 55 éves Szabó Gábor

Szeged - A szeszélyes április meghatározó jelentőségű Szabó Gábor életében. 5 éve ebben a hónapban választották meg a Szegedi Tudományegyetem rektorának, és pontosan 55 évvel ezelőtt, április 16-án született – hajnali 5-kor. 55 vendéget hívott mai születésnapi ebédjére, azt állítja, véletlenül. A számok bűvöletében 5 kérdésre kértünk tőle választ.
Jó előre kigondoltuk „bulváros" kérdéseinket a ma 55 éves Szabó Gábornak, aki 5 éve tölti be a Szegedi Tudományegyetem rektori tisztét. Az 55 és az 5 év legjeiről kérdeznénk – siker és az ellenkezője –, és hogy mi a középtávú, vagyis 5 éves terve. És mikor lesz 5 lova? És melyik a kabalaszáma?

Egyedül a küzdőtéren

– Számmisztikával nem foglalkozom – hárított rövid úton, de kárpótlásul elárulta: 55 éve hajnali 5 órakor született, 52 centivel és 4 kiló 40 dekával. – Szép, nagy gyerek voltam, mégis könnyű szülés volt, mesélte édesanyám – révedt a múltba, és jóízűen elmesélte, hogy abszolút a bevett szabály szerint, azaz 18 éves korában ért véget az 55 éve kezdődött „boldog gyermekkor".

– Pedagógusok voltak a szüleim, mindenki ismerte őket, nekem tehát fegyelmezettnek kellett lennem a középiskolában. Egyszer mégsem voltam jó gyerek, és hogy az osztályfőnököm haragját mérsékeljem, amikor azt kérdezte, ki akar külföldre menni tanulni, föltettem a kezemet. Ő megkönnyebbült, hogy túl van a kényes feladaton, én meg Moszkvában találtam magamat, ahol meg kellett tanulnom minden, de minden ügyemet egyedül intézni. Küzdeni. A mai napig arra gondolok, amikor valamilyen nehézséggel kell szembenéznem: ilyeneket én már 18-20 éves koromban megoldottam! Szóval nem bántam meg semmit, két éve pedig kifejezetten jólesett, hogy egykori egyetemem kitüntetett címzetes professzori címmel.

Öt év alatt eljutottunk oda, hogy a vidék legnépszerűbb, stabilan működő, nagy egyetemét irányíthatom – mondja Szabó Gábor. Fotó: Schmidt Andrea
Öt év alatt eljutottunk oda, hogy a vidék legnépszerűbb, stabilan működő, nagy egyetemét irányíthatom – mondja Szabó Gábor. Fotó: Schmidt Andrea

Kell egy csapat!

Mi volt az az életforduló, amiről viszont tudatosan, saját maga döntött? – Szeretnék rektor lenni – gondoltam 2002 őszén, és elmentem Mészáros Rezső professzorhoz, az akkori rektorhoz, aki azt mondta: alkalmas lennék. Innentől kezdve senki és semmi nem tudott eltéríteni.

Az 5 éve rektor azt mondja, élvezi a dolgot, nap mint nap. – Engem egyetlen rossz élmény sem ért ez idő alatt, nem bántott meg senki, és talán nem hat dicsekvésnek: 5 év alatt eljutottunk oda, hogy a vidék legnépszerűbb, stabilan működő, nagy egyetemét irányíthatom, ahol ezekben a nehéz években sikerült megtartanom az ígéretemet – nem voltak drasztikus elbocsátások. Lehet, hogy sokan mazochistának tartanak, de én imádom ezt csinálni. Lehet, hogy a tudományos karrieremet kicsit fel kellett áldoznom érte, de nem bánom, illetve mégiscsak megvédtem nemrég a nagydoktori disszertációmat is.

Egyet nem, de 5 „leget" mond, rektori működése legsikeresebb tényeit. A legbüszkébb az Ady téren megvalósult beruházásra, az új biológiai épületre és a közgazdasági kar „házára"; a fogorvosi kar megalapítására és a szegedi integrált egészségügyre; az egyetem munkahelymegtartó képességére. Na és a „legesleg": a három tudásközpont. Mindezek persze nem egyszemélyes érdemek, mondja, de a Mindentudás Egyeteme – Szeged – neki jutott eszébe.

Vonzások és változások

„Nyomja a szívét" viszont az omladozó Dugonics téri épület – ez a következő két év feladata. És még valami, ami nem sikerült: áttörést elérni abban, hogy az SZTE-n több külföldi hallgató legyen.

– Öt év múlva? Tanítok a mérnökkaron, és végre minden órámat megtartom. Tudatosan készülök, már rendet csináltam a tanszékvezetői szobámban. És... Megkérdezte valaki a rektorságom elején, hogy mire vágyom. Azt feleltem, a második rektori ciklusom vége felé egy unokára... Babonából nem mondok erről többet, de azt elárulom, hogy ma délben 55 barátommal költöm el a születésnapi ebédemet. Esküszöm, hogy véletlenül lettek ennyien – csak utólag számoltam össze a meghívottakat.

Úri passziók

Nem lesz – szögezte le határozottan a rektor, amikor orvul azt kérdeztük tőle, hogy mikor lesz öt lova. – Azért van most kettő, mert a lovak páros lények, amelyik egyedül van, depressziós lesz – magyarázta. Ismeretterjesztő előadást tartott ezután a lónyelv sajátosságairól, és arról, hogy miért olyan megbízható-kiszámítható ez a négylábú, mint egy számítógép. Elmondta, hogy a lovaglás nem úri passzió, bár tény, hogy a lótartás sokba kerül; hanem sport, csakúgy, mint másik két „kedvese", a vitorlázás és a síelés.

Olvasóink írták

  • 1. varosi 2008. április 16. 13:27
    „Gratulálok sulyokerzsinek. Rá nagyon jellemező benyalós cikk, csak még többet, még jobban kellett vona.... és mi volt még 5 vagy 55??? szerető, részegség , atikulátlan megnyilvánulás stb
    Ügyes volt erzsike!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lámafarm Szeged mellett

Szeged - Míg őshazájában, Dél-Amerikában málhás állatként ismert a láma, Európában csak a golfpályák… Tovább olvasom