Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

''A Csaó, bambínó az én Amarcordom''

Az élet olyan embertelen választások elé is állíthat bennünket, amelyekre nem vagyunk felkészülve – mondja Horváth Péter. A drámaíró-rendező két 56-hoz kapcsolódó darabját állítja színpadra ezekben a hetekben. A szegedi kisszínházban a gyerekkori élményei alapján írt Csaó, bambínót, a budapesti Papp László-sportarénában pedig az 56 csepp vér című rockmusicalt.
Horváth Péter és a társulat a Csaó, bambínó tegnapi próbáján a kisszínházban. Fotó: Schmidt Andrea
Horváth Péter édesapja, Horváth Jenő a szegedi színház főrendezője volt 1955–56-ban. Október 23-a után a megyei forradalmi bizottság titkára lett Szegeden.

– Mint a forradalom szereplőinek nagy része, apám is kommunista volt. Amikor megtudta, hogy lincselési szándékú ostrom készül a szegedi ÁVO-s laktanya ellen, értesítette a parancsnokot telefonon, hogy hagyják el a kaszárnyát. A fiatal ÁVO-sok egy része talán ennek is köszönhette, hogy nem vált áldozattá. A forradalom engem mint ötéves gyereket ellentmondásos élményekkel ajándékozott meg: anyámmal és öcsémmel épp akkor érkeztünk meg egy nagygyűlésre, amikor apám arról beszélt: akár a gyermekei életét is feláldozná a szabadság oltárán. A forradalmi hevületben ez nagy tetszést aratott, de nekem furcsa volt, hogy korántsem úgy beszél rólam, ahogyan én szeretném. Apám a forradalom után a Perbíró-per másodrendű vádlottjaként tíz évet kapott, majd öt évre csökkentették a büntetését, végül három és fél évet töltött börtönben – meséli Horváth Péter, aki ennek ellenére úgy véli: téves nyomon jár, aki a Csaó, bambínóból élete tényeit próbálja rekonstruálni.

A tragikomédiát 1990-ben írta: akkor is megvolt az akusztikája. – A nálam két és fél évvel fiatalabb öcsém skizofrén elmebeteg, aki belerokkant abba, hogy nem tudta feldolgozni mindazt, ami velünk történt. Bennem ugyanúgy megvan ez a hajlam, mint benne, csak épp isteni szerencsével és rettenetes önfegyelemmel kilencéves koromtól fogva nevelem magam arra, hogy összeszedett és tragikusan optimista legyek. A gyerekkori élményeimet belefogalmaztam ebbe a tragikomédiába, ami tulajdonképpen egy testvérpár visszaemlékezése.

56 csepp vér

Horváth Péter másik produkcióval is készül a jubileumra: 56 csepp vér című rockmusicaljét, amit Mihály Tamással, az Omega basszgitárosával közösen írt, a Papp László-sportarénában 12 ezer néző előtt mutatják be október 19-én. A Megasztárral népszerű lett Palcsó Tamás és a tehetséges ifjú jazzénekesnő, Veres Mónika alakítja a két főszereplőt. – A fiataloknak szánt darab egy határszéli kisvárosban és a szomszédos faluban játszódó modern Rómeó és Júlia történet. Mi van akkor, ha két 17 éves fiatal, az egyik egy kitelepített színész fia, a másik pedig a helyi ÁVO-s lánya halálosan egymásba szeret? Egy jelmezbálon Rómeónak és Júliának öltözve találkoznak, majd még aznap kitör a forradalom. Néhány viharosan, tragikusan gyönyörűséges nap alatt rá kell ébredniük: a történelmi pillanat nem azt kívánja tőlük, hogy szerelmesek legyenek, hanem azt, hogy szerelmüket és az életüket is feláldozzák. Az élet gyakran olyan embertelen választások elé állít bennünket, amelyekre nem vagyunk felkészülve – mondja a szerző.

Az egyikük öngyilkos lesz, a másik pedig úgy érzi: sok jót is kapott a Kádár-rendszertől. Az 1991-es József Attila színházi ősbemutatónak az volt az üzenete: rendben van, hogy a szocializmusnak nevezett időszak borzadály, de nem lehet megtagadni. Akárki akármit mond, azt a harminc évet én oda nem adnám senkinek. Nem engedem a múltam meghatározó részét kitörölni! Se belőlem, se pedig a történelemből – hangsúlyozza Horváth Péter, akinek a Csaó, bambínó talán a legsikeresebb darabja. Japánban megnyert vele egy világversenyt, Kínától Izraelig 24 országban játszották, mindenhol nagy sikerrel.

Az október 7-i kisszínházi bemutatón Borovics Tamás és Gömöri Krisztián alakítja majd a testvérpárt. Az anya szerepét Szabó Gabi vállalta, aki évek óta nem dolgozott a szegedi teátrumban. Nagyapaként a nemzet színészévé választott Király Leventét láthatjuk, rajtuk kívül szinte az egész társulat játszik.

– Valami van ebben a darabban, ami a rendszerváltás és a mostani évforduló aktualitásán is túlmutat. Szerénytelenül azt szoktam mondani: ez az én Amarcordom. Az évforduló kapcsán most mindenki sokat beszél a forradalomról, de többnyire csak semmitmondó blöfföt, pártpolitikát és süket szövegelést hallok. Abban bízom, hogy egy '56-hoz kapcsolódó személyes történet által jobban megérthető és átélhető a forradalom. Az ötvenes-hatvanas évek slágerei szerepelnek benne, mert állandóan rádiót hallgattam, így fogalmi rendszeremet is átjárják ezek a slágerszövegek. Ha sétálok, az jut eszembe: „Járom az utam..." Ha esik: „Úgy koppan az eső..." Genetikai szinten épültek belém, ezért szervesen hozzátartoznak a történethez is ezek a slágerek – vallja a szerző, akinek következő szegedi rendezése a Hamlet lesz. Édesapjától hallott kulcsdarab – a Csaó, bambínóban is felbukkan...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lejárt a határidő, bírósághoz fordulnak a háziorvosok

Továbbra sem kapták meg augusztusi díjazásukat a mentőszolgálattól az ügyeletet ellátó Csongrád… Tovább olvasom