Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C Még több cikk.

„Hét elefánt hordja a szerencsémet''

Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért decemberben mi kerestük meg az Önök ismerőseit. Mindennap megkérdeztünk valakit, és biztosak vagyunk benne, az emberek, a történetek, a sorsok ismerősek voltak Önnek is. Sorozatunk most lezárul, de ugyanarról szól ma is: Milyen volt az éve?
„Újévi fogadalmat nem tettem tavaly szilveszterkor sem, ma éjfélkor sem teszek. Minden évben csupán annyit kívánok, hogy a következő jobb legyen. Szilléri sugárúti lottózónkban teljesült is, változatosabb évet tudhatunk magunk mögött. Novemberben új játékot vezettünk be, felpörgött vele az életünk. Mi is megtanultuk, fogadóinknak is bemutatjuk, és mivel a tévé ötpercenként közli a számhúzást, folyamatosan pezseg az irodánk. Nincs megállás, jönnek a játékosok, leülnek nálunk és árgus szemekkel figyelik a nyereményeket a képernyőn. Biztató, hogy sok nyertest köszönthetek közöttük. Azonnal fizetjük a nyereményeket, és szinte mindig beforgatják pénzüket a következő játékba, tehát együtt játszunk és örülünk. Nemcsak a környékből, hanem az egész városból, sőt a környező településekről is szívesen járnak hozzánk a fogadók. Sokan nem hinnék, mennyien járnak szerencsével: nők, férfiak, fiatalabbak és idősebbek.

Természetesen én is szerencsét próbálok, háromféle lottószelvénnyel játszom, állandó számokat ikszelek, de ez még nem jött be. Néha viszont – ha olyan a hangulatom – gépivel is megkísértem a jó sorsomat. Éppen most, december 6-án is úgy éreztem, hogy a Mikulás ajándékot akar hozni nekem. Megtettem a tétet és, valóban, hármasom lett! A babonámhoz hozzátartozik, hogy otthon hét felálló ormányú elefánt hordja a szerencsémet. Négylevelű lóherém egyáltalán nincsen, azt egy szerencsés kezű kislány szedi a ház előtt és behozza nekünk rendszeresen. Évekkel ezelőtt kaptam egy apró cserépdisznót, lóherével a hátán. Itt tartom az irodában, és elmondhatom: malacom van!"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kilónként ezer alatt nem az igazi

Év végén megnő a virslifogyasztási kedvünk. Az áruházak már 130 forint körüli áron is kínálják a… Tovább olvasom