Délmagyar logó

2018. 11. 14. szerda - Aliz 8°C | 15°C Még több cikk.

A bűnt elítélem, a bűnöst viszont soha!

Szeged - Különleges feladatot vállalt magára Juhász Tibor. Az ország legszigorúbban őrzött fegyintézetében, a szegedi Csillag börtönben, ahol sokak mellett számtalan életfogytiglanra ítélt rab fogva tartásáról gondoskodnak, Juhász atya mint börtönlelkész próbál hitet önteni – gyilkosokba, erőszaktevőkbe.

Arcáról nem tűnik el a mosoly, ajkáról nem fogy szó. Derű jellemzi Juhász Tibor lelkészt. Pedig Szeged legkomorabb épületében, az ország egyik legszigorúbb fegyintézetében, a Csillagban sétáltunk. Bevallom, elképzelni sem tudtam, mi késztet egy lelkészt arra, hogy itt vállaljon szolgálatot.

Egy laktanyában a szabadultakkal

– Nagyon fiatalon ismerkedtem meg először bűnözőkkel. Nagyatádon voltam katona a hetvenes években, ahol akkoriban a teológushallgatókat kötelezték szolgálatra. No, meg a börtönből frissen szabadultakat. Vagyis a politikailag leginkább megbízhatatlanoknak és a társadalom által megbélyegzetteknek szántak közös laktanyát, ami jól jellemzi a Kádár-kor politikáját. Ezek a börtönben megkeményedett fiatalok előbb csuhásoknak gúnyoltak, majd amikor látták, milyen megalázóan bánnak velünk a tisztjeink, elnézést kértek, és azt súgták fülünkbe: gyalázatos dolog, amit magukkal művelnek. Már akkor megfordult bennem a gondolat: mi lenne, ha papi hivatásomat az ilyen megtévedt emberek szolgálatába állítanám – emlékezett a Szegedi Fegyház és Börtön lelkésze.

Tartsd meg a törvényt, és a törvény is megtart téged! Ez Juhász Tibor börtönlelkész jelmondata Fotó: Segesvári Csaba

– Amikor Majzik Mátyás néhai börtönlelkész, aki rengeteget tett a Csillag börtön hitéletének megszervezésért, meghalt, Mayer Mihály pécsi megyés püspök megkeresett, vállalnám-e ezt a tisztet? Jól ismer engem, tudta: ilyen kihívásnak nem tudok ellenállni. Igent mondtam, s 2005 karácsonya előtt már együtt miséztem Gyulai Endre püspök atyával a Csillagban.

Fontos az aktív vallásgyakorlás

Juhász Tibor beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta: a bűnt elítéli, a bűnöst viszont soha, az ő dolga az, hogy megismertesse az arra fogékony rabokat az egyház tanításaival, s ezen keresztül nyújtson vigaszt, támaszt az elgyengülőknek.

– Rendkívül zárt rezsim a Csillagé, az elzártság, a szigorú rend sok fogva tartottban ébreszt olyan érzést, hogy fölösleges küzdenie, inkább feladja. A rabokkal foglalkozó valamennyi alkalmazott, legyen az őr, nevelő, pszichológus, vagy éppen börtönlelkész, közös feladatának tekinti, hogy ebben megakadályozza az elítéltet. Jómagam azt tudatosítom minden hozzám fordulóban: a remény hal meg utoljára. Persze nem elég csupán szólni az emberhez. Igyekszem minél aktívabban bevonni a vallást gyakorlókat – számuk egyébként a fogva tartottak közel egyharmadát teszi ki – valamelyik, a börtönbe bejáró felekezet közösségi életébe.

A halálbüntetésről

Juhász Tibor a halálbüntetést mélységesen elítéli. – A katolikus egyház az életet Isten ajándékának tartja, az élet fogantatástól a természetes halálig. Ezt az ajándékot csak Isten veheti el. Mennyi ártatlant végeztek ki! Voltak, akik téves ítéletek, mások hamis tanúk miatt haltak meg. Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Ha pedig az igazságszolgáltatás másként nem tudja megvédeni a társadalmat a bűnelkövetőktől, akkor vonja ki őket a szabadok világából, de teremtsen számukra emberi méltóságuk megőrzéséhez szükséges körülményeket – vélekedik Juhász Tibor. 
Ugyanis a katolikus egyház mellett, reformátusok, metodisták, zsidók, Jehova tanúi, a Hit gyülekezetéhez, illetve a Krisztus Szeretete Egyházhoz tartozók, muszlimok is élnek azzal a lehetőséggel, hogy istentiszteletekkel, hitoktatással törjék meg a fegyház monoton hétköznapjait. Együtt készülünk fel a jeles ünnepekre, programokat szervezünk, ajándékokat készítünk és osztunk szét. A Katolikus Kulturális Kör színházi előadásokat tart. Egyik elítéltünk vallási témájú drámákat ír, s mondhatom, nagy siker koronázta eddig minden bemutatónkat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a rabokat meggyőzzem: a léha semmittevés helyett ezerszer hasznosabb, ha munkával, tanulással töltik ki szabadidejüket.

Hisznek a szabadulásban

Munka és tanulás? Vajon mennyire lehet fogékony e kérésre az, akire minimum negyven év fogság vár, vagy éppenséggel tényleges életfogytig tartó büntetéssel küldték a rács mögé – kérdeztem Juhász atyát.

– Nem kell azt hinni, hogy ők végleg feladták. Rendkívül erősen hisznek például abban, hogy a törvényi szabályozás megváltozik, s érvénybe lép egy olyan paragrafus, ami lehetővé teszi, hogy húsz év után felülvizsgálják az ügyüket. Így aztán közöttük is rengeteg olyan akad, aki nagyon is módszeresen készül a börtönön kívüli világra. A kérdésre – „Nem fél, atyám, hiszen rettegett bűnözők veszik körül, bármi megtörténhet?"

– Juhász Tibor így válaszolt: – Jelmondatom: Tartsd meg a törvényt, és a törvény is megtart téged. És higgye el: akik már benn vannak a rács mögött, itt bűnhődnek, nem elvetemült emberek. Olyanok, mint a sárarany – le kell hajolni értük, mint a tékozló fiúért tette az atyja, és a kegyelem fürdőjében, Krisztus vérében kell tisztára mosni őket – mondta a Csillag lelkésze, arcát békésre rajzolta a mosoly.

Hívek szolgálatában

Juhász Tibor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszón született 1958-ban. Teológiai tanulmányait Egerben és a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán végezte, mint pécsi egyházmegyés teológus. 1984 tavaszán diakónussá, majd az év júniusában pappá szentelték Pécsett. Segédlelkészként szolgált Nagynyárádon és Szigetváron. 1988-ban szekszárdi káplán volt. Ott kapott az év őszén plébánosi kinevezést Görcsönybe, majd Fadd, Simontornya, Gyönk plébánosaként is dolgozott. 2006 elejétől – miután elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola büntetés-végrehajtási szakát – Mayer Mihály pécsi megyés püspök engedélyével a Szeged-csanádi Egyházmegyében teljesít szolgálatot, mint börtönlelkész. 
 




Olvasóink írták

  • 6. theseus 2008. február 05. 19:01
    „Minden elismerésem Tibor atyáé. Az ő élete igazi áldozat. Az EU-ban a halálbüntetés nincs napirenden, így az atya munkája nagyban hozzájárul, hogy a szabaduló gyilkosoktól ne kelljen rettegnünk.

    Ezért is döbbentett meg dody aljas és bunkó hozzászólása. Hol van már a középkor és az inkvizició? Hogy kerül az ide? A mai egyház teljesen más, a cikknek és pláne az atyának semmi köze sincs hozzá. Ez kb. olyan, mintha a mai amerikai politikusokat az indiánok kiírtásával vádolná valaki, hogy közelebbi példát ne hozzak.”
  • 5. Juhász Tibor 2008. február 04. 10:10
    „Kedves Dody!

    A magyar közmondás szerint: "Akinek nem inge, ne vegye magára!"
    Távol álljon tőlem, hogy másokat letámadjak... Nem azért vállaltam ilyen szolgálatot.
    Az Egyház mindíg elviselte a kritikát. A többség lehet hogy "nyalt", de a Rákosi érában bebörtönzött és kivégzett papjaink, a kisebbség, az igazságtalan ítéletek áldozatai lettek, hitük-, és meggyőződésük miatt...pedig ők nem követték el "Gyuszter" által idézett bűncselekményeket.
    Az élet védelme, még a bűnözőé is, nem azonos a cinkossággal. A bűnt elítélem, a bűnöst viszont soha!”
  • 4. gyuszter 2008. február 03. 14:42
    „Kedves Tibor atya!

    Természetesen nem feledkeztem meg az ,,izmusok" áldozatairól sem. Csak itt most nem erről van szó. Sem a cikk, sem a hozzászólás nem a holokausztról vagy a dzsihádról szólt. Természetszerűleg elítélem a népirtás, az emberiség elleni bűncselekmények valamennyi formáját. Viszont nem tudok közösséget vállalni sem a móri mészárosokkal, sem olyan emberekkel, akik gyerekeket erőszakoltak meg, vagy családokat gyilkoltak. Lehet, hogy ez valóban a neveltetésemből adódik, vessenek meg érte.
    Én erre a két mondatára reflektáltam, röviden: ,,A katolikus egyház az életet Isten ajándékának tartja, az élet fogantatástól a természetes halálig. Ezt az ajándékot csak Isten veheti el". Arra próbáltam meg utalni, hogy az egyház sem cselekedett mindig e gondolat alapján. És ebből elég sokféle következtetést lehet leszűrni, de ezt most inkább hagyjuk.
    Egyébként érdemes elgondolkodni dody minden mondatán, igaza van. Nem értem, hogy miért személyeskedő hozzászólást írt. Én, a magam részéről tiszteletre méltónak tartom azt, amit Ön csinál, még akkor is, ha magam bizonyos bűncselekmények elkövetéséért elfogadhatónak tartom a halálbüntetést. Az államnak sokkal határozottabban, és szigorúbban kellene fellépnie a bűncselekmények elkövetői ellen, hogy az is élhessen, aki ezt tisztességesen tenné, ne csak a sorozatgyilkosok.”
  • 3. dody 2008. február 03. 12:15
    „Tibor Atya!
    Nem visszatámadni kell (megjegyzem igaza van), hanem elgondolkodni. Miért is végezték ki Galileit, Husz Jánost és a többieket? Kettős a mérce Atyám? Vagy nem bírja az egyház a kritkát? A múlt rendszerben a papok többsége a kommunisták seggét nyalta, mert akkor az volt a sikk. Most már más a trend. Hogy is állunk a gerincesség kérdésével atyám?”
  • 2. Juhász Tibor 2008. február 03. 07:47
    „Kedves Gyuszter!

    Megfeledkeztél a különféle "izmusok" áldozatairól. Látszik, milyen érában nevelkedtél... Nem tanítottak Neked az iszlamizmus, a nácizmus és a kommunizmus sok milliós áldozatairól?
    Tibor atya”
  • 1. gyuszter 2008. február 02. 09:53
    „A halálbüntetéshez szólva: az inkvizíció miatt is nagyon sokan haltak meg, nemcsak hamis tanúk, és téves ítéletek miatt.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A második ellen játszik a Starcopy-Szeged

Szeged - A férfi röplabda NB I-es ligabajnokság Ligacsoportjában élen álló Starcopy-Szeged ma 15… Tovább olvasom