Szeged - delmagyar.hu

A Zeneakadémia zeneszerzés és karmester szakán szerzett diplomát 1965-ben; már akadémistaként az Operaház korrepetitora lett, majd karmestere volt 1975-ig, amikor kinevezték a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójává. 1983–1985 között újra az Operaház dirigense volt, 1986–1989-ig a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok Igazgatóságának zenei vezetőjeként dolgozott. 1989–1990-ben újra a szegedi szimfonikusok művészeti vezetője, 1996–1998-ban pedig újra a szegedi teátrum zeneigazgatója. 2001-től a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, majd 2008-ban visszatért Szegedre első karmesternek.

Fotó: Frank Yvette

A Hungaroton felkérésére az 1970-es évektől különleges lemezfelvételeket készített szinte ismeretlen operákból. Zeneszerzőként is izgatta a feladat: előfordult, hogy szinte újra kellett értelmeznie a partitúrát, át kellett dolgoznia a kiválasztott darabot, hogy mai előadásra alkalmassá tegye. Például amikor az általa alapított szegedi Salieri Zenekarral az Aix-en-Provence-i fesztiválon vendégszerepeltek, a legnagyobb sikert Mozart 11 éves korában írt oratórium-operájával aratták, amelynek énekszólamait szinte ő dolgozta ki. Bár lemezeinek fogadtatása mindig kedvező volt, azt nyilatkozta: igazi művészi kielégülést a hangfelvételek készítése nem jelentett számára, viszont segítette nemzetközi pályafutását. Ha meghívják külföldre, a szakmabeliek gyakran azzal fogadják: ismerik a nevét, hiszen ő vette először lemezre Salieri Falstaffját és Liszt operáját, a Don Sanchét. Sorolhatjuk további izgalmas lemezeit is: Cimarosa Párizsi festőjét, az operaritkaságok mellett Lando Bartolini és Buday Lívia portrélemezét, Rost Andrea kitűnő Mozart-albumát vagy a DVD-n is kiadott, Rómában készült Mozart Requiem-felvételt. Felfigyelt az operavilág a Kiss B. Atilla, Rost Andrea és Marton Éva főszereplésével készített 2001-es Bánk bán-filmre is, amelynek hangfelvételét ugyancsak ő dirigálta.

Nemzetközi opera-karmesteri karrierje jóval korábban, a Caracasi Operaház megnyitásakor, 1978-ban kezdődött: Verdi Aidáját vezényelte nagy sikerrel. Azóta is szívesen látott vendége a világ nagy dalszínházainak, az utóbbi években is többször beszámoltunk fellépéseiről: tavaly Bolognában Liszt-emlékkoncerten dirigált, idén tavasszal bravózva ünnepelte a közönség a Marseille-i Operában, ahol Verdi örökzöldjét, A trubadúrt vezényelte. A bolognai Teatro Comunale operaakadémiáján a karmester- és a rendezőnövendékek számára mesterkurzust tartott, sokszor dirigált legkedvesebb Puccini-operáiról, a Bohéméletről, a Toscáról és a Pillangókisasszonyról.

Többször vállalkozott olykor vitát kiváltó „szerepcserére" is: a 90-es években beugrással állította színpadra Szegeden A végzet hatalmát; a franciaországi Albiban egy Haydn-darabot, majd a Monte Carlói Fesztiválon egy Cimarosa-operát rendezett. Kőszegen Michael Haydn darabjával aratott sikert, Szegeden a Bohéméletet és az Anyegint rendezte. Gazdag és sokrétű pályafutását aligha lehet itt korrektül számba venni.

Gregor József sokszor mondta: egyetlen lényegi különbséget lát a Metropolitan Opera világhírű zeneigazgatója, James Levine és Pál Tamás között: az egyik New Yorkban, a másik többnyire Szegeden dirigál. Teoretikus felkészültségük, muzikalitásuk, amilyen mélyen értik, tudják, érzik a zenét – ugyanaz. A szegedi közönség sokszor megbizonyosodhatott róla: ha Pál Tamás kezében a karmesteri pálca, nincs unalmas opera-előadás, koncert, szinte megtáltosodnak az előadók.

Mi mást is kívánhatnánk neki 75. születésnapján: jó egészséget, hosszú, aktív és termékeny muzsikuséletet!