Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

A 14. aradi vértanú többször is járt Szegeden

Százötvenöt évvel ezelőtt kezeletlen sebektől borítva, elborult elmével halt meg a szabadságharc tizennegyedik aradi vértanúja. Lenkey János szabadcsapatot szervezett Rózsa Sándor betyárjaiból, és majdnem Szeged katonai parancsnoka lett.
A tragikus sorsú Lenkey Jánost többször is Szegedre vezényelték a szabadságharc idején. Először akkor járt itt, amikor 1848 májusának végén „tűzön-vízen át" hazatért a búzavirágkék mentéjű 6. Württemberg-huszárezred 2. századával a galíciai császári seregtől, és csapatát rövidesen útnak indították a déli hadszíntérre. (Petőfi Sándor a Lenkey százada című versében állított emléket a nevezetes tettnek.)

Mozgékony alföldi betyárok a seregben

A kiváló szervező hírében álló tehetséges katonatisztet tettéért lefokozták, azután azonban a honvédezredek kiképzésével és felszerelésével bízták meg. Így került kapcsolatba a Rózsa Sándor vezetésével harcra jelentkező százötven alföldi betyárral, akikből rövid idő alatt kellett mozgékony és ütőképes szabadcsapatot szerveznie – derül ki T. Ágoston László kutatásaiból. Katona Tamás történész inkább regényes elemnek nevezte a két férfi találkozását. A törvénykerülő, fegyelmet nehezen tűrő szegénylegények hamar nézeteltérésbe keveredtek a hadvezetéssel. A lagerdorfi ütközetben ugyanis a karddal és fokossal harcoló Rózsa Sándorék négyszekérnyi lőport zsákmányoltak az ellenségtől, aminek árát – bár ígéretet kaptak rá – nem fizették ki nekik.

A betyárok ekkor azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg a harminc mázsa lőpor ellenértékét, valamennyien elhagyják a honvédtábort. A gyorsan rendbontássá mérgesedő konfliktust végül személyesen Kossuth oldotta meg: 1848 decemberében hivatalosan feloszlatta a szabadcsapatot.

Békítő szándékkal érkezett

Lenkey János legközelebb a következő év februárjában járt Szegeden, amikor itt Hadik Gusztáv ezredes helyébe kellett volna lépnie. A gróf ugyanis a Szolnok irányába vonuló bácskai sereget a szegedi vár ágyúival is fel kívánta szerelni, ami ellen a városvezetőség és a nemzetőrség egyaránt élénken tiltakozott. A polgárok az önfejű Hadik gróf leváltását követelték, ám mire a hadügyminisztérium Lenkeyt ideküldte, kormánybiztosi közvetítéssel elcsitult a viszály. A hiábavaló kitérő miatt Lenkey János „lekéste" a szolnoki csatát, és csak Törökszentmiklósnál érte be a honvédsereget. (Korábbi zászlóaljparancsnoka és barátja, az utánpótlást kiválóan szervező Répásy Mihály – mint ezt márciusi ünnepi számunkban megírtuk – azonban végleg Szegeden maradt. 1849 júliusának végén ugyanis kolerában meghalt, és Kossuth jelenlétében a Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.)

Raboskodás az aradi várbörtönben

Az elfogott negyvenkét éves Lenkey János tábornok is az aradi várbörtönben raboskodott, és csupán azért nem osztozhatott mártírtársai sorsában, mert a fogság rideg körülményei között hamarosan eszét vesztette – összegzi kutatásaiban Katona Tamás. Testvére, Lenkey Károly honvédezredes nyilatkozata szerint „meztelen, egy fűtetlen, ablak nélküli szobában sebesülten, minden ápolás nélkül" 1850. február 7-én halt meg a 14. aradi vértanú.

A világosi fegyverletétel után számos bujdosó honvéd talált menedéket az egykor Lenkey keze alá tartozó betyárok Szeged környéki rejtekhelyein. Sorsukat azonban megpecsételte, hogy a rettegett Rózsa Sándor ellen 1853-ban a hatóságok Kossuth-párti összeesküvés vádjával adtak ki elfogató parancsot.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katica állami gondoskodásban marad

Már Katica születése előtt eldőlt, hogy állami gondoskodásba kerül, nem haza. Édesanyja minden követ… Tovább olvasom