Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

A csúcstartó Melinda

Tokody Ilona csúcstartó a szabadtérin: az elmúlt évtizedekben ő énekelte itt a legtöbb főszerepet. A szegedi születésű világjáró szoprán ma este Melindaként mutatkozik be a Bánk bán premierjén.
Tokody Ilona a dómszínpad alatti öltözőben Fotó: Karnok Csaba
Tokody Ilona már főiskolásként találkozott Melindával. Zeneakadémiai korrepetitora, Varasdy Emmi, a szombathelyi Iseum vezetője hívta meg 1973-ban, hogy a legnagyobb Bánkkal, Simándy Józseffel énekelje el az opera II. felvonását.

Találkozások

– Simándy már akkor élő legenda volt, az első találkozásunkkor majd átszúrt szigorú szemével. Amikor elénekeltem az áriát, és felnéztem rá, láttam, hogy könnycseppek peregnek az arcán. Ez olyan csodálatos művészi visszajelzés volt számomra, amit sohasem felejtek el. 1976-ban, amikor tagja lettem az Operaháznak, az örök Melinda, Moldován Stefánia kért meg, hogy külföldi fellépései miatt vegyek át tőle négy előadást.

Óriási megtiszteltetésnek éreztem, mert már kicsi gyerekként édesapám és édesanyám ölében ülve hallgattam őt a Dóm téren. Meghatározó élmény volt az a nagy négyes: Simándy, Moldován, Melis és a karmester, Vaszy Viktor. Operajátszásunk aranykorának létező legideálisabb szereposztása volt. Az Operaház megnyitásának százéves évfordulóján, 1984-ben a II. felvonást adtuk elő az ünnepi gálaesten. Kórodi András vezényelt, Simándy József és Melis György volt a partnerem. Később Tokajban is énekeltem négy előadást Vadas Kiss Lászlóval – vall az Erkel-operával való találkozásairól dómszínpad alatti öltözőjében Tokody Ilona.

Kossuth-díjas szopránunkat már a főpróbán elhalmozták virágcsokraikkal szegedi rajongói. Nem véletlenül: csúcstartónak számít a Dóm téren, nála több főszerepet senki sem énekelt a szabadtérin. 1979-ben debütált itt, akkor alakította első Verdi-szerepét, A végzet hatalma Leonoráját. Később elénekelte a másik Leonorát is, továbbá Aidát, Desdemonát, több nyáron is Liut és Micaelát.

– Talán a Végzet Leonorája volt az a szerep, ami leginkább én vagyok, ami a legtökéletesebben illik a lelkemhez, a fizikumomhoz, a hangomhoz, a temperamentumomhoz. Leonora szerepe a bel canto teteje, az igazi szerelem, a hűség, a hit egyik legszebb zenei megfogalmazása. Mintha a véremből lenne.

Operaműhelyek

Tokody Ilona az Operaház vezető szopránjaként szívén viseli az utóbbi időben botrányoktól hangos nemzeti dalszínház sorsát. Úgy véli, több
A rendező is lépcsőzik

– A próbán már akkor halálfélelmem volt, amikor először felmentem négy méter magasra a díszletben. Remegő lábakkal jöttem le, és azt mondtam: nem vállalom. Aztán Kesselyák Gergővel együtt mentünk fel a legtetejére, ahol szédültem, tériszonyom volt, úgy éreztem, azonnal lezuhanok. Nem akartam vállalni. A rendezőnk, Szikora János erre kitalálta: legyen a tetőn egy szikla, amire le lehet ülni. Végül beleegyeztem: megcsinálom, ha olyan ember kísér föl, aki felelősséget is vállal azért, hogy felérek-e vagy sem. János megkérdezte: Ki az? Te! – válaszoltam. Így ő is beöltözik bunraku figurának, és kézen fogva felhúz majd' tíz méter magasba. Így sem lesz könnyű dolgom, hiszen a sok lépcsőzéstől kifulladok, mire felérek, és úgy kell elénekelnem a két gyönyörű áriát.  
pénz lenne a megoldás a gondokra. Pontosan annyi, amennyit még Szinetár Miklósnak megígértek, csak épp nem adtak oda. – Most viszonylagos béke van az Operaházban, melynek megteremtésében én is közreműködtem. Remélem, nem igaz az a hír, hogy a csodálatos akusztikájú Erkel Színházat bezárják. Ez katasztrófa lenne, mert oda jár a magyar nép. A műfajt rajongásig szerető törzsközönség az ottani jegyárakat még meg tudja fizetni, de az európai árszinthez közelítő operaházi belépők megvásárlását a többség már egyszerűen nem engedheti meg magának.

Tokody Ilona szerint az utóbbi évtizedben kezdenek megváltozni a világ nagy operaházai: nem építenek már karriereket, nem nevelnek ki sztárokat. Annak idején őt még felépítette az Operaház és a bécsi Staatsoper. Fokozatosan kapta az egyre nagyobb kihívást jelentő szerepeket, sikert aratott a legrangosabb operaházak, a londoni Covent Garden, a New York-i Metropolitan színpadán is. – Ez a kor a gyors karrierek és gyors letűnések kora. Pillanatok alatt várnak csodát, az énekesek ki sem tudnak fejlődni. Egyik példaképem, Renata Scotto szokta mondani: Amíg az embernek van foga, még nincs kenyere; amikorra lesz kenyere, már nincs foga.

Mire tökéletesen megtanul az ember énekelni, szinte véget is ér a pályája. Én idén leszek 30 éves – ennyi ideje vagyok tagja az Operaház társulatának. Ha a saját korosztályomra tekintek, szomorúan látom, szinte egyedül maradtam a pályán.

Tanítványok

Idén tartottam első mesterkurzusomat a világ első zeneakadémiáján, a Szófia királyné által szponzorált madridin. Finn származású baritonista kollégám, Tom Krause vezeti a királyi akadémiát, ő hívott meg egy hétre tanítani. Napi hat-hét órában szerepeket dolgoztam ki már pályán lévő tehetséges fiatal énekesekkel. Embertelenül nehéz, de csodálatos munka volt, nagyon élveztem. A budapesti zeneakadémiára is csábítottak már tanítani, de korainak éreztem, hiszen énekesként is sok hazai és külföldi meghívásnak kell még eleget tennem. Kollégák járnak hozzám, Csonka Zsuzsa, Váradi Zita, Várhelyi Éva, valamint a fiatal tenorista, Muskát András, aki nemrégiben megkapta Don José szerepét Miskolcon. A szegedi Melindák után egyébként Kassára indulok, ahol Peter Dvorsky meghívására egy izgalmasnak ígérkező gálakoncerten lépek fel.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ellopták a képviselő pénztárcáját

Személyi igazolványa és mintegy tízezer forintja tűnt el Kohári Nándor fideszes önkormányzati… Tovább olvasom