Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

A díszmadár nem dísztárgy

Feje piros, tarkója kék, torka fekete, begye fehér, hasa sárga, háta olajzöld, mi az? Gould-amandina. Ilyen és más díszmadár-különlegességek láthatók a szegedi nemzetközi kiállításon, százszámra. Makedóniai Nagy Sándorra pedig ma már nem egykori birodalmáról, hanem az általa Európába behozott papagájok révén emlékszünk.
A szegedi díszmadár-kiállítás vasárnap délután 4-ig várja a látogatókat a Gábor Dénes szakközépiskolában Fotó: Gyenes Kálmán
Ha nyár vége, akkor nemzetközi díszmadár-kiállítás Szegeden. Belgiumból, Németországból, s a környező országokból is küldtek madarakat a negyvenegyedszerre megrendezett, vasárnap délután 4-ig tartó bemutatóra. A szervező a szegedi központú Délterületi Díszmadártenyésztők és Természetvédők H-21 Egyesülete. Elnöke, Dudás János, többek között kék homlokú amazonpapagájt is hozott a kiállításra – homloka, valóban, mint a legtisztább égbolt –, és afrikai szürke jákót, melyről már Kittenberger Kálmán, a tudós Afrika-utazó megírta: intelligenciája kiemelkedő. Azt már Zsolnai Péter zsombói tenyésztőtől tudjuk: Makedóniai Nagy Sándorra ma főleg a különböző Sándor-papagájok révén emlékszik a világ – ő hozta be őket Európába.

Az egyesületnek Győrből és Debrecenből is akadnak tagjai. Ifjúsági tagozata is létezik. – A hazai madarakkal is foglalkozunk. Odúkat helyezünk ki számukra, télen madáretetést végzünk – halljuk az elnöktől. Pontosabban alig halljuk, olyan óriási madárcsivitelés, -rikoltozás tölti be a Gábor Dénes iskola nagytermét. Ha valaki madarat tart, mondjuk, panelházban, nem kopognak át a szomszédok, hogy csend legyen? – Nyolcvan kanárit tartok, panelban. És sosem kopogott át senki, olyan gyönyörűen énekelnek – mondja Szekeres János.

– Négy világrész madaraival foglalkozom. Az ötödikkel azért nem, mert az Európa, és az itteni madarak védettek, a hatodikkal pedig azért nem, mert az Antarktiszról legföljebb pingvint lehetne behozni – ismerteti állományát a Békés megyéből jött Ugró Sándor. Régóta szívbeteg, s azt mondja, meglehet, a madarainak köszönheti az életét.

– A sárga homlokú papagáj izabella színű változatát mi tenyésztettük ki a dél-alföldi régióban. Egész Magyarországon hat-nyolc példány él belőle, és közülük három nálunk – mondja a zákányszéki Csóti Tímea. Párjával, Rácz Sándorral együtt foglalkozik díszmadarakkal. És fölhívja a figyelmet: mielőtt valaki megvásárol egy madarat, tudja meg, milyen igényei vannak. – Sokan megveszik a szerencsétlen papagájt, bezsúfolják egy apró ketrecbe, és aztán csodálkoznak, hogy nem lehet tőle megmaradni a lakásban, annyira kiabál – mondja Csóti Tímea. A díszmadár nem dísztárgy: éppolyan élőlény, mint mi vagyunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szabadúszók is tarifával

Egy héttel ezelőtt megírtuk lapunkban, hogy a szegedi taxitársaságok átlagosan tíz százalékkal… Tovább olvasom