Délmagyar logó

2018. 10. 15. hétfő - Teréz 8°C | 22°C Még több cikk.

A cirkuszhercegnő – a szerelem örök

Szeged - Rálik Szilvia címszereplésével mutatják be ma este a Szegedi Nemzeti Színházban Kálmán Imre nagyoperettjét, A cirkuszhercegnőt. A manézs világában játszódó történet az arisztokrácia és a vándorcirkuszosok különös találkozásáról – és mint minden operett: a szerelemről szól.
Kálmán Imre születésének 125. évfordulójára a Szegedi Nemzeti Színház a komponista harmadik leggyakrabban játszott darabját, A cirkuszhercegnőt tűzte műsorra. – Meggyőződésem, hogy manapság, amikor a rohanásról, pörgésről, stresszről szól az életünk, jólesik legalább egy operettelőadás idejére lelassulni, ellazulni, megállítani az időt. Annak pedig nevelő hatása is lehet, ha az emberek látják a színpadon, egy férfi hogyan csókolja meg egy nő kezét, vagy amikor megérkezik, hogyan segíti le a kabátját. Ezekre az elfelejtődő apró gesztusokra is figyelnünk kellene – mondja Toronykőy Attila.

Három Fedora

– Ez a harmadik operett, amiben főszerepet énekelhetek, éppúgy kell hozzá a jó énektechnika, mint egy operához. Fedora szerepe nagyszerű, ha ráérez az ember az operett varázsára, nagy élvezet játszani – mondja Dér Krisztina, aki szombaton este váltja Rálik Szilviát a címszerepben. Vasárnap este Merényi Nicolette is bemutatkozik Fedoraként. Mister X-ként Kóbor Tamást Kiss Zoltán, majd Búzás Viktor váltja a bonviván szerepben, Sergius Wladimirt Bátki Fazekas Zoltán és Andrejcsik István alakítja. A közreműködő szimfonikusokat Molnár László, majd Kardos Gábor és Koczka Ferenc vezényli. – A cirkuszigazgatót játszom, és egy másik arcát, tulajdonképpen a szerelem allegóriáját is megszemélyesítem – mondja Janik László, aki szerint egy mai igényeknek is megfelelő, nem erőszakosan modernizáló produkciót láthat a közönség.

A produkció rendezője ragaszkodik a hagyományos felálláshoz: viccesre vette a táncos komikus-szubrett párost, eszményi szerelmesek a bonviván és a primadonna. Forgószínpadra tették a Juhász Katalin tervei alapján készült díszletet, Vasányi Anna jelmezei pedig szinte mai szemmel is divatosnak tűnnek.

Az operettek többnyire arról szólnak: a szerelem örök – most sem kerestek más „mondanivalót". Neves vendégművészekkel is megerősítették a szereplőgárdát. A ma esti premieren az Operaház szopránsztárja, Rálik Szilvia énekli a címszerepet, akit a Dóm téri Nabucco és a Csárdáskirálynő óta aligha kell Szegeden bemutatni.

– Németül már énekeltem Fedora szerepét, amikor az operettszínházi kollégákkal Németországban, Ausztriában, Svájcban és Luxemburgban turnéztunk. Csodálatos, fülbemászó dallamokat hallhat A cirkuszhercegnőben is a közönség, drámai a történet, minden adott a sikerhez. Imádom az összes duettet, a belépőm is fantasztikus muzsika, a második finálé a kedvencem – árulja el Rálik Szilvia, aki szegedi sikerei óta Németországban és Ausztriában is egyre többet énekel. Most Kovalik Balázs rendezésében Elektra szerepére készül. Két hete az operaházi Tosca-próba után kisebb baleset érte: részleges bokaszalag-szakadást szenvedett. Civilben ugyan napokig mankóval közlekedett, de két Tosca-előadását sajgó lábbal is sikerre vitte.

– Sokat segített a gyógyulásban a párom, Mádi Zoltán, aki néhány éve önkormányzati biztosként a szegedi színházban is dolgozott. Nem tudtam járni, ő vitt el az orvoshoz. Most már nincsenek nagy fájdalmaim, de azért szerencse, hogy nem kell sokat táncolnom. Bár rengeteg a munkám, és nehezen sikerült egyeztetni, mégis örültem az újabb szegedi meghívásnak, hiszen imádom a várost. A Nabucco meghatározó lett az életemben, Kesselyák Gergely vezényletével a Dóm téren léptem fel benne először, Abigaille szerepét azóta elénekeltem már Ausztriában és Pesten is, hétfőn pedig Csehországban, Brnóban vendégszerepelek vele. Alföldi Róbert szabadtéris Csárdáskirálynője is mély emberi, lelki és szakmai nyomot hagyott bennem. Fantasztikus csapat jött össze, Hernádi Jucival összebarátkoztunk, gyakran beszélünk, és megnézzük egymást színpadon.

Rálik Szilviának mostani szegedi partnerével sem kellett megismerkednie: a bonviván, azaz Mister X. szerepét alakító Kóbor Tamással együtt mutatkoztak be a Simon Boccanegrában.

Olvasóink írták

  • 1. Faragó Helga 2008. március 16. 15:11
    „Az egyszerű nevetés peremén


    Kálmán Imre, A cirkuszhercegnő című operettjét egy szórakoztató, zenés-táncos előadásnak tartom, de ennél semmivel sem többnek. Az operettek többnyire arról szólnak: ,,a szerelem örök" - most sem kerestek más mondanivalót. Ezen kívül az operett az arisztokrácia, a nemesi réteg, bálak, képmutatás, és az egyszerű vándorcirkusz népeit mutatja be, s állítja szembe, valamint párhuzamba egymással.
    Ez Kálmán Imre harmadik leggyakrabban játszott darabja. Kálmán Imre születésének 125. évfordulóját ünnepelhetjük idén, ennek fényében érdekes volt megtekinteni ezt az előadást. Operettjeiről híres a magyar zeneszerző, közismert a kultúra iránt érdeklődők körében. Leggyakrabban játszott és legnépszerűbb műve: A csárdáskirálynő. Világszerte elismert zeneszerző, operettjeit sokfelé ismerik. Játszották őket a Broadway-n és Németországban is.
    A Szegedi Nemzeti Színházban tekintettük meg ezt a nagyoperettet. A színészek és énekesek kifogástalanul teljesítettek. Észrevehető volt egy-két nyelvbotlás, amit egyáltalán nem rovok fel a színészeknek, mert oly ügyesen, oly profi módin kilábaltak ezekből, hogy az dicséretre méltó; Ezzel is jól szórakoztatva a közönséget. Zeneileg is helyén volt a darab. A díszletet ötletes módon oldották meg, ami nem csak esztétikus volt, hanem nagyon praktikus is. A ´lehetetlen´ színházi mutatványok is megfelelőképp sejtetve vannak. Forgószínpadon játszódik a darab, aminek két oldala két külön színtér. Ez nagyon dinamikussá teszi a játékot. Mindennek megvan a helye, nincsenek felesleges, ki nem használt eszközök, színterek. A jelmezeknek és a darab hangulatának megfelelő stílusú a háttér. Nem érzünk benne semmi torzságot, csak az ornamentika iszonyatos túlzását, a giccsbe fulladó ´szépséget´. Ez persze velejárója az operettnek, épp ezért találom egy felszínes, keveset mondó műfajnak.
    A jelmezek is találóak voltak, igazán sokszínűek, s látszik a beléjük fektetett akarat, tehetség, szépérzék. A jelmezek mai szemmel is talán divatosnak tűnhettek, ezért valamennyire magukénak érezhetjük a darabot. A jól megoldott háttérdolgok, és a kiváló színészek-énekesek miatt érdemes megtekinteni a darabot; De csak annak, aki együgyű szórakozásra vágyik, valamint annak, aki ki akar lépni egy kicsit a mindennapok nyüzsgéséből, lelassulni, megpihenni, elfeledni a gondokat, s belemerülni egy ´mesevilágba´.
    A történet abszurdsága ott hág a tetőfokára, amikor a hercegnő cirkuszhercegnővé válik. Egy óriási ´megaláztatás´ éri, ami talán kellemetlenül hathat egyes alacsonyabb posztban levő nézőre is, hiszen itt az egyértelmű lenézés, kisemmizés, semmibevevés nyilvánul meg.
    Nincs konnotatív jelentés, amit igazán nem is várunk el egy operettől, de mégis, valami hiányzik. Valami, amin esetleg elgondolkodhatnánk. De itt ilyesmiről szó sincs. Így, nyugodtan maradhatunk a vidám elsődleges jelentésnél, s annál, hogy: ,,Minden jó, ha a vége jó!"
    (Azért zárom egy közhellyel a mondandómat, mert az előadásból nekem ennyit mondott; Amikor az első tíz percben kivilágosodott számomra az elkövetkezendő végkifejlet. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem csak a cél a lényeg, hanem az afelé vezető út, s annak tapasztalatai, de sajnos, ebben az esetben azt sem tudtam élvezi. Nekem nem nyújtott eleget a darab, többet vártam.)

    Faragó Helga”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegediek a Fashion Tv-n

Szeged - A Free Faces modellügynökség tavaszi válogatóján több szegedi tehetséget is felfedezett.… Tovább olvasom